„Egyre inkább elvárás egy szólistával szemben, hogy legyen sokoldalú” - Hartmann Domonkos

A Pesti Est exkluzív interjúja
Húszévesen a bécsi Zeneakadémia hallgatója, Várdai István növendéke. Túl van már több nemzetközi megmérettetésen és egy nagy sikerű MÜPA-ban rendezett koncerten. Hartmann Domonkos csellistával beszélgettünk.
Rohmann Dittától érkeztél csellóóra után ide. Rendszeresen dolgoztok együtt vagy ez egy egyszeri alkalom volt? 
 
Egy régebb óta tartó rendszernek mondanám, hogy tanít engem. Még három évvel ezelőtt kerestem meg egy üzenetben, hogy szeretnék szervezni egy kurzust. Ez szokatlan volt számára, mivel nem gyakran keresnek meg így, ezzel művészeket. A kurzust aztán meg tudtuk szervezni, amiből később három alkalom is lett. Ezenfelül egy-két havonta magánórákra is eljárok hozzá – igaz, most kimaradt egy hosszabb időszak –, de már bő három éve követi a pályámat és foglalkozik velem, aminek nagyon örülök. 
 
Most milyen darabbal foglalkoztatok? 
 
Brahms F-dúr szonátáját vittem neki. Sajnos az egész darabot nem tudtuk a mostani alkalommal részletekbe menően átnézni, de így is kaptam róla egy átfogóbb képet. 
 
Melyik része vonz inkább a zenélésnek, amikor kamarapartnerekkel, vagy ha szólistaként, zenekarral játszol? 
 
Szerintem egyik a másik nélkül nem létezik. Nem nagyon ismerek olyan zenészt, aki kizárólag zenekarral játszik, és nem szokott kamarázni, bár úgy gondolom, hogy egy kamaraformációban nem olyan hangsúlyos az, hogy valaki mennyire szólistaalkat. Viszont ha valaki abba az irányba megy, hogy zenekarral játsszon mint szólista, elengedhetetlen, hogy kamarázzon, akár más szólistákkal együtt. 
 
Azért ha szólistákat összeeresztenek például egy vonóstrióba, -kvartettbe, biztosan van valamilyen konfliktushelyzet, elvégre három-négy erőteljes karakternek kell együttműködnie, és ilyen helyzetekben biztosan előkerülnek az egók. Te hogy látod ezt? 
 
Szerintem nincsen ilyen, de el tudom képzelni, hogy előfordulhat. Lehet, hogy négy nagyon erős személyiség kerül egybe, de az olyan hangzást tud eredményezni, ami teljesen más, mivel négy autonóm hangzás találkozik és alkot egyet. Én egyébként helyzetfüggőnek mondanám. Lehet, hogy nagyon jól működik, de az is megeshet, hogy berobban az egész, és nem jön össze a dolog. 
 
Abszolút a szólókarrier vonz? Kimondottan zenekaron belüli játékban nem gondolkozol?
 
 
Sajnos nem, mivel érzem, hogy egyáltalán nem nekem való. A zenekari játék és az, hogy át kell játszani egy egész zenekart, egészen más hangképzést igényel. Lehet azért, mert még fiatal vagyok, nem érzem azt, hogy egy „kapcsolóval” át tudom magamban állítani, hogy milyen módon játszom. Zenekari játékban persze van tapasztalatom, de nagyon kihallatszódom. Emiatt ki kell vennem a karom súlyát a húrokból játék közben, ez pedig olyan érzés, mintha lábujjhegyen kellene járnom. 
 
Visszatérve még kicsit a kamarához: nemrég nyertél egy versenyt Csehországban. Mondanál pár szót róla? Milyen darabokkal készültél? 
 
Az egy ifjúsági verseny volt, ráadásul olyan, aminek a szisztémájával először találkoztam, mivel nagyon szűkre voltak szabva a korcsoportok. A szokásos négy helyett hét korcsoport volt, hogy jobban differenciálódhassanak az életkorból adódó zenészi sajátosságok. A verseny szervezettsége is remek volt, mivel minden versenyző külön gyakorlót kapott, ami nagyban hozzájárult a magas színvonalú felkészüléshez. A versenyen Martinu Variációk egy Rossini-témára című darabját játszottam – tekintve, hogy Martinu neves cseh zeneszerző és híres csellótanár volt –, illetve Dvořák csellóversenyének az első tételét. 
 
Két különböző korszakból való darabot játszottál. Mi áll hozzád közelebb? A romantikus vagy a modernebb stílus, esetleg a klasszicisták? 
 
Erre még nem tudnék jelen helyzetben válaszolni, mivel még ismerkedem a repertoárral. Pályakezdőként szerintem mindent meg kell tanulni minden korból, hogy mindennel megismerkedhessünk. Amint behatóan ismerem majd a repertoárt, és megtehetem, hogy válasszak, akkor fogom tudni eldönteni, hogy mi az, amire specializálódóm.  
 
Akkor mondhatjuk azt, hogy mindig az érdekel a legjobban, amivel éppen foglalkozol? 
 
Mondhatjuk. Egyfajta kaméleon vagyok ilyen tekintetben. 
 
Ezek szerint kedveled azokat a művészeket, akik nem kizárólagosan egy korszak zenéjével foglalkoznak. 
 
Persze! Ráadásul úgy gondolom, hogy kezd egyre inkább elvárássá válni egy szólistával szemben, hogy ne csak egy korszak vagy szerző darabjaival foglalkozzon, hanem legyen sokoldalú. Ez alól viszont kivételt képeznek a barokkal foglalkozó előadók, mivel nekik teljesen külön világuk van. Viszont aki nem ezzel foglalkozik, annak nagyon jól kell tudnia idomulni, mivel lehet, hogy az egyik koncerten az összes Bach-szvitet játssza – ami korábban egy olimpiai teljesítmény volt –, a következőn meg például Dutilleux-vel áll színpadra. Ezzel a példával amúgy a tanáromra, Várdai Istvánra reflektáltam. 
 
Hogyan kerültél Várdai István keze alá? 
 
Október óta tanít Bécsben – ahol én is tanulok –, korábban Mannheimben oktatott. Amikor felvételiztem, akkor még senki sem tudta, hogy indulni fog egy osztálya. Ott ült a felvételi bizottságban, hallott játszani, utána pedig a benyomásai alapján úgy rendezte a dolgot, hogy foglalkozhasson velem és az ő csoportjába kerüljek. 
 
Milyen nála tanulni? 
 
Ami nála alapvető, hogy kéthetente van óránk, ugyanis rendszeresen koncertezik. Ez nagyon nagy önállóságot követel, mivel amikor találkozunk, akkor nagyon intenzív munka folyik az óráin. 
 
Az órákon kívül milyen a kapcsolatotok? Inkább munkakapcsolat vagy akár barátinak is lehetne nevezni? 
 
Jól kijövünk. Múlt évben például meghívott a Kaposfesztre, és a közös vacsorákon meg az órák között is sokat beszélgettünk. Valószínűnek tartom, hogy ha nemsokára letelepedik Bécsben, akkor az ottani házában is meg fogok fordulni, mivel könnyebb lehet neki is otthoni környezetben tanítani. 
 
Gondolkozol azon, hogy egyszer te is fogsz tanítani? 
 
Persze! Ez elkerülhetetlen! Ha valaki eljut egy olyan szintre zeneileg, művészileg, technikailag, mint István, akkor próbálja átadni a fiatalabb generációnak azt a tudást, amit ő kacskaringósan, néhol nehézségek árán szerzett meg, és aminek a továbbadásával lerövidítheti az ő útjukat a magasabb szint felé. Ha kiforr az, hogy hogyan is játszom, akkor én is szeretném majd átadni a tapasztalataimat, és ezzel segíteni másoknak. 
 
Sokszor mondják, hogy a művésztanárok nem olyan hatékonyak, mint egy akadémiai tanár. Mit gondolsz erről? 
 
Van köztük különbség, de ez növendékfüggő. Egy szólistaalkatú növendékhez lehet, hogy jobban passzol egy művésztanár. De ez sem biztos. Ha nem tud jól együttműködni egy tanár és egy növendék, akkor muszáj új tanárt keresni, mivel fontos a maximális kooperáció. Nekem például sokat segít, hogy a tanárom közelről ismeri azt a színpadi szituációt, amiben én is dolgozni fogok, és azt a fajta hangképzést, amire nekem lesz szükségem.  
 
Ezenfelül, gondolom, vannak más terveid a közelebbi és a távolabbi jövőre nézve. 
 
Most két hónapon belül három nemzetközi versenyen fogok részt venni, Ausztriában, Szlovákiában és Észtországban. Ezek közül az egyik az első felnőtt versenyem lesz, ahova több, mint kétórányi anyagot kell vinni. A nyárra meghívást kaptam a Kaposfesztre, játszani fogok még a Magyar Rádió márványtermében. Ezek mind idén lesznek, és egy évnyi időt merek magammal kapcsolatban távlatnak nevezni. Szóval jövőre még tervben van egy koncert a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekarral. 
 
Nemrég választottak meg a Rotary Club komolyzenei nagykövetének. Ez nagyon nagy elismerés. Néhány szóban összefoglalnád mit jelent ez? 
 
A Rotary International nagyon komolyan kidolgozott struktúrával rendelkezik. Április első hétvégéjén rendezték meg a magyarországi klubok az országos képzésüket, kongresszusukat. Ez volt az első rendezvény, ahol mint nagykövet léphettem fel. A cím természetesen nem jár tiszteletdíjjal, hiszen minden jótékonyság, ami Rotary, viszont ebben az évben, amíg a kinevezés szól, valószínű, hogy a nagyobb rotarys rendezvényeken felléphetek majd, akár nemzetközi viszonylatban is. Ez nagyon sok ismeretséget is jelent, ami aztán ki tudja, milyen hozadékkal segítheti majd a pályám alakulását... esetleg egy jó hangszer, egy mecénás... de ez a jövő zenéje. 
 
Békési Botond
2019.04.25
|


Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.