Kedvenc helyek

Junkies-interjú - 2. rész


NIHIL (1997)

SZA: - Leszerződtünk a Warnerhez - tudom a dátumot is, én dátumokkal tök jól állok egyébként -, '97. február elején, talán 12-én történt. Hazavittem a szerződést, és lobogtattam, mint állat!

BA: - Akkor már megvoltak a Nihil dalai, már csak-egy két szöveg hiányzott.

SZA: - Két hét múlva már mentünk a Bikini stúdióba.

BA: - Mi választottuk.

SZA: - Elegendő időt kaptunk, újszerű volt a felfogás, az a profizmus. Kétszáz órát kaptunk, persze nem volt elég, de utána maradhattunk még, lazán kezeltek minket. Kurva nagy borítót akartunk, még a Jimmynek se volt ilyen, de vállalták. Kurva sokba került az is, hogy tükrös legyen.

- Miben látjátok a Nihil fő előrelépését a Káros...-hoz képest?

BA: - Ebben már volt egy tudatos koncepció: úgy raktuk össze a számokat, hogy kötődnek egymáshoz az egymás után jövő témák. Végig tudok vezetni egy gondolatot, ami el tud jutni valahonnan valahová. Erre a korszakra a világértékelés jellemző: "itt vagyok ebben a világban, és jaj, most mi ez?!" Elindul azzal, hogy Nem vagyok jól - ez egy eleve meghatározott pozíció: "hol vagyok, mi történik velem?" A továbbiakban mindenfélére kitérünk: felbukkannak a kábítószerek, a Miattad iszom, te állat a házasságról szól, a Megváltó kicsit politikai, világnézeti jellegű, az Ufók, istenek vallási...

SZA: - A Nem vagyok jól az alapállapot, és a többi arról szól, hogy miért nem.

BA: - Igen, de aztán a végére már egyre jobban vagyok, a legvégén meg ott a Sziget, ahol már teljesen jól vagyok, megtalálom a saját kis világomat, ami kívül áll a másikon.

TURNÉ A TANKCSAPDÁVAL

SZA: - A Nihil június elején jelent meg, utána jöttek a nyári fesztiválok. Ősszel egy hónapot önállóan mentünk, aztán meg jött a Tankcsapdával közös turné: október-november-december. A legnagyobb szabású turné, harminc-egynéhány állomás. A lemez a turné vége felé átlépte az ötezret, totálisan új helyzet, új lépcsőfok. Ma egyébként kilencezer körül jár.

- A Tankcsapdával milyen viszonyban voltatok? Mennyire ismertétek egymást?

BA: - Előtte nem ismertük jól egymást, csak látásból.

SZA: - Egy kiadónál voltunk...

BA: - Várjál, hadd mondjam, hogy jött ez! A kiadónál voltunk, és azt találtuk ki...

SZA: - Az volt a kérdés, hogy ismertük-e egymást.

BA: - Nem, akkor még nem.

SZA: - De én igen!

BA: - Hát így látásból.

SZA: - Odajött egyszer a Lukács, elmondom...

BA: - Ne dumáljál már!... Igen, egyszer odajött kazettát venni.


SZA: - Ezt szó szerint szeretném idézni. Én akkor láttam először a Lukácsot, ő akkor már nagy sztár volt, mi meg kicsik voltunk nagyon. '96 közepe volt, a Wigwamban adtunk egy koncertet, és egy közös haverunk, egy lány elhozta a Lukácsot a koncertünkre, és ő meg odajött koncert után, és belekezdett, szó szerint előttem van: (lassan, mélyebb hangon) "Szia, öö.. nagyon tetszett a koncertetek, és azt szeretném kérdezni... hogy hogyan tudok hozzájutni a kazettátokhoz." Egy kezdő zenésznek ez villámcsapás volt! Persze kapott kazettát. Ez volt a jó dumája, hogy kapjon ingyen kazettát (röhögés). Hát ennyire ismertük egymást.

- Milyen viszony volt a két zenekar között a turnén?

BA: - Egész jól összehaverkodtunk.

SZA: - Ők már sokadik turnéjukat bonyolították - nem azt mondom, hogy öregesen, de már mindennek megvolt a helye. Most már valamennyire ránk is jellemző ez a dolog, de akkor az nekünk az első nagyszabású bulisorozatunk volt, sportcsarnokok végig...

BA: - Duhajkodtuk az öltözőben.

SZA: - Iszonyatosan duhajkodtunk, és szerintem kurva jó színt vittünk az életükbe. Mindig jöttek át, főleg a Lukács: minden buli előtt átjött hozzánk kicsit jól érezni magát.

- Nem zavarta a Junkiest abban az időben a Tankcsapdához való hasonlítgatás?

BA: - Azért nem zavart, mert volt is benne némi igazság. A miénk is az az irányvonal volt. Nem zavar, de azért annyira szerintem nem kell egybeboronálni a kettőt.

- Miben láttad a fő különbséget? Mit mondtál akkor, ha valaki azzal jött, hogy ti afféle "kölyök Tankcsapda" vagytok?

SZA: - Ezt soha nem mondták!

BA: - Ezt elsősorban nem is a zenénk, hanem a szövegeink miatt mondták, amit viszont nem is tagadok, mert én is szeretem az ilyen direkt rímeket, meg a szójátékokat, meg az olyan szövegeket, amik szólnak is valamiről, és akkoriban még közelebb is állt egymáshoz a kettő. Mostanra azért már elvált egy kicsit.


VÁLSÁG

- A Nihil és a Tabu albumok között egy nagy válságon ment át a zenekar.

BA: - Túl sokat turnéztunk, eléggé elszaladt velünk a ló bulizás szempontjából is. Utólag be kell ismernünk, hogy kicsit szétestünk. Az egymás közti viszonyok is megromlottak. Mindig volt valaki, aki hülye volt, nagyon hülye, és voltak bulik, amiket elhülyéskedtünk: olyan állapotban voltunk, hogy gyakorlatilag nem tudtunk játszani, és ez nagyon sokat rontott a zenekar ázsióján. Akkor úgy gondoltuk, hogy "á, rock'n'roll, szarunk bele!" Azért jó buli volt.

- Hogyhogy Jódli, a dobos lett a gyenge láncszem?

SZA: - Jódlival mindig is problémák voltak. Nem tette senki helyre.

BA: - Jódli egy kezelhetetlen egyéniség. Nagyon sok erő, akarat rejlik benne, és amíg ezt a zenekar javára fordította, például koncerteket szervezett, addig ez rendben is volt. De sok emberrel összeveszett, mert nem tud disztingválni. Egy idő után besokallt: mondta, hogy nem csinálja tovább a szervezést. András vállalta fel a szerepet, próbálta csinálni, de ő erre alkalmatlan, meg én is alkalmatlan vagyok, a Riki meg aztán főleg, így utána ebből olyan szintű viták lettek...

SZA: - Jódli elszabotálta az egész dolgot...

BA: - Igen, és hogyha egy zenekar...

SZA: - Mi a faszomért nem hagysz szóhoz jutni?!

BA: - Most pont te vágtál bele az én szavamba! Mit is akartam mondani?

SZA: - Semmit!

BA: - Ja, igen: egy zenekar csak úgy működik, hogy ha valami kérdéses dolog van, és hárman úgy döntenek, hogy ezt és ezt csináljuk, akkor a negyediknek is alkalmazkodnia kell. Ez Jódlinak nem sikerült. Voltak olyan eldurvult veszekedések, hogy nem jött el koncertre. Ott álltunk bepakolva, és két órát kellett neki könyörögni, a lelkére beszélni...

SZA: - Szörnyű volt, mert...

BA: - Volt olyan is, hogy haragudott az Andrásra, és ezért egyszerűen elhülyéskedte a koncertet: úgy játszott, hogy nem lehetett követni.

SZA: - A végén már egyébként külön utaztam. Egyre kevesebbet beszélgettünk, és hihetetlen ezt kimondani, de az utolsó háromnegyed évben már nem beszélgettünk egyáltalán. Egyre nehezebben viseltük el egymást, és ez oda vezetett, hogy egy koncerten, Székesfehérváron nekem rontott, egymásnak ugrottunk. Tudom a dátumot is: '98. december elsején.

BA: - Kellett volna egy pihenő, kellett volna csinálni a következő lemezt, de egyszerűen képtelenek voltunk összehozni egy olyan próbát, ami kreatív is. Csak lementünk, már mindenki üveg borokkal érkezett... nem tudtuk összehozni a számokat.

SZA: - Én annyira sötétnek találtam a világot akkor, hogy el sem tudtam képzelni, hogyan vezet ki ebből bármilyen út is.

BA. - Volt tehát ez az incidens, ahol a Majomék (a "Majom" András beceneve - a szerk.) összeverekedtek, és utána nem is beszéltünk a Jódlival egy hónapig. Pontosan szilveszterkor hívott fel minket, először engem, hogy mikor próbálunk, mi lesz a zenekarral. Mondtam neki, hogy "ezt nem ártana megbeszélnünk, mert én a magam részéről nem akarok veled tovább zenélni". Másnap átjött, és mondtam, hogy "ez az álláspontom, és nem akarok rajta változtatni, de keresd fel a többieket és beszélj velük is." Utána egyenként mindenkivel beszélt.

SZA: - Attila annyira korrekt volt, hogy nem is szólt nekünk...

BA: - ...hogy ne befolyásoljam őket. Megtörtént, utána összeültünk négyen, és megbeszéltük. Az is felmerült, hogy mégis... csak az a baj, hogy Jódlinak ez nem az első dobása volt, és én már nem hittem el, hogy meg tud változni. De ha ezt megírod, tedd hozzá azt is, hogy ez a mi szemszögünkből a dolog. Nyilván az ő szemszögéből is meg kellene hallgatni, mert neki is nyilván megvolt az oka, hogy így viselkedett. De bármi oka is volt rá, én azt mondom: akkor sem lehet így viselkedni.


DOBOSCSERE /1

SZA: - Meg voltunk lőve: be kellett menni februárban a stúdióba, de nem volt dobos.

BA: - Gyorsan szereztünk egyet, Németh Mikit. Az Üllői Úti Fuckból a Mezei Faszi ajánlotta. Miki a Fuckban is dobolt néha, mikor Farkasember beteg volt, és helyettesíteni kellett.

SZA: - Volt korábban egy saját zenekara, talán a Salvador nevezetű.

BA: - Igen. Kipróbáltuk és...

SZA: - Ő volt az egyetlen jelölt végül is.

BA: - Nem, volt még egy jelölt, akit most nem akarok megemlíteni...

SZA: - Aki most a Neck Sprainben van.

BA (most már kénytelen-kelletlen megemlíti): - Bánfalvi Sanyira gondoltunk még. Régóta ismertük egymást, jó fejnek találtuk, iszonyatosan jó dobos, de akkor ő már a Neck Sprainben volt, és igazából az az a zene, ami neki nagyon fekszik, és ezért végül nem is szóltunk neki.

- Németh Miki milyen zenei háttérrel jött?

BA: - Zappa volt a kedvence. Alternatívabb volt, de a rockzenéket is szerette.

SZA: - Kicsit elkapkodtuk ezt a doboskeresést.

BA: - Meghallgattuk, és nem volt rossz dobos. Eleinte úgy is tűnt, hogy működik, de volt egy olyan elvárásunk, hogy emberileg is illeszkedjen be a zenekarba. Attól, hogy feladunk rá ilyen vagy olyan ruhát, és befesti a haját feketére, ez csak látszat, és hamar ki is derült, hogy ez így nem működik. A dobolásával az volt a gond, hogy bár képzett és technikás dobos, nem ütötte úgy erővel, ahogy nekünk kell - ahogy a mostani dobosunk is üti. És Mikivel is voltak vitás dolgaink, nem egy, nem kettő. Amikor eldöntöttük, hogy valami így vagy úgy lesz, ő próbálta szabotálni ezeket a dolgokat, és akkor úgy döntöttük, hogy nem szarozunk: keresünk egy másik dobost.

- Végül is meddig volt pontosan Miki?

BA: - Másfél évig: '99 januárjában szállt be, és 2000 augusztusában, a Szigeten játszott velünk utoljára.


TABU (1999)

- Ez a lemezanyag nem tűnik annyira összeszedettnek, mint az előző kettő.

BA: - Ezt így belülről nehéz megítélni, mert a dalokat erősnek érzem, viszont a hangzás nem tetszik.

- Tompa.

BA: - Igen, nem olyan erőteljes. A dobhangzás sem, de a gitárhangzás sem. Addig szedett-vedett, szar cuccom volt, amivel a Nihilt is felvettük, és akkor kaptam Marshallokat az új menedzserünk, Hangya révén: odahozták a stúdióba, de ott nem volt idő, hogy normálisan kikísérletezzem őket.

SZA: - A négy lemezünk közül ez a leggyengébb. Nehéz ilyet mondani a saját munkánkról...

- ...de így van.

SZA: - Technikailag szar irányban mentünk, amit nem kellett volna. Lágyabban is énekeltem. Igazából a koncepció hiánya ölte meg ezt a lemezt. Egyébként sikeresnek mondható, mert jól fogy, ötezer körül jár.

- Ezen a lemezen mintha slágeresebb megoldásokat tesztelnétek.

BA: - Nem teszteltük: akkoriban valahogy ez jött belőlünk. Riki erre kevés ötletet hozott, míg a Nihilen fele-fele arányban hoztuk a zenéket. Ez a slágeresség nem volt tudatos. Soha életünkben nem pályáztunk arra, hogy bekerüljünk a rádiókba olyan áron, hogy kompromisszumot kell kötni. Mi csak egymással kötünk kompromisszumot, arra viszont szükség van, mert mind a négyünknek kicsit más a zenei ízlése.

- A szövegek szempontjából volt valami koncepció?

BA: - Ebben már nem akartam szoros koncepciót. Itt is van valamiféle irányvonal, de inkább úgy, hogy vannak kapcsolódási pontok szövegileg a számok között.

- Hogy változtál szövegíróként, dalszerzőkét a két lemez között?

BA: - Én elsősorban szövegírónak tartom magam, mert a zenét, azt azért együtt alakítjuk ki. Mindenképpen úgy érzem, hogy fejlődtem. A Nihillel ellentétben itt már mindegyik szöveget kiforrottnak érzem. És vannak olyan számok, amilyeneket eddig nem csináltunk, például a Rózsakert, ami elkalandozás szövegileg és zeneileg is. Az eredetileg versnek született. Nekem mindig úgy jönnek a számok, hogy először megírom a szöveget. Vannak szövegötletek - bármi eszembe jut, azt leírom -, és ugyanúgy vannak külön zenei ötletek is, és ha a kettő összepasszol, abból születik egy nóta. Ez eredetileg vers volt. Több olyan verset is írtam már, amit utána felhasználtam dalhoz.

- A Tabun mintha komolyabban akarnál fellépni, nagyobbat akarnál mondani, és ez nem mindig sikerül.

BA: - Én igenis ragaszkodom ahhoz, hogy valamiről szóljon egy szám: ez több, mint szórakoztatás. Igazából az a célom, hogy szórakoztató is legyen, de ha valaki bele akar gondolni, és mögé akar látni, az megérezze, amit közvetíteni szerettem volna.

- Mikor jöttél rá, hogy dalszerző és szövegíró leszel?

BA: - Kicsi gyerekkorom óta, mióta az eszemet tudom, zenélek valamilyen formában, ugyanis a nagymamám is zenélt hobbiszinten, meg az anyukám is, és mindig csomó hangszer volt körülöttem, még zongoráztam is. És amikor megfogtam egy hangszert, akkor azon nem leutánoztam valamit, hanem kitaláltam valami újat magamnak. Amikor az első gitáromat megkaptam, még azt sem tudtam, hogyan kell behangolni. Behangoltam A-mollra, és már csináltam egy dalt rajta... A szövegírás később jött. Az első zenekaromban, a T-Boysban igazából nem nagyon volt más szövegíró, hát gondoltam, megpróbálom. Írtam is számokat, de utána valahogy abbamaradt, nem volt ihletem. A Junkiesban, a zenekar kezdetén, amikor Csordás Tibit kirúgtuk, fel kellett vállalnom ezt a szerepet. Elkezdtem írni, és rájöttem, hogy nem is megy olyan rosszul, és ha valamit meg akarok fogalmazni, az is megy.

- A tankcsapdás hatáson kívül más hatást is észreveszel magadon szövegíróként?

BA: - A Tankcsapda, az csak külsőségekben hatott rám. Amúgy rengeteg hatásom van. Amikor csak tehetem, olvasok, de nem ponyvairodalmat, hanem például filozófiai dolgok érdekelnek, Nietzsche, a vallások, nemcsak a keresztény, hanem általában a vallások miértje, a mögöttes dolgok. Jó filmek is meg tudnak ihletni, például legutoljára a Mátrix, az konkrétan ihletett is egy dalt az új lemezen.

- Az első dalt, ugye?

BA: - Igen, az Ébredj fel! címűt.

tovább
|


Játék
Február 28-tól érkezik a magyar mozikba az Király Levente Piedone nyomában című portréfilmjének kibővített moziváltozata, amely az eddigi legátfogóbb portréfilm Bud Spencer életéről.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.