Kedvenc helyek

Iggy Pop: Beat 'Em Up

olvasói
8/10 (1)
(Virgin/EMI)

Az amerikai rocktörténet egyik legfontosabb figurája, a három és fél évtizede pályán lévő Iggy Pop alig másfél évvel a zömében lassú dalokat, balladákat és az öregedésről filozofálgató prózai betéteket tartalmazó Avenue B után új albumot készített, mely nemhogy visszatér a zajos rockhoz, de az 1973-as Raw Power óta ez az Iguána legkeményebb lemeze.


Az örök izgága Iggyről akkor hallhattunk utoljára, mikor közreműködött a At The Drive-In tavalyi albuma, a zseniális Relationship Of Command egyik számában, és akkoriban még úgy hírlett, hogy ő is Ross Robinson producerrel (Korn, Slipknot, Amen stb.) fog dolgozni. Hú, de jó is lett volna! Olyan lemez születhetett volna, ami a Kornon és Limp Bizkiten nevelkedett generációnak is megmutatta volna, ki az igazi ász.

Nos, nem, az 54 éves énekes producer nélkül ment stúdióba, de még neves zenészeket sem vitt magával. Pedig a legjobb lemezeit mindig akkor csinálta, mikor egy markáns producer terelgette, John Cale (The Stooges - 1969), David Bowie (Raw Power - 1973, The Idiot - 1976, Lust For Life - 1977) vagy Don Was (Brick By Brick - 1990, Avenue B - 1999), és az sem vált hátrányára soha, ha olyan vendégzenészek dolgoztak vele, mint Bowie, a Hunt fivérek ritmusszekciója, a Guns N' Roses-tagok vagy a Medeski, Martin & Wood dzsessztrió. A "legnevesebb" zenész, Iggy mellett, ezen az új lemezen a basszista Lloyd "Moose Man" Roberts (ex-Body Count), aki a felvételek után egy autós lövöldözésben aztán életét is vesztette.

A floridai Miami Beachen rögzített, 67 percben 15 számot felvonultató Beat 'Em Up persze így is erős lemez, nyers, vad és koszos, efféle dalcímekkel: Üvöltés, Verd szét őket, Tahó, A halál biztos, Torokra menj, Új vért inni, Rondaság, Szar az egész. A hangulatában az 1993-as American Caesarhoz hasonlítható, de annál is fésületlenebb anyagot nagy, primkó rockriffek viszik a Mask című üvöltözős nyitódaltól kezdve, a legmetálosabban a L.O.S.T.-ban, a legklasszikusabban a Death Is Certainben, a leghajszásabban a Drink New Bloodban, a legdühödtebben a tipikus Iggy-visítással induló, autóduda-szólóval(!) színezett Uglinessben ("megpróbálok normális ember lenni / de mind csak azt mondják, nem érek semmit / mind csak felidegesítenek"). A lemezen négy viszonylag pihentető pillanat akad: az akusztikus gitárt is használó, az életet nagy focimeccshez hasonlító Football, a Talking Snake című lenyűgöző ballada, a lassú, fenyegető groove-ra épülő, prózában előadott verzéket és kiabálásba, visítozásba csapó refréneket váltogató Go For The Throat, illetve az albumot záró hosszú, sztorizós V.I.P., ahol Iggy röhejes képet fest a sztárok világáról ("ha villanykörtét kell cserélnem, nem én magam csinálom, ó nem, van erre egy technikusom, mert én V.I.P vagyok").

8/10


www.virginrecords.com
Déri Zsolt
2001.06.29
|


Játék
„Hol legitimek a megéléseink? Egy csomó érzés, állapot egyszerűen illegál, nem szabad. A művészet alibi. A művészet oltárán szabad olyat tenni, amit az életben nem minden esetben. Ezért a művészet játék, alibi a szabadságra.” (Hód Adrienn).
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.