Kedvenc helyek

„Rossz hírem van, költő vagyok!” - Ákos

Több mint két órát ültem Ákossal szemben törzsasztalánál a Biarritz étteremben. Az első óra alatt a diktafonom szolgálatkészen rögzítette minden egyes szavát, hogy legyen miből kikerekítenem ezt az interjút, utána viszont már csak a kíváncsiságom marasztalt: próbáltam rájönni a nagy titokra, arra, amire ő maga sem tudta a választ, vagyis hogy mitől olyan népszerű.


Ez tulajdonképpen szólókarrierje kezdete óta foglalkoztat, de a dalaitól eddig nem lettem okosabb: pátosszal felvértezett szövegek, visszafogott indusztriál-elektronikai alapokra húzott progresszív rockos zenei köntösbe bújtatva, ami a szeptember 20-án megjelenő Hűség című új albumon csak annyiban módosult, hogy több a pátosz ("minden gátlást levetkezik, aki a jövendővel szeretkezik" és hasonlók), több az elektronika, és igazán jól sikerültek az alapok - szóval nem ez az, ami a papírforma szerint sztárt csinál valakiből Magyarországon.De akkor miben rejlik Ákos varázsa? A külsejében? Az intellektuális beszédmodorában, mely az általa megalkotott "szellem arisztokratája" szerepet szolgálja? Abban, hogy nyomatékosan költőnek tartja magát, miközben a dalait játsszák a rádiók? Beszélgetésünkből nem sikerült kiderítenem, viszont amikor hazaértem, és elmondtam keleti filozófiákban jártas lakótársamnak, hogy milyen interjút készítettem, az a következő teóriával állt elő. Szerinte Ákosnak olyan misztikus képességei vannak, melyek segítik abban, hogy sikeres legyen, viszont a képességei felett nincs hatalma, így az, ami a kezében van, csupán fekete mágia. Amint ezt meghallottam, már tudtam a megoldást: nincs itt semmi hókuszpókusz, Ákos egyszerűen egy szuggesztív személyiség, de az, hogy ő sztár, csupán a mi szándékosan önbecsapó illúziónk.

 

Zene

- Engem a rockzene érdekel. Kizárólag rocklemezeket hallgatok, a Nine Inch Nails nálam az abszolút favorit. A zeném is tele van rockelemekkel, bár ez nem mindenki számára nyilvánvaló, a koncertjeink viszont tutira rockkoncertek. Abban hiszek, hogy a zenében nem a régi formát kell új tartalommal megtölteni, ahogy ezt a sok, általam unalmasnak és érdektelennek tartott dallamos gitárpop banda teszi, hanem formailag lehet és kell megújulni. A Nine Inch Nailsben az tetszik, hogy teljesen egyedi módon használnak eredetileg akusztikus hangszerekből származó mintákat a dalaikban. Például a legrémisztőbb gitártéma egy tökönrúgott dobgitárral van feljátszva, csak ezt úgy illesztik be a helyére, hogy baromi érdekes hangkulissza jön létre. Tulajdonképpen százszor hallott dolgok ezek, olyan új környezetbe téve, amitől életre kelnek.

 

Szöveg

- Az én mániám az, amin néhányan megütköznek, hogy nem feltétlenül arról kell szólnia egy dalnak, amiről egy popdal általában szól, mert ilyenből van elég, és ezek hallgatóként nem érintenek meg. Ebből következően olyan dalokat csinálok, amilyeneket hallgatni szeretnék. A szövegekben számomra nagyon hétköznapi dolgokról van szó, a mindennapos küzdelmeimről. Egy képet nyújtok bennük a világról, nincs bennem manipulatív szándék. Aláírom, hogy van a dalaimban pátosz, mint a szellem erejébe vetett hitem kifejezőeszköze, de számomra a pátosz nem negatív fogalom. Aki a világ jelenlegi sodrában, ebben a káoszban benne van, annak patetikusabbnak hangzanak a szövegeim.

 

Hűség

- Nagyon súlyos az új lemez. Hogy jó vagy rossz értelemben, azt döntse el mindenki maga. Van egy saját kis stúdióm, ahol majdnem két évet dolgoztam vele, gyakotlatilag egyszemélyes album. A skála egyik végén ott van a hagyományos, akusztikus hangszerelésű Keresem az utam, ami egy törékeny, emberbarát dal, a másik végén pedig a zúzós, szerintem sokak számára ijesztő, ironikus Ideális popsztár. Az irónia egyébként máshol is megjelenik a lemezen: a Ne fájjon többé Rob Halfordtól importált sikolya egyaránt utal a Judas Priest énekesére és Révész Sándor szirénahangjára, az utána következő punk gitárszóló pedig direkt seggberúgása mindennek, ami popzene általában, a magyar popzenének meg kétszeresen. Egy ilyen gitárszóló megengedhetetlen egy mainstreamnek bélyegzett mai magyar lemezen.

 

Koncertek

- Idén eddig 3-4 bulit adtunk, ad hoc jelleggel. Játszottunk Hollandiában januárban, Londonban májusban, Barcelonában júliusban, közte júniusban volt egy békéscsabai koncert, ahol 12 ezer ember előtt léptünk fel, és zúztunk, mint állat. A rock'n'roll sokat ad a külsőségekre, iszonyúan fontos a látvány, ezért is utazunk a magyar viszonyokhoz képest irracionálisan nagy motyóval. Díszlet van, lámpaerdő, állat hang. Nekem gyerekkori fejlövésem volt, hogy ha majd egyszer a színpadon állok, nagyszabású produkció legyen köré építve. A Szigeten például azért nem játszottam eddig, mert a szervezők sajátos "fordított" kultúrpolitikai elveket vallanak: sötétedés után, főműsoridőben nem játszhat magyar zenekar. Ez több szempontból is elfogadhatatlan. Egyrészt mert negatív diszkrimináció. Másrészt az én produkcióm nagyon is a látványra épül, így nem él meg egy matiné jellegű délutáni előadáson. Harmadrészt hiába vonzanánk a Szigetre néhány nyugati előadónál is több embert, nem kapjuk meg az ő gázsijuknak az egyharmadát sem. Én nem vagyok nagy demokrata, úgyhogy tulajdonképpen egyet is értek velük, ha kényük-kedvük szerint léptetik fel a magyar produkciókat. Majd ha ez a helyzet - más kondíciókkal együtt - megváltozik, szívesen fogok játszani a Szigeten.

 

Popsztár

- Én egyetlen területen sem vagyok nyerő a világban, csak Magyarországon ismernek sokan. Úgy is mondhatnám, hogy én Magyarországon vagyok világsztár. 11 éve adok ki lemezeket, 23 lemezen van eddig rajta a nevem - ebből 9 Bonanza Banzai, a Hűséggel együtt 9 szóló, a fennmaradó 5 pedig angol nyelvű -, és az a véleményem, hogy a pályám már beállt, ez a csata eldőlt. Vannak, akik elfogadnak, vannak, akik hülyeként kezelnek, de minden évben ugyanannyi lemezt adtam el eddig. Úgy gondolom egyébként, hogy azok, akik úgy nevelődtek, hogy más értékeket tartanak fontosnak, nem fognak egyszer csak felfedezni engem. A rajongótáborom már csak fogyhat, ennek számos oka közül az egyik az élességem vagy karakánságom lehet, amit a tudatlanabbak nagyképűségnek neveznek, pedig csupán arról van szó, hogy nem vagyok kompromisszumkész ember, és nem vagyok rugalmas személyiség. Egyféleképpen tudok csak beszélni, ugyanúgy nyilatkozom az est.hu-nak, mint a Hölgyválasznak. De azt a Jóisten se tudná megmagyarázni, mitől lettem ebben az országban sztár.

 

Támadások

- A lemezkészítés arról szól, hogy mi az, amit még nem írtál meg, amit még nem hoztál ki magadból. Sajnos azt tapasztalom, hogy minél inkább beleadod a szíved-lelked, annál hálátlanabbak az emberek. A Call My Name című angol nyelvű lemezen a nyolc számon kívül rátettünk nyolc darab klipet, három albumnyi mp3-at kiadatlan felvételekkel, köztük egy színházi zenémmel, amit egy Brecht-darabhoz írtam, diszkográfiával, fotókkal, amit akarsz, és akkor jön valaki az Ákos-levelezőlistán, és a fejemhez vágja, hogy mondjuk lehetnék közvetlenebb a rajongóimmal; tehát azon a téren támadnak, ahol én úgy érzem, hogy messze túlteljesítek; ez mindig így van. Lehet, hogy ha csak a zsozsót számolnám otthon, akkor nem bántanának. Nem lehetek annál közvetlenebb, mint amilyen itt a beszélgetés alatt vagyok. Kaptam például egy e-mailt egy vadidegen lánytól, aki valami olyasmit írt, hogy "Hogy tudtad elhitetni velem, hogy ismerlek, mikor nem olyannak mutatod magad, amilyen vagy?" Visszaírtam neki, hogy "egyáltalán nem ismersz engem, esetleg a dalaimon keresztül, úgyhogy akkor most mi van?" Erre jött a válasz, hogy most vesztette el a családját, és az én dalaimba akart kapaszkodni, de hozzám közel álló emberek elmondták neki, hogy milyen vagyok "valójában", és ez őt mennyire elszomorította. Ebből is látszik: a vélemény mindig a véleményezőről szól, nekem majdnem semmi közöm sincs hozzá. Ez olyan teher, amit nem akarok a vállamra venni. Nagyon örülök, hogy sokan szeretik a dalaimat, de ezekkel a hozományokkal nem tudok mit kezdeni, sajnálom, ember vagyok. Nem fogok mindenkivel egyenként haverkodni csak azért, mert a poszterem fenn van a falán. Az előbbi csaj mellé odaállítható az a béla, aki a Hűség című dalból a honlapra mintaként feltett 50 másodperces mp3 alapján az egész albumra általánosítva azt írta, mekkorát csalódott. Az emberek 95%-a normálisan viszonyul ezekhez a dolgokhoz, de van az a baromi hangos 5%, akiket rászoktattak arra, hogy a szabadosság egyenlő a szabadsággal. Ez jellemzi ezt a Magyar Narancs-os neo-újságírást is, ahol poén az, ha az interjúalanyok indulatszavai bekerülnek a cikkekbe. Vagy ott van például a Wanted a céltalan cinizmusával, ami szerintem destruktív. Döbbenetes, néhányan bolsevikek módjára próbálják a saját értékrendjükkel egyenlővé tenni a közízlést.

 

Nagy szavak

- Én hiszek abban, hogy vissza lehet adni a szavaknak elvesztett, eredeti jelentésüket. Azért, mert zsurnaliszták bizonyos csoportja nyállal elkeverte, majd kiköpte az olyan szavakat, mint becsület, haza, isten, hit, angyal vagy küldetés, még bátran használhatjuk azokat. Remegve szokták tőlem megkérdezni, pont ennél a szent asztalnál, hogy van-e küldetéstudatom. Nem merik kimondani ezt a szót, pedig mindenkinek van küldetése a világon, legfeljebb kevesünknek van tudata arról, hogy ez mi volna. Igen, ez egy póz, kinevethető, könnyen támadható, a lehülyézésem közhellyé tehető. Sokaknak ez program, csakhogy ezek az emberek azt felejtik el, hogy ha tönkremegy a szó, elvész az is, amit jelent. A következőt olvastam a minap Karinthy Frigyestől: "Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét." Vagyis az, amiért én ágálok, hosszú ideje létező probléma a magyar szellem történetében.

 

Mítoszok

- Régen a világnak mítoszokra volt szüksége, hogy megtanulja, van a jó meg a rossz. A mostani mítoszok másképp' gyártódnak, a modern mesékben a gonoszban is vannak jó vonások, meg a jóban is van egy kis gonosz, és ettől iszonyú bajban van a világ, mert azt mondják neki, hogy párhuzamos igazságok léteznek, nézőpont kérdése, hogy mikor melyik állja meg a helyét. De ez egyáltalán nem így van. Nekem az a mániám, hogy ez egy teremtett világ, az Isten vagy az Információ által, mindegy, hogyan nevezzük: a teremtés teljesen egyöntetű igazság. A teremtés nem demokratikus rendszer, a demokrácia csak egy ócska fricska az emberiségnek; azt sugallja, hogy minden vélemény ugyanannyit ér, és ez hazugság. Valakiknek úgy jobb a világ, ha zűrösebb, és nincsenek benne egyértelműen jó és rossz figurák.

 

Küldetés

- Azt gondolom, hogy egy elvesztett csata utolsó percében vagyunk, és van néhány sarokba szorított harcos, akik az elhullás előtt még egy kicsit csörtéznek. A világot nem lehet megváltani, ezért erre nem is törekszem. Engem szeret mondjuk harminc-harmincötezer fiatal, ami elég nagy szám ahhoz képest, hogy ma a költők - és rossz hírem van: én is az vagyok - hány emberhez szólnak. Nem azért írok dalokat, verseket, hogy a rajongóimból bölcseket neveljek. Az én dolgom egyedül az, hogy beszéljek. Lehet, hogy ez csak megzavarja az embereket, nem tudom. Legtöbben legyintenek rám, hogy ez csak popzene. Az emberek egy része viszont figyel arra, amit mondok, igaz, csak elenyésző hányaduk van ugyanazon a gondolati síkon, mint én, talán nincs is ilyen. Régi ambícióm volt, hogy értsék, amit írok, de ezt nem lehet "vadászni", csak hasonló gondolatokat, érzéseket lehet generálni. Van olyan 17 éves, aki az arcára indián jeleket festve jön el a bulira, és vannak teljesen hétköznapian öltözködő egyetemisták, akik csöndben ülve nézik végig. Különböző emberekben ugyanaz a valami moccan meg, ennek hatására jönnek el a koncertemre, pedig már régen nem ilyen prófétákat kellene hallgatniuk, mint én, hanem Oasist.

Forrai Krisztián
2000.09.09
|


Játék
A pekingi táncos előadás három jó barátról szól, és megismerteti a nézőket a hagyományos kínai operával.
Szimpla Táncház, ma egész éjjel népzene! @szimplakert #tanchaz #nepzene #elozene
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.