A kedves ágú zöld fenyők

A fenyőről első blikkre a karácsony jut eszünkbe, az, hogy tűlevele van, toboza és talán, hogy örökzöld. Felidézzük az illatát és rögtön látjuk magunk előtt a piros és arany díszeket, a havas tájat, a forralt bort és a mézeskalács sütiket. Aztán leesik, hogy még nem vettük meg idén a fát.
De milyen fenyőt lehet és érdemes választani? Az ünnepek előtt megszaporodnak az utcai árusok, akik általában lucfenyőt, erdei fenyőt kínálnak gyökerestől vagy vágva. A földdel vásárolható verzió azért jobb, mert utána ki lehet ültetni, ami körültekintést igényel ugyan, de nem hajítunk ki egy egyébként életképes fát csak úgy. (Mi évről évre gyarapítjuk a panelház melletti fenyőerdő-állományt.) 
 
Lucfenyő 
 
A lucfenyő (Picea) a legnépszerűbb darab, kapható ilyenkor vágva és földlabdával is mindenféle méretben. Szépen díszíthető, hiszen általában szabályosan és sűrűn terülnek el ágai. Tűlevele kicsi, de nagyon szúrós. A lépcsőházban felcipelni nem igazán örömünnep, de egy jó kesztyűvel könnyebbé lehet tenni a procedúrát. A meleget nem igazán szereti, ezért a belső térben figyelni kell a páradús levegő biztosítására. Ha földdel együtt vettük, adjunk neki elég vizet, mellyel elkerülhető a szőnyegen kialakuló tűlevélpázsit. 
 
A luc egyébként az Északi féltekén honos, a tajgában erdőalkotó – megkülönböztetünk európai és szibériai lucfenyőt. Megjelenésében is más, hiszen utóbbinak jobban kell tűrnie a hideget. Általában 20-60 méter közötti magasságig nő. Jellegzetes kúpos formája van, kérge pikkelyes. Lassan éri el végső magasságát, utána viszont megindul és úgy 100 éven át csak nő. A fiatal fákat vesszük tehát, hiszen később hatalmasak lesznek, és a lombjuk formája is megváltozik. Az ezüstfenyő a lucnak egy változata, mely ezüstös, kékeszöld színű, viaszos levelekkel tűnik ki, de ezeket már vegetatívan, oltással szaporítják tovább. 
 
Illóolaja jó lenne, viszont ez a fenyőfaj nagyon érzékeny a betegségekre, nehezen kinyerhető a gyanta. Ugyanakkor rugalmas, ezért kiváló alapanyaga a bútoriparnak, a faiparnak – lambériát, hajópadlót gyártanak belőle leginkább. De a természetben még fontosabb szerepe van, mert porszűrő, leköti a szennyező anyagokat és a forrásokat is védi az szennyeződéstől.  
 
Az erdeifenyő 
 
A másik közkedvelt típus volt karácsonykor az erdeifenyő (Pinus sylvestris), idén azonban már nem látni annyi árusítóhelyen. A másnéven borovi fenyőként ismert fa talán lassan kimegy a karácsonyi divatból. Ritkábban nőnek az ágai és a hosszú tűlevelek nehezebben díszíthetők, nem mutatnak olyan dekoratívan, mint fent említett társán. Előnye az volt, hogy tovább bírta a meleget, nem hullajtotta el tűleveleit olyan hamar és öntözni sem kellett annyira sűrűn. 
 
Spanyolországtól Szibériáig bárhol megtalálható, nálunk nem őshonos, de Délnyugat-Dunántúlon vannak védett fenyvesek. 55 méter magas is lehet, és akár 500 évig elél, ha hagyjuk. Előszeretettel használják gyantáját, mert egyszerű a csapolása. Nagyon jól megköti a homokot, valamint tűlevelei rendkívül gazdagok vitaminokban, ezért takarmányba is keverik az állatok számára. De ezek a tűlevelek folyamatosan olyan anyagokat bocsátanak a levegőbe, melyek megsemmisítik a vírusokat, baktériumokat. A bútoriparban és a papíriparban használják fel elsősorban. 
 
Kaukázusi jegenyefenyő 
 
A Nordmann-fenyő (Abies nordmanniana) néven is ismert darab szintén népszerű karácsonyfa, de nem normann és nem is származik Normandiából. Annál sokkal hidegebb területeken őshonos: ahogyan a „rendes” neve mutatja, a Kaukázus környékén él, Azerbajdzsán, Oroszország, a Fekete-tenger partján, Törökország egyes területein. Másik neve Alexander von Nordmann finn botanikus és zoológus szakemberhez köthető, aki több éven át tanulmányozta a helyi flórát és faunát az 1800-as években. 
 
20-30 méteres magasságig nő általában, ágai enyhén felfelé állnak, sötétzöld levelei fényesek, fonákjukon két fehér csík húzódik végig. Nagyon tartós, kiváló ünnepi faalap. Könnyű feldíszíteni, és szuper jó illata van, kissé narancsos beütéssel. Jelentősebb mennyiségben igényli a fényt és a vizet. 
 
Szimbólumok és gyógyhatások 
 
A fenyők általában az állandóságot, az életigenlést, az életenergiát jelképezik köszönhetően annak a ténynek, hogy örökzöldek. Már nagyon régen felfedezték elődeink, hogy illóolaja és gyantája jó hatású, de az ágak és a magok is gyógyító erővel rendelkeznek. Rügy- és magfőzettel például már a görögök és a rómaiak is enyhítették a köszvény, a reuma okozta problémákat, ízületi és izomfájdalmat csökkentettek vele. Főzetként kiváló inhalálószer, de belsőleg is lehet alkalmazni torokgyulladás, meghűlés esetén. Azonban fontos, hogy élő fa formájában is gyógyító illékony anyagokat árasztanak a levelei, talán nem véletlen, hogy több tüdőszanatórium fenyőerdők közelében található. Az emésztési zavarokon is segít: epehólyag-gyulladás, vesekő, gyomorbántalmak kezelésére kiváló. Erősít és frissít. Ami azt is jelenti, hogy ha túlhajtottad magad, vagy esetleg túl jól sikerült a tegnap este és kissé másnapos maradtál, a fenyőolajos masszázs meggyógyít. 
 
Pesti Est-tipp: 
 
Az ünnepnapokra magad is mixelhetsz egy tökéletes illatos olajat, ha a karácsonyfáé nem lenne elegendően átható. Nagyon egyszerű, csak ötféle illóolajat kell beszerezni hozzá: ánizs, fahéj, szegfűszeg, narancs és fenyő – az első háromból elég csupán 2-2 csepp, míg az utolsó kettőből 20-20 cseppre lesz szükség. Kis üvegcsébe tölts bele, majd jól rázd össze. Ha valami még hiányzik, variáld úgy, ahogy neked a legkellemesebb. 
Szálka Sarolta
2018.12.17
|


Játék
A western műfajt már sokszor temették, de időről időre mindig akad egy alkotó, aki megmutatja, hogy van még kraft a pisztolyforgató cowboyokban.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.