Kedvenc helyek

Mansun: Little Kix

olvasói
10/10 (1)
(Parlophone/EMI)

Az angol Mansun elvarázsolt zenekar. Fennállásuk első egy-két évében kábé háromhavonta váltottak imidzset és hangzást, eklektikus bemutatkozó albumuk, az Attack Of The Grey Lantern (1997) a hetvenes évek epikus zenefelfogásának jegyében épült fel a stúdióban, miközben élőben a legmarkánsabb koncertzenekarok közé verekedték fel magukat.


A második album, a Six (1998) felvételi módja puritánabb volt, de még így is több ötlet és váltás volt egy-egy számában, mint egy átlagos zenekar egész életművében. És ami még meglepőbb: a nyíltan Bowie-típusú karrierben gondolkozó, sokra képes énekhanggal bíró Paul Draper gitáros-énekes vezette kvartett eközben kereskedelmileg is nagyon sikeres tudott maradni, mind a 12 eddigi kislemezük felkerült az angol listákra. Az új lemezen, melyet egy nyolcvanas évekbeli sztárproducerrel, Hugh Padghammel (Police, Sting, Genesis) vettek fel, továbbra is az 1977-79 közti periódus maradt a fő játszóterük, de a tempó lassult, és a Police-tól a Pink Floyd felé tolódott el a hangsúly (olyan nyílt zenei idézettekkel, hogy a hallgató csak vigyorogni bír). Okos, ironikus, kifinomult, precíz. Rockújságíróknak való.
8/10
Déri Zsolt
2000.08.28
|


Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.