Kedvenc helyek

Groove Armada: Goodbye Country (Hello Nightclub)

olvasói
(0)
(Zomba/EMI)

A Superstylin' című aktuális slágerrel hódító angol dance-kollektíva, a Groove Armada már néhány sztárvendéget is hívott harmadik nagylemezére, mely igényességében és változatosságában méltó utódja a két évvel ezelőtti Vertigo albumnak.

Linkek


Kapcsolódó cikkek


A két multinstrumentalista-DJ-producer, Tom Findlay és Andy Cato a kilencvenes évek közepe óta dolgozik együtt Londonban, és mivel a house mellett mindketten számtalan egyéb stílus (funk, soul, dub, dzsessz, easy listening stb.) nagy szerelmesei, így együttesük, a Groove Armada is kifinomult és sokszínű zenével szerzett magának hírnevet. A bemutatkozó Northern Star (1997) és az áttörést meghozó Vertigo (1999), továbbá az azok sikerének köszönhető remix- (például Madonnának) és filmes felkérések (például a Tolvajtempó vagy a Tomb Raider filmzenelemeze számára) után ezt a harmadik albumot nagy várakozás előzte meg, mint ahogy maga a duó is nagy ambíciókkal vágott neki a munkának. Hűséges rapperük, a Superstylin'-ban hallható M.A.D. mellett igénybe vették Jeru Tha Damaja ceremóniamesteri segítségét is (ő nyomja a szöveget a nyitó Suntoucher vonósriffekkel szegélyezett hiphopja fölött), ami pedig az énekesi frontot illeti, a Superstylin' maxin bónuszdalként hallható Tuning In kapcsán már említett Tim Hutton az albumon két másik számban szerepel (az eleinte Chic-vezér Nile Rodgers funkygitározásával színezett, ám később teljesen már hangulatba úszó Driftedben és az albumot lassú, de vidám "yeah-yeah-yeah" soul-poppal záró Join Handsben), akadnak női hangok is (például a slágeres My Friendben), de az igazi krém a tortán Richie Havens, a Woodstockot megjárt fekete folk-soul veterán, aki két dalban is énekel, körülbelül olyan kitüntetett helyen és funkcióban, amit Bobby Womack töltött be a Sleepwalking című legutóbbi Rae&Christian-albumon. A két Havensszel készült szám, a house-os lüktetésű Healing vagy az akusztikus gitáros Little By Little plusz spirituális dimenziót ad az amúgy sem lélektelen albumnak. Az utóbbi szám kétperces zongorás nyitánya ráadásul a Protection albumot juttathatja eszünkbe, és nem is ez az egyetlen Massive Attack-párhuzam ezen a klasszikus hangszereket és elektronikát egyforma eleganciával használó lemezen - igen, ez ugyanaz a színvonal, csak napfényesebb kiszerelésben.


9/10
Déri Zsolt
2001.09.21
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.