Nick Cave & The Bad Seeds: No More Shall We Part

Cave-nek a '97-es lemez után el is ment a kedve a zeneszerzéstől, és csak másfél éve tért vissza az ihlete. Úgy járt be írni nap mint nap egy kis irodába, mint aki munkába megy, és - az eddigi gyakorlattól eltérően - már kész dalokkal érkezett az Abbey Road stúdióba, ahol minimális próbák után vette föl őket hét zenészével. A 12 szám nagy részében ezúttal is Cave zongorajátéka a zenei központ, és a Dirty Three-ből jött Warren Ellis hegedűje a fő kísérő, maga a teljes zenekar ritkán szól egyszerre, igazán beindulni, durvítani is csak három dalban van lehetőségük (először az ötödik számban). A fő különbség az előző lemezhez képest két gyönyörű hangú vendégénekesnő, Kate és Anna McGarrigle, továbbá a vonószenekar, melyet Warren Ellis és Mick Harvey hangszerelt (ez utóbbi P J Harvey - csak névrokon - új lemezének is fő zenei segédereje volt!).

A No More Shall We Part cím a házasságra utal, de csodálkoznánk is, ha Cave-nél ez valami vidám megnyugvást hozna. "A feleségemet a napfogyatkozás napján vettem el, barátaink ajándékokkal jutalmazták bátorságáért, az éjszakák hosszabbra nyúltak, az évszakok váltották egymást, én meg néztem bánatos feleségem, ahogy csendben fogja a virágait" - énekli The Sorrowful Wife című dalában. "A hátsó ajtón át távoztam, kezemben feleségem szeretőjének füstölgő pisztolyával" - így nyit a We Came Along This Road. Több dalban egy elhagyott férfi kesereg. Az Oh My Lord elején férj és feleség csendben fekszik az ágyban, de a férfinek rossz előérzete van, és a dal vége tényleg őrületbe és horrorba fordul. A beharangozó kislemeznek választott nyitódalban, az As I Sat Sadly By Her Side-ban férj és feleség együtt üldögélnek a szobában, és az asszony optimista lelkesedésére Cave - aki ebben a számban meghökkentően Bryan Ferry-s manírokkal énekel - valami pesszimista megjegyzéssel vág vissza, amire a nő elsírja magát, a férfi viszont erre nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon. A kis gonosz!

De nem csak a házasélet örömeiről esik szó: két dalban, a Hallelujah-ban és a Fifteen Feet Of Pure White Snow-ban egy ápolásra szoruló beteg a főszereplő, a God Is In The House-ban pedig Cave egy bűntől és romlottságtól mentes, istenfélő városka polgáraként énekel, eleinte azt hihetjük, hogy komolyan gondolja, és csak lassan derül ki, hogy valami nincs rendben: bigott, tébolyult vallási demagógia igazgat. Ha ebben a számban Cave nem ejtené ki a "komputer" szót, nem lenne támpontunk, mikor is játszódnak a dalai. Kortalan, örök érvényű művészet az övé, bizony.

9/10

www.nickcave.net

www.nickcave.co.uk