Kedvenc helyek

Rémember: @Generation

olvasói
(0)
(Private Moon)

Az idei év egyik első fecskéje a magyar pop/rock lemezpiacon az 1995 óta létező, budakeszi Rémember zenekar, amely - nem számítva a kizárólag interneten terjesztett Megalomaniac EP-t - első hangzóanyagával lép a nagyközönség elé.


Az igényes csomagolás ráadásul rögtön két CD-t rejt, az album mellett egy négyszámos - az eddig kizárólag angolul éneklő csapattól szokatlan módon egy magyar dalt is tartalmazó - maxi az ajándék, az összhatás azonban a meglepő gesztus ellenére is meglehetősen vegyes.

A kezdetekkor elsősorban amerikai, nyugati parti zenei hatásokkal (Red Hot Chili Peppers, Pearl Jam stb.) és számokkal előretörő zenekar hangzása, stílusa az elmúlt három évben, a Pierrot-val való közös munka során sokat puhult, csiszolódott, és ez nem feltétlenül vált a Rémember előnyére. A lemezen érződik a sok munka, a modernségre való törekvés (a cél valahol a Garbage körül lehetett), de a végeredmény abszolút művi, a gépi szűrők olyannyira túlzott hangsúlyt kapnak, hogy az élő játék nyersessége, lendülete teljességgel elveszik, és még a legjobb dalok (New Shoes, Dogfish, My Dream Is A Mirror) sem képesek igazából magukkal ragadni a hallgatót. Mintha a fiúk - a nyitódal vezérsorát idézve - túlzottan ragaszkodtak volna a szabályokhoz, ráadásul, ha egy rockénekes több mint 54 perc alatt egyetlen igazán kieresztett énekhangot sem produkál, akkor ott gond van. Tipikusan az az eset, amikor a kevesebb több lett volna.

5/10
-muttley-
2001.04.18
|


Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.