Agrárabszurd, avagy a mi kis Édenkertünk

Nagy karriert futott be itthon az Amerikából importált magyar akác, néhány évvel ezelőtt paradox módon még hungarikummá is avanzsált. Az ezt övező politikai viták szinte kikövetelték maguknak a színházi formát. Kelemen Kristóf és Pálinkás Bence György előadása pedig ennek megfelelően imponálóan provokatívra sikeredett.
Sőt, a Magyar akác még egy új műfajt is teremtett a hazai színházi szférán belül, amelyet bátran nevezhetnénk agrárabszurdnak is, ugyanis minden valós vagy éppen áldokumentarista őrület egy installáció keretei között bontakozik ki.
A teret ez az akácfákkal teleültetett kert dominálja, egy kis darab a magyar anyaföldből, amelybe hol egy munkásmozgalmi szavalókórus, hol pedig Tessedik Sámuel igyekszik gyökeret ereszteni. Ám a miniatűr akácos mellett legalább olyan izgalmas az az akácfamozgalom, amelyet az alkotók alapítottak, és amely dokumentációját a háttérben látjuk kivetítve: van itt ópusztaszeri és hűvösvölgyi faültetés egyik vagy másik politikai irányzat követelményeinek megfelelően, de szemtanúi lehetünk annak is, hogy az alkotók miképpen hamisítják meg az éppen élő történelmi narratívákat a könyvtárban és Magyarország Alaptörvényében.
 
A tér- és kellékhasználat iróniája természetesen közös kulturális tudásunkat is asszociatív mozgásba hozza, hiszen az Édenkert képe akarva-akaratlanul felidéződik bennünk, ez a kiszakított, miniatűr magyar Paradicsom pedig valóban megvédi lakóit, leginkább méghozzá a kritikai szemléletmódtól és a józan észtől. Ekképpen az egymásnak ellentmondó vélemények és frázisok közepette olyan multimediális performansz bomlik ki előttünk, amelynek egyik legnagyobb erénye dramaturgiai és vizuális kiszámíthatatlansága: soha nem tudhatjuk, mi a következő lépés, meddig is lehet elmenni az akácfa szimbolikájának kiterjesztésében, mi az, ami egyszer valósággá válhat, és mi az, amit végérvényesen az abszurd számlájára írhatunk. Bár azt azért sejteni kezdjük, hogy a valóság előbb-utóbb úgyis maga alá temeti legbizarrabb elképzeléseinket is. 
 
Dézsi Fruzsina
2020.02.14
|
(5 kép)


Játék
Zach Braff, amerikai színész, producer, rendező és szerző 2011-es darabja az életben elkövetett hibákról, gyökerekről és útkeresésről, reményről és társakról szól.
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.