Pink Floyd: Echoes - The Best Of Pink Floyd

A Pink Floyd-kiadványok elmúlt évtizede az múltidézésről szól: a kilenc CD-s Shine On díszdoboz 1992-ben, az 1967-es The Piper At The Gates Of Down album audiofil mono újrakiadása és a Zabriskie Point filmzene 2CD-s bővített kiadása 1997-ben, az 1980-'81-es Fal-turné anyagát bemutató Is There Anybody Out There? dupla koncertlemez és az 1975-ös Wish You Were Here extra csomagolású újrakiadása a 2000-ben. Ebbe a sorba illeszkedik ez a válogatás is, mely két CD-n 13-13 számot, összesen 155 percnyi zenét vonultat fel, ahol a felvételek nagy része egymásba átúszó folyamatos egységet kíván alkotni. Nos, ez nem igazán megy, mert a válogatás összevissza ugrál a zenekar három évtizedének diszkográfiájában. Az Astronomy Domine és a See Emily Play ugyan a pszichedelikus kezdeteknél nyit (1967), de aztán rögtön A Falban találjuk magunkat a The Happiest Days Of Our Lives és az Another Brick In The Wall, pt 2 erejéig (1979), aztán viszont az Echoes 16 percesre rövidített verziója (1971) ékelődik a szintén "falas" Hey You elé... Ennél sokkal zavaróbb, hogy az 1973-as lemezen eredetileg egymást követő The Great Gig In The Sky és Money című számok közé beékelnek egy korábbi hangzású darabot, az 1968-as Set The Controls For The Heart Of The Sunt, de a legkirívóbb melléfogás a második CD végén két ősrégi Syd Barrett-szerzemény, a Jugband Blues és a Bike közé beékelni a High Hopes című 1994-es felvételt - soha nagyobb kontraszt az 1968-ig tartó Barrett-korszak zsenialitása és az 1986 utáni Gilmour-korszak kiglancolt üressége között!

A válogatás egyetlen igazi vonzerejét a rajongók számára a When The Tigers Broke Free című dal jelenti, mely A Fal 1982-es filmváltozatában volt hallható és korábban hivatalos albumon még nem volt hozzáférhető. Aki viszont most ismerkedik a zenekarral, az inkább szerezze be szépen a sorlemezeket (na jó, ha spórolni akar, az Ummagumma , az Obscured By Clouds és az Animals albumokat kihagyhatja), de 1983-nál semmiképpen se menjen tovább, Roger Waters kiválása után ugyanis csak már csak jogilag beszélhetünk Pink Floydról.

a számok: 9/10

a válogatás: 4/10