Kedvenc helyek

„Ha a megfelelő dolgot eszed” - Stereo MC's

Csaknem kilenc évvel a nagy áttörést meghozó Connected album után a brit Stereo MC's új lemezt adott ki, és ismét turnéra indult: Deep Down & Dirty című új anyaguk megjelenésének másnapján, május 29-én, bécsi klubkoncertjük előtt a zenekar két kulcsfigurája, Rob B énekes és a zenefelelős The Head adott interjút az est.hu-nak.


A Stereo MC's a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján háromalbumnyi idő alatt (33-45-78 - 1989, Supernatural - 1990, Connected - 1992) szimpla hiphop együttesből az egyik legjobb tánczenekarrá nőtte ki magát, és olyan máig elévülhetetlen bulislágereket adott a világnak, mint a Step It Up vagy Connected. Az 1992-'94-es turnén stadionokban játszottak, a mostani turné kis európai klubokban indul. A februári At The Drive-In-koncert kapcsán már bemutatott bécsi Flex klub természetesen pukkanásig telik, a bejárat előtt kétségbeesett kinnrekedtek, odabenn moccanni sem lehet, mindenkiről ömlik a víz, mint egy szaunában, a színpadon megszállottan gesztikulál egy ösztövér, hajléktalan kinézetű, ám ujjain rengeteg ezüstgyűrűt, nyakában nagy láncot viselő, kezében mikrofont szorongató negyvenéves fickó, bizonyos Rob Birch. Mellette három fekete vokalista csaj táncol, amennyire a szűk tér engedi, hátul egy kopasz dobos, egy kopasz ütőhangszeres és egy kopasz gombnyomkodó, potmétertekergető, The Head, polgári nevén Nick Hallam. Az ötvenpercnyi főblokkban lemegy az új album kétharmada és a Connected nagy slágerei és zárásként a Lost In Music című 1990-es darab, aztán két ráadásblokk régi számokkal: az elsőben az Elevate My Mind és a Creation, a második visszatéréskor pedig egy nagyon korai darab, a legelső albumról való Bring It On.


Néhány órával a fortyogó koncert előtt, a Triest Hotelben üldögélve a zenekar két alapítója, Rob és Nick még maga a megtestesült nyugalom. Már rég beletörődtek abba, hogy minden interjúban a "kiesett" nyolc évről kérdezik őket. Mi egy kicsit korábbról kezdjük.


- A brit hiphop úttörőiként indultatok a nyolcvanas évek közepén. Mikor éreztétek, hogy az élőbb, énekesebb, groove-osabb, soulosabb hangzás felé kell vennetek az irányt?

Rob: - Ez nem pont így történt. A lemezeink nagy része mindig hangmintákból készült, főleg amikre rájátszottunk ezt-azt. Azt hiszem, egyszerűen csak fejlődtünk, nem vagyok benne igazán biztos, hogyan. A fejlődés a hangzásunkban nem tudatos, egyfajta növekedés ez, és a növekedésnek nem vagy tudatában: ha a megfelelő dolgot eszed, nősz tőle. A zenével is valahogy így van. Egyre csak jobbak lettünk abban, amit csinálunk. Az, hogy élőben kezdtünk játszani, természetes dolog volt számunkra. Már azelőtt felléptünk, mielőtt lemezt csináltunk volna. Egy kazettán vittük magunkkal a háttérsávokat, felszálltunk a buszra, körbejártuk a klubokat, próbáltunk koncerteket leakasztani, kezdetben csak Nick és én. Annak, amit csináltunk, mindig is fontos eleme volt, hogy élőben is reprezentáljuk a zenénket, és színpadra álljunk, mert élveztük. Ez a tradíció, ez az elképzelés élt a fejünkben a zenéről: mész és előadod magad a színpadon, ahogy az emberek már évszázadok óta csinálták.


- Kezdetben még mindketten rappeltetek, két MC volt a Stereo MC's-ben?

Nick: - Igen, én is csináltam egy kicsit, csak próbálkoztam, de hamar világossá vált, hogy Rob hangja működik inkább jól. Ahogy Rob is mondta: a dolgok csak fejlődtek, megtalálták a természetes helyüket.

R: - Mint bármilyen emberi kapcsolatban. Egymás között azt csinálunk, amit akarunk. Amikor kezdtünk, sokáig csiszolódott a dolog, amíg kitaláltuk, hogyan tudunk illeszkedni. De ez a lényege kettőnk viszonyának, mindketten azt csinálunk, amit akarunk. Nem én mondtam Nicknek, hogy ne jöjjön a mikrofonhoz, ő akarta így. Én mindig biztattam, hogy ne hagyja abba, de ő úgy döntött, hogy nem akarja csinálni, és inkább a zenét szeretné kézben tartani. Én boldogan maradtam a mikrofonnál. Ha azt csinálod, amit akarsz, nincs szükséged senkire, hogy lökdössön.


- Mikortól kezdtetek igazi élő zenekarként működni, dobossal, kísérőkkel?

R: - Amikor kiadtuk az első albumot, a 33-45-78-at

- A borítószöveg tanúsága szerint Owen If akkor már Stereo MC's-tag volt. Kezdettől dobosként volt veletek?

N: - Úgy történt, hogy Rob és én kezdtük, de aztán volt egy harmadik fickó is, Cesare, a DJ, aki akkor került mellénk, mikor az első lemezre került számok némelyikét rögzítettük. Rövid ideig volt az együttesben, úgy turnéztunk, hogy ő és én DJ-ztünk, Rob énekelt, de aztán megéreztük a dolog korlátait élőben. Owent akkor már ismertük, tehát ő is belépett, kábé akkor, mikor az album anyagát kezdtük promótálni. Már előtte is koncerteztünk, az első kislemezek idején, de ő abban az időben jött, amikor az albumot kiadtuk, ugye?

R: - Aha.


N: - Vele együtt már igazán erősnek éreztük magunkat akkor, viszont Cesare így nem tudta folytatni. Ő azt akarta, hogy egy klisésebb hiphop típusú együttes legyünk: azt akarta, hogy szóljunk úgy, mint egy amerikai hiphop zenekar. Szóval elváltunk egymástól, és utána már mentünk is rögtön csinálni a Supernatural albumot, és azóta is folyamatosan dolgozunk. Cath (Coffey, énekesnő) is beszált... Tudod, volt egy elképzelésünk arról, hogy kellene egy kis női vokál az Elevate My Mindba. Aznap, mikor Cath lejött a stúdióba, akkor találkoztunk vele először. Kábé húsz perc alatt felénekelte a részét, és utána vagy három hónapig nem láttuk, míg a lemez ki nem jött, de akkor megkértük, hogy turnézzon is velünk, és innen fejlődött tovább a dolog. Velünk van azóta is. Onnantól már lehet azt mondani, hogy mi négyen voltunk a Stereo MC'S magja. A Connected idején még néhány lány csatlakozott, mert több vokál volt a dalainkban, és élőben akartuk csinálni. Így mentünk tovább egy ideig, de utána leálltak a dolgok. Most viszont van egy új ütőhangszeresünk, Kwaku és két új lány is - Dee és Angela - Cath mellett. Ez a mostani állás.

- Nemcsak a brit hiphop úttörői voltatok, de az elsők és máig egyetlenek, akik Amerikában is slágerlistára kerültek a már említett Elevate My Mind kislemezzel...

N: - Mi sosem így néztük a dolgot. Számomra lényegtelen, hogy valaki brit hiphop, német hiphop vagy francia vagy bármi. Csak arról van szó, hogy lemezeket csinálunk. Számomra ez a lényeg. A "mi történt a brit hiphoppal?" típusú siránkozást szócséplésnek tartom, komolyan. Anglia annyira különbözik Amerikától, a társadalmi helyzet vagy az inspirációk tekintetében teljesen más. Angliában az történt, hogy az embereket tényleg inspirálta a hiphop, és voltak igazi hiphop előadók is, mint a London Posse, Blade, olyanok, akik tényleg hiphopnak vagy rapzenének nevezhető dolgot csináltak, de voltak sokan, akik a kapott inspirációt valami sajáttá formálták, mint a Massive Attack, mi, vagy akár ide vehető a drum'n'bass vagy a two-step is, vagy a bigbeat. Ezek mind olyan zenék, amiket valamilyen módon a hiphop inspirált. Ez a különbség. Amerika, mint tudjuk, a sima, elég egyszerű rapnél maradt, egy kis R&B-vel, de még mindig körülbelül ugyanaz a dolog megy, csak csiszoltabb, kommerszebb, több bikinis lány van a klipekben, no persze az underground dolgok mellett... Ami az Eleveate My Mindot illeti, mi csak kihoztuk azt a kislemezt, és néhányan elkezdték játszani L. A.-ben (Los Angelesben). Nem hiszem, hogy tudták, mi volt az kifejezetten, nem hiszem, hogy arra gondoltak, hogy ez egy brit raplemez vagy bármi ilyesmit. Mi csak két fickó voltunk Londonból és a lemezünk sikert aratott L.A.-ben. Jó érzés volt.


- Az a nagy kritikai és közönségsiker, az a nagy figyelem, amit a következő album, a Connected hozott, túl nagynak bizonyult a zenekar számára? Túl hirtelen jött? Túl kimerítő volt a turné? Ezzel magyarázható, hogy utána évekre leálltatok?

N: - Nem álltunk le. Befejeztük a turnét '94-ben, és az a helyzet, hogy rögtön a stúdióba mentünk vissza! Talán három hét szünetünk lehetett, aztán már mentünk is vissza. Csakhogy nem találtunk rá arra, hogy mit akarunk csinálni, merre akarunk menni a zenénkkel. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy az előző lemez sikeres volt. Azt hiszem, csak személyes dolgok álltak mögötte, tudod, fáradtak voltunk a turnézástól, és nem volt túl sok ihletünk abban az időben.

- Mikor jött vissza az ihlet?

N: - Azt hiszem, ez egy lépcsőzetes dolog volt...

R: - Aha.


N: -...csak dolgoztunk tovább, és tudtuk, hogy a végén eljutunk oda, ahova akarunk. Tudom, hogy egy csomó ember már lemondott rólunk, de mi csak dolgoztunk tovább, elkezdtünk újra mixeket csinálni Trickynek, Madonnának, a Quannumnak. A sok remix mellett elindítottuk a publishing cégünket, a Spirit Songsot, leszerződtettük Finley Quaye-t, a Jurassic 5-ot, aztán elindítottuk a saját kis lemezcégünket, a Natural Response-t, ahol kis kiadványokat jelentettünk meg más előadóktól - elfoglaltuk magunkat, és volt köze a zenéhez. Nem álltunk még készen arra, hogy kijöjjünk egy új lemezzel, benne voltunk a készítésében nyakig, de közben más dolgokkal is foglakoztunk, hogy az alkotói folyamatot mozgásban tartsuk. Aztán megcsináltuk a DJ-Kicks albumot a !K7 kiadónak, és utána - mivel közben folyton dolgoztunk tovább - a számok is kezdtek összeállni. Megcsináltuk a Deep Down & Dirty című számot, és az hatással volt arra, amerre azután mentünk tovább, megnyitotta nekünk az ajtót, és utána megcsináltuk az albumot, az összes számot hét vagy nyolc hónap alatt.

- Rob, mint szövegíró és énekes mennyiben változtál az előző album óta?

R: - Nem nagyon gondolok úgy magamra, mint szövegíróra. Amit mi csinálunk az több dolog kombinációja. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is igazán tudja, hogyan hozzuk össze, mégis összehozzuk. Én csak éneklek, mert vagyok olyan szerencsés, hogy olyan hangom van, ami jól működik ebben a dimenzióban. Az ének, a szövegek visszatükrözik, hogyan nézünk az életre, és min mentünk keresztül, mit tapasztaltunk. Ez van bennünk - nem tudunk olyasmiről beszélni, amit nem ismerünk. A szövegekhez innen jön az ihlet: amit látsz, amit érzel, amin keresztülmész. Mindez megvan benned valahol odalenn, és csak az kell, hogy megtaláld a megfelelő groove-ot, hogy a megfelelő tudatállapotba kerülj, izgalmat érezz, és próbáld meg előhozni. Úgy, hogy természetesnek hangozzon. Nálunk ez nem úgy történik, hogy üldögélünk egy darab papírral és témát választunk: "ma a politikáról fogunk írni". Csak azt csináljuk, amit érzünk

- Ahogy az új lemezen énekelsz, az néhol nagyon közel áll hangulatában a Stone Roses egykori énekesének, Ian Brownnak a legutóbbi szólódolgaihoz. Érzel valami rokonságot, közösséget vele?


R (kissé sértődötten): - Nem, nem érzek semmi kapcsolatot. Mi már nagyon régóta csináljuk a dolgainkat. Rob B hangja ott van lemezen 1987 óta. Talán néhányan onnan vettek át dolgokat...

- Hogyan változott az életmódotok a Connected áttörése óta?

R: - Én körülbelül ugyanúgy élek, van egy házam, amiben lakom. Mindannyiunknak van hol laknunk. Nem vagyunk túl extravagáns emberek. A pénzünket a zenébe forgatjuk vissza. Felépítettük a stúdiónkat...

N: - ...finanszírozzuk a kis cégünket, ilyesmire költjük a pénzünket. Kényelmes életet próbálunk biztosítani a családunknak, és zenélünk.

- Még mindig Brixtonban éltek?

R: - Aha.

N: - Aha.

- Miben látjátok Brixton egyediségét? Mivel magyarázzátok, hogy olyan jó zenék jönnek onnan az utóbbi egy-két évtizedben?

R: - Bármilyen hely lehet inspiráló. Az emberre természetesen hatással van a környezete, naná. Szeretjük Brixtont. Mióta Londonba költöztünk, mindig is Dél-Londonban éltünk mindketten. Azt hiszem, Dél-Londonban van egy bizonyos vibe, ami különbözik Észak-Londontól, de Észak-Londonban is csinálnak jó zenét az emberek. Csinálnak jó zenét Essexben is, Glasgow-ban is, Bristolban is. Brixton azért jó, mert az emberek nagyon közel vannak egymáshoz. Nem olyan, mint (a kontinetális) Európa, ahol sok szabad tér van, és az emberek eléggé elszórtan élnek. Az angol városokban, főleg Londonban az emberek nagyon közel vannak egymáshoz: Vannak karibi, olasz vagy lengyel közösségek, sok különféle közösség él egy területen. Sok különféle kultúra dörzsölődik egymáshoz, és ettől az emberek fejlődnek, új dolgokat tapasztalnak, hallanak.

- Az új lemez készítésekor volt-e bennetek bármiféle aggodalom, hogy meg kell felelnetek a Connected támasztotta nagy elvárásoknak. Mennyi elkészült anyagot dobtatok ki szemétbe ez alatt a nyolc év alatt?

N: - Nem arról volt szó, hogy kidobáltunk dolgokat, mert nem hangzottak elég jól. Egyszerűen csak nem volt meg a megfelelő vibe. Csinálhatnánk egykaptafa számokat zsinórban, de olyan számokat készíteni, amikben benne van az a kis összetevő, amit Stereo MC's-ként akarunk, az egy más tészta. Érted, mire gondolok: van egy csomó ember, aki egész nap ül a stúdióban, csinál egy ritmusalapot, és megkér valakit: "ráénekelnél valamit?", és a végeredmény egy újabb darab tapéta-popzene. Mi nem az akarunk lenni. Mi a Stereo MC's akarunk lenni, a saját hangzásunkkal. Ehhez az kell, hogy ihletet érezzünk. Ülhetünk és csinálhatunk zenét úgy is, ha nincs ihlet, de a végeredményen éreznénk, hogy nem volt ihletünk, és nem adnánk ki. Amíg nem érezzük azt, hogy van benne abból a kis varázslatból, nem adjuk ki.

- A végeredmény végül is titeket igazol: bármennyi idő alatt is készült, a Deep Down & Dirty remek lemez...

N: - Ezzel egyetértek, én is úgy érzem ez az eddigi legjobb albumunk.

- ... és organikusabb is, mint a Connected volt.


N: - Jó nekünk, hogy végre kinn van ez az album. Az emberek mondhatnak ezt vagy azt, de ez az album egy egység, egy egybefüggő munka, és most már mehetünk tovább: ez jó alap a továbblépéshez, mivel jó ideig nem csináltunk semmit. Azt hiszem, csak az idő mutatja meg, mennyire működik egy lemez a korábbiakhoz képest.

- Milyen zenék inspirálnak titeket mostanában? Mik a kedvenc albumaitok? Milyen zenekarokkal, előadókkal éreztek rokonságot?

R: - A magam részéről nem igazán tudom, hogy őszinte legyek. Amikor elkezdtünk számokat felvenni ehhez a lemezhez, amikor igazán elkezdett beindulni a dolog... A lemez nyolc hónap alatt összeállt, és ez alatt az időszak alatt azt mondtam magamban: "ó, nem, nem akarok semmi más szart hallgatni!" Elegem lett abból, hogy új lemezeket hallgassak, és az idő nagy részében nem is igazán érdekelt, amit hallottam. Azt hiszem, akkor arra volt szükség, hogy kizárjak mindent, és csak azt nézzem, ami benn van, magamban, és az tisztuljon le, ülepedjen le. Azt hiszem a Wu-Tang Clan jó dolgokat csinált mostanában, RZA is azzal a Szellemkutya filmzenével... Jó zenéket csinálnak most mindenfelé, a zene minden területén. Hallgatunk régi zenéket, újakat, mindig hallgatunk zenét, és jól elvagyunk vele... Azt nem tudom, hogy közel érzem-e magam más zenekarokhoz. Ahhoz a zenéhez érzem közel magam, amit mi csinálunk. Ha hallasz egy jó vibe-ot, persze, hogy azt gondolod, "úú, ez egy remek szám!", de én inkább szeretek távolságot tartani másoktól, akik a maguk zenéjét csinálják. Azt hiszem, bizonyos szempontból jobb, ha őrzöd a saját tered, a saját identitásod.

N: - Velem is ugyanaz van. Mindenfélét hallgatok, például azt az albumot, amit Prince Paul csinált The Automatorral...

R: - Igen, a Handsome Boy Modeling School.

N: ...vagy az utolsó előtti Primal Scream-albumot. Imádom azt a lemezt...

R: - Vanishing Point.

N: - Igen, a Vanishing Pointot, hihetelen számok vannak rajta. De néha nagyon nehéz: ha sok új zenét hallgatsz, néha kezded úgy érezni, meg kellene változtatnod, amit csinálsz. Inkább az a szerencsés, ha veszed az energiát és az ihletet, amit egy jó számot hallva kapsz, és attól te magad is egy jó számot akarsz csinálni, de olyat, amiben nincs túl sok referencia, nem hasonlít túl sok mindenre.


- Elkezdtetek már számokat írni a következő albumra?

R: - Folyton dolgozunk valami zenén, ha van időnk. De most lefoglal minket a turné...

N: - Viszont ezúttal a turné rövidebb lesz, csak szeptember végéig tervezzük, és utána lesz alkalmunk csinálni új zenéket. Ha minden jól megy, már jövőre kihozhatunk egy új lemezt (mikor ezt mondja, nem érezni iróniát a hangjában).





Interjúfotók: Glódi Balázs



Interjú:
Déri Zsolt
2001.05.31
|


Játék
A pekingi táncos előadás három jó barátról szól, és megismerteti a nézőket a hagyományos kínai operával.
Ma még tart a Vegetáriánus Fesztivál előadásokkal, filmekkel, egészséggel és ételekkel. #vegetáriánusfesztivál #vegetarianus #joga #vegan #egeszseg #fenntarthatosag #programajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.