Magával ragadó könnyedség jellemzi a Színházak Éjszakája idei dalát – Interjú Tompos Kátyával

Tompos Kátya színművész énekli idén az évadnyitó színházi fesztivál hivatalos dalát, melyet Hrutka Róbert zeneszerzővel, dalszövegíróval közösen hoztak tető alá. A klipben több kollégája is megjelenik. Kátyát arról is kérdeztük: ő mit visz magával a színházba, és a színházból.
Az idei Színházak Éjszakája szlogenje: „Te mit viszel magaddal?” Milyen meghatározó színházi élményeid vannak nézőként, amik formálták a lelkedet?
 
Leginkább orosz és litván rendezők darabjai voltak rám nagy hatással kamaszkorom óta. Lev Dogyin Ványa bácsija, Rimas Tuminas Anyeginje, Alvis Hermanis A csend hangjai című előadása, amit még a Bárka Színházban láttam vendégjátékként, de talán az egyik legmeghatározóbb Kama Ginkas Fekete apát című Csehov-átirata volt, amelyet Moszkvában láttam. A színház emeletén alakították ki a színpadot, és az egyik színész folyton leugrált a mélybe, majd újra felbukkant. Elképesztő fénytechnikát használtak az előadásban, miközben lélegzetelállítóan hiteles színészi játékot kaptak a nézők. Ilyen volt még a Varsói melódia, amit nagyon sokféle verzióban láttam mindig oroszul, és egy erős késztetéstéstől vezérelve szerettem volna eljátszani én is a darabbéli Helgát. Ez azóta meg is valósult. 
 
Mi az a tárgy, ami nélkül nem mész színházba? Vagy egy rutin, ami nélkül nem lépsz színpadra… 
 
Nincsenek tárgyi kabaláim, csak a sminktáskám, azokkal a kencékkel, amik az adott előadáshoz éppen kellenek. Általában bemelegítek, a testemet hozom olyan állapotba, hogy megfelelően rezegjen onnantól, hogy kilépek a színpadra. 
 
Hrutka Róberttel nem először dolgozol együtt, most a Színházak Éjszakája hivatalos dalát vettétek fel együtt. Mi a közös munka titka nálatok? 
 
Alkotóként már megismertük egymás erősségeit és gyengéit, jól tudunk alkalmazkodni, sok mindenben kiegészítjük egymást. Robi végtelenül empatikus, képtelenség vele konfrontálódni, és közben rengeteg megerősítést kap tőle az ember az alkotás terén. Az érzelmek, az eklektika, líra, világzene, folk, rock, költészet valamiféle azonos mederbe terelése jellemző a közös stílusunkra. A Színházak Éjszakája-dalnak magával ragadó stílusa, könnyedsége és ritmikája lett, öröm volt dolgozni rajta. Miután felvettük az összes hangsávot, és kész lett a keverés, úgy örültünk neki, hogy elkezdtünk rongylábazni rá, mint két kisgyerek.
 

 
A dalszövegben van egy sor: „ha a színpadról látom az arcod, hát viszem haza”. Te vitted-e már haza magaddal, amit egy néző arcán láttál? 
 
A legdrámaibb élményem egy gyerekelőadás végén volt, amelyben a két szerelmes fiatal nem lett végül egymásé, szétválasztotta őket a gonosz király. A meghajlásnál láttam, hogy a második sor közepén a sok nevető gyerekarc között egy kislány ordítva sír, olyan keservesen, hogy megszakad a szív, a mellette ülő szülők pedig kétségbeesetten próbálják vigasztalni. Hát nem tudom, ő aznap mit vitt haza. Talán azt, hogy nem minden mese végződik happy enddel, és minden, amit eddig elképzelt az életről, szerelemről, az lehet fordítva is. 
 
A klipben több színművész kollégád is megjelenik. Mesélj a forgatásról! 
 
Egyetlen olyan napunk volt, ami mindenkinek megfelelt, és egy spontán ötlettől vezérelve azt mondtam, ugorjunk le az Ördögkatlanra. Gyakorlatilag a helyszínre leérve fűztük meg a szereplők nagy részét, hogy adják az arcukat a dalhoz, mindenki nyitott és odaadó volt. Udvaros Dorottya, Vecsei H. Miklós, Tóth Vera, Beck Zoli, Scherer Péter és Mucsi Zoltán kerültek bele a klipbe, épp akkor és ott, ahol el tudtuk őket csípni. 
Fábián Barbara
2019.08.28
|


Marcela Trujillo illusztrációi.
Budapest, Cervantes Intézet, 2019. szeptember 25. - 2020. január 17.

Dobokay Máté: Denzitás.
Budapest, acb Attachment, szeptember 20. - október 24.

Rembrandt és tanítványai. Rajzok és rézkarcok.
Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2019. szeptember 20. - 2020. január 5.

Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.