„A nagyvilág művésze vagyok...” László Fülöp (1869-1937)

A tárlat, amely tizenhat alkotást mutat be a 20. század egyik legkitűnőbb portréfestőjének érett korszakából, egyedülálló alkalom arra, hogy a nagyvilágban kora legjelentősebb művészei között számon tartott László ritkán kiállított remekműveit megcsodálhassa a hazai közönség. Ő volt az utolsó az európai festészet történetében, aki több ezer portréjában korának történelmét festette meg, arcképfestészete a klasszikus, késő reneszánszban gyökerező portréművészet utolsó nagy fejezete.
 
Halála után, majd a második világháborút követően, a hagyományos arisztokrácia történelmi szerepének meggyengülésével ez a fajta reprezentatív, nagy portréművészet is elveszítette jelentőségét, művészete ebből a szempontból is több mint arcképfestészet. László, bár brit állampolgár volt, magyarságára mindig büszke maradt. Alkotásaiból utoljára 1925-ben láthatott válogatást a főváros közönsége a Műcsarnokban.