Molière a boncteremben

Fekete Anna díszlete nem jósol szép jövőt: egy erjedő hullaházban találkozik össze a négy kultikus Molière-figura, A mizantróp Alceste-je, Don Juan, Tartüffe, illetve A fösvény Harpagonja.
A világítástól függően hol zöldesnek, hol kékesnek tetsző csempék között ragadós nedvek folynak, a befőttesüvegekben tartósított emberi szervek úszkálnak, a boncasztal hideg fémlapján pedig „Ő”, azaz a négy karaktert magában egyesítő tragikus hős (Pál András) fekszik. 
 
A látvány már önmagában megígéri azt az élveboncolást, amelyet később a szereplőknek kell végrehajtaniuk hol egymáson, hol saját magukon. A Radnóti friss bemutatója, a Moliére – the passion ugyanis már címében sem pusztán a szenvedélyre utal, hanem a bibliai jelentést markánsan megidézve éppen a szerelmes szenvedéstörténetére, passiójára irányítja a figyelmet. A díszletet eluraló fehér neonkereszt is ezt az értelmezést húzza alá, miközben izgalmas ellenpontot teremt az isteni tisztaságtól nagyon is messze álló, mi több démonikus főhős viselkedésével szemben. Az ördögi attribútumok megidézését az alulról érkező fények teszik igazán hatásossá, miközben Kálmán Eszter vallási szerepköröket és rituálékat megidéző jelmezei hol profanizálják a szentséget, hol pedig a profánt emelik a szentség rangjára. 
 
A díszlet hangsúlyos szintkülönbségeit a rendező, Hegymegi Máté az előadás egészében jelentésgazdagon használja, megmutatva ezzel az aktuálisan színen lévő család belső dinamikáját, a szinte egytől egyig halálra ítélt emberi kapcsolatok hierarchikus viszonyát. Ezek a szintek azonban szépen lassan összecsúsznak, egyre kisebb a bejátszható tér, egyre szűkül a menekülési útvonal. És ez így is van rendjén: tudjuk, mi a passió vége. A kérdés az, hogy itt kinek is jön el a feltámadás. 
 
Dézsi Fruzsina
2019.11.11
|
(8 kép)


Játék
A 3 előadásból álló Ajándék Karácsonyi Bérlet az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban és a Hatszín Teátrumban játszott előadásaira váltható be.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.