Kedvenc helyek

„És ti... hogy vagytok?” - The Dandy Warhols

A Vodafone-reklám zenéjeként slágeré lett Bohemian Like You végre nálunk is megismertette az amerikai Dandy Warhols együttest, melynek Thirteen Tales From Urban Bohemia című remek tavalyi albuma ismét az érdeklődés középpontjába került. A "szex + drogok + rock'n'roll" életfilozófiát felvállaló bohém zenekar tagjai Londonban nyilatkoztak az est.hu-nak.


A pszichedélia és a retrós popdalok között ingázó portlandi Dandy Warhols az elmúlt évek során, háromalbumnyi idő alatt az egyik legfigyelemreméltóbb amerikai zenekarrá nőtte ki magát: a borítóján címet nem viselő, de Dandys Rule OK-ként emlegetett 1995-ös lemez után a Capitol/EMI-hoz szerződött kvartett az 1997-es ...The Dandy Warhols Come Down című második albumra már olyan igazi slágereket is írt, mint a Not If You Were The Last Junkie On Earth vagy a Keresd a nőt! című filmvígjáték betétdalaként sikert aratott Every Day Should Be A Holiday, de az igazi mestermunkájuk a 2000 tavaszán megjelent Thirteen Tales From Urban Bohemia album lett, melynek megjelenése után még a Massive Attack is meghívta őket közös felvételeket készíteni (lásd hírünket). A gitáros-énekes Courtney Taylor (vagy ahogy mostanában írja: Courtney Taylor-Taylor), a billentyűs Zia McCabe, a gitáros Peter Holmstrom és az afrofrizurás Brent DeBoer dobos alkotta együttesből ez utóbbi kettő nyilatkozott az est.hu-nak az EMI londoni székházában.



- Amikor az első albumotok megjelent, a sajtó úgy emlegetett benneteket, mint "Amerika legjobb angol zenekara". Mit gondoltok, miért? Egyáltalán, mi a véleményetek erről az egész "amerikai zene kontra angol zene" kérdésről?

 


Peter: - Mert nem úgy szólunk, mint a Limp Bizkit. Ha olyanok lennénk, mint a Limp Bizkit, akkor talán úgy szólnánk, mint egy amerikai zenekar... Nem is tudom. (Brenthez fordul) Szerinted úgy szólunk, mint egy angol zenekar?

Brent: - Talán igen. De ha veszel minket és egy angol zenekart, és egymás mellé teszel bennünket, úgy szólunk hozzájuk képest, mint egy country zenekar. Szerintem úgy szólunk, mint egy amerikai zenekar. A kedvenc mostani angol zenekarom a Strokes (a Strokes egy Nagy-Britanniában nagy népszerűségnek örvendő fiatal amerikai zenekar - a szerk.).

Peter: - Ja, ők egy elég jó angol zenekar.

Brent: - Igen, ők jók (nevet).

- Mégis, mitől szól egy zenekar angolosan? A vokáloktól? Vagy attól, hogy...

Brent (közbevág): - A mai angol zenekarokban ilyen gitárok vannak: "dzssssssssssssssssssssssssssssssssssssnnnnnnnggggggg"

Peter: - Igen, ez úgy hangzott, mint egy angol zenekar.

Brent :- Nem, valójában az angol zenekarok ma így szólnak (dobgépet imitál a two-step garage hangzásra utalva): "tuc-tuc tuc-tuc..."

- Essünk túl a kötelező kérdésen: "És ti... hogy vagytok?" Hogy élitek meg, hogy a Bohemian Like You csak most, egy reklámnak köszönhetően lett sláger, egy évvel azután, hogy először megjelent kislemezen?

Peter: - Azt gondolom, hogy már kurvára ideje volt!

Brent: - Szerintem is, az embereknek már egy éve meg kellett volna ismerniük, és most tök jó, hogy ennek a reklámnak köszönhetően...

Peter (közbevág): - Engem nem érdekel, egy dal milyen módon jut el az emberekhez. Úgy értem, mi azt gondoljuk, hogy ez egy jó dal, különben nem adtuk volna ki. Egyébként is, és most legalább sikere is van.

- És mit gondoltok azokról, akik úgy tartják, ezzel a reklámdologgal "eladtátok" magatokat? Merthogy végül is egy rock'n'roll zenekar vagytok...

Brent: - Nos, oké, vegyünk egy embert, akinek eredetileg tetszik a szám, azt mondja "ez király, bírom ezt a dalt, megveszem a lemezt, ááá, király a videó is, fasza", aztán meghallja egy reklámban és hirtelen a dal... nem is tetszik már annyira!? Nem értem ezeket az embereket és inkább nem is gondolok róluk semmit. Hogy is mondjam? Én szeretem Neil Youngot, és most van Amerikában egy Volkswagen-reklám, ahol egy pasas vezet egy kocsit és közben Neil Young szól. Én nem mondom azt, hogy "a francba, eddig bírtam a Harvestet, de most Neil Young eladta magát!"

- Valószínűleg ez ugyanabból a gondolkodásból fakad, mint amelyik szerint, ha egy független kiadónál vagy, akkor hiteles vagy, ha meg egy nagy kiadó ad ki, akkor nem vagy hiteles...

 


Peter: - Ja, igen, de engem nem is érdekelnek az ilyen emberek. A legtöbben így sem hiszik el, hogy még egy ilyen szintű zenekar, mint a miénk, sem keres sok pénzt egyáltalán. És ha nem lennének ezek a dolgok, mint ez a reklám vagy a filmzenék és hasonlók, akkor még mindig kávézókban meg bárokban kellene melóznunk, és nem tudnánk turnézni, mert le lennénk kötve.

Brent: - Egyébként is, bárki, bármikor, bárhol akarja játszani bármelyik dalunkat, legyen az egy hálószoba, ez a szoba itt, egy tévécsatorna vagy egy mozi főcímzenéje, az hízelgő, mert az mindig jelent valamit néhány embernek... Mint például ami most a Bohemian Like You-val történt: milliónyi dal van a világon, és gondolom a Vodafone-nál egy csomó ideig filóztak, melyik az a szám, ami legjobban illene a reklámjukhoz, ez vagy az... és aztán valaki rábökött, hogy "ez az, a tökéletes dal!" Márpedig ez igenis hízelgő ránk nézve.

- A számhoz készült videóban többször is nyílt meztelenség látható, női és férfi egyaránt. Nem gondoljátok, hogy részben emiatt sem lett akkora siker tavaly?

Peter: - Nem hiszem, szerintem sokszor játszották a klipet tavaly is, még az eredeti verziót is, most meg megint elkezdték játszani, szóval... inkább talán csak azért nem lett ennyire ismert, mert akkor nem játszották a dalt a rádiók.

 


- Ezek szerint nem is szándékoztok most új videót forgatni a dalhoz? 

 

Peter: - Nem, dehogyis! Mi értelme lenne? Most is épp az megy! (nevet, miközben az ablakon keresztül látni, ahogy az előtérben függő tévén az egyik zenei csatornán valóban a Bohemian Like You klipje megy

 

Brent: - Ráadásul ez az egyik legjobb klip, amit valaha is láttam (nevet). Nincs rá okunk, hogy másikat forgassunk.

 

- Van valami különösebb oka a meztelen jeleneteknek? Már az első album borítófüzetében láthatók meztelen fotók a tagokról, és a billentyűs lány néha koncerteken is félmeztelenül játszik... Miért vonzódtok ennyire a meztelenséghez?

Peter (értetlenkedve): - Ööööö... hát, az emberek néha meztelenek szoktak lenni, tudod... az élet része... az esélyegyenlőség miatt is...

Brent: - Ja, meztelen lányok, fiúk...

 


- Szóval ez nem polgárpukkasztás?

Peter: - Nem is igazán veszik észre, eddig senki sem kavart nagy port emiatt. Érdekes, azt hiszem, eddig te vagy, aki ebből a legnagyobb ügyet csinálta ezzel a pár kérdéssel.

Brent: - Ja, ha direkt szexualitásról lenne szó, akkor az már egy rapvideó lenne.

Peter: - Igen, a rapvideók sokkal szuggesztívebben nyomatják a szexet. Az összes csaj a semmi kis ruháikban, meg ahogy a fickók elviszik őket... A mi videónk mindössze szinkronban van a dallal, a dal erről szól.

- Ennek ellenére a zenei sajtóban hírértékű, ha valakinek az új videójában meztelenség látható.

 


Peter: - Persze, ez a dolguk, felfújni ilyen kis dolgokat. Különben nem vennék meg az emberek az újságot...

Brent: - Sose higgy el mindent a sajtónak, sose... (miközben ezt mondja, épp a New Musical Express nevű brit zenei lapot nézegeti)

Peter: - A szexuálisan frusztrált sajtónak...(nevet)

Brent: - Sose... á, elfelejtettem (tovább olvassa az NME-t).

- Mint hagyományos rock'n'roll zenekar, mit gondoltok a rock'n'roll mentalitás fontosságáról vagy a "szex + drogok + rock'n'roll" szlogenről ma, 2001-ben?

Peter: - Hát...ugyanúgy része a mindennapi életnek, mint azelőtt, szerintem. Nem hiszem, hogy nagyobb dolog vagy kisebb, mint volt. (Brentre néz) Szerinted? Hagyd abba az olvasást!

Brent (felnéz): - Nem, szerintem mi nem vagyunk hagyományos rock'n'roll zenekar. Nem csinálunk semmi olyat, amit más ember nem. Például tegnap este egy rakás öltönyös-nyakkendős fazonnal buliztunk és ők simán túltettek rajtunk ivásban! Oké, Peter nem iszik egyáltalán, de én például rengeteget iszom (nevetnek). Ezek a fickók ugyanaddig fent voltak, mint mi, valami beszédről jöttek, amit a cégük főnöke adott, és... lenyűgözően teljesítettek! Az NME-nek ezekről a fickókról kéne cikket írnia!

- Sokan gondolják, hogy ez itt a XXI. század, és 2001-ben már nincs rock'n'roll, nem lehet úgy viselkedni, mint mondjuk a hetvenes években.

Peter: - Szerintem ugyanúgy vannak emberek, akik ugyanolyan mennyiségű hülyeséget csinálnak, mint mások a hetvenes években...

Brent: - Szex és drogok voltak már 1751-ben is...

- Viszont nem volt rock'n'roll...

Brent: - Hát ez az! Iszonyú boldog is vagyok, hogy nem 1751-ben születtem (nevetés)!

Peter: - Szerintem ezt a "szex + drogok + rock'n'roll" témát is csak a sajtó fújja fel...

- Miket hallgattok mostanában?

 


Brent: - Rapet! Dr. Drét természetesen, Bubba Sparxxxot... Mondjuk tőle egy számot hallottam csak, de az király. Meg általában, én mindig a hiphopadókat hallgatom. Ki nem állhatom a rockrádiókat. Még a legszarabb hiphopszámot is inkább meghallgatom, mint egy... közepes rockdalt.

- Akkor várhatunk az új lemezen egy rapbetétet tőled?

Brent: - Nem, semmiképp... Képtelen lennék egy teligépelt oldalt 20 másodperc alatt elszövegelni. De mégis lenyűgöző, például egy Dr. Dre-dal: egy kész regény a szöveg, és a rímek mégis tökéletesen passzolnak az ütemekre... félelmetes!

- Peter, te mit hallgatsz?

Peter: - Én, nem is tudom... Régebben amolyan mindenevő voltam, most inkább mindent utálok. Ugyanazok a zenekarokat látom most is, mint tavaly.

Brent: - Én bírom az új Strokes-számot.

Peter: - Oké, de ők is olyanok, mintha 1973-ból jöttek volna, nem? Szóval nem igazán tudnék új zenekarokat mondani.

- Mi a helyzet a következő Dandy Warhols-albummal? Mikor veszitek fel a negyedik lemezt?

 


Peter: - Vannak már ötletek, de... Tudod, ez mindig a szokásos: Courtney hozza a dalokat, aztán a stúdióban teljesen átformáljuk őket, hagyjuk, hogy fejlődjenek a maguk irányába.

Brent: - Az új számok, amiket Courtney eddig mutatott, teljesen jók.

- Hogyan szólnak ezek az új dalok? Tavaly készítettek közös felvételeket a Massive Attack tagjaival és Courtney akkor azt nyilatkozta, a következő lemez is hasonló lesz hangzásában, lelassultabb, elektronikusabb. Még mindig így tervezitek?

Peter: - Igen, így és ugyanakkor másképp is. Nem ragaszkodunk egy koncepcióhoz sem... Talán eklektikusabb lesz, mint az előző lemez. Mint ahogy minden egyes eddigi lemezünk is eklektikusabb volt az azt megelőzőnél, legalábbis az én fejemben ez így él (nevet).

Brent: - Nehéz még egyáltalán elképzelni is, hogy fog szólni, mert szinte alig hallottunk néhány demót, és végül is azok bármilyen irányba is alakulhatnak. Várj csak, próbálom felidézni, miben is különböznek a régiektől azok az új dalok, amiket eddig hallottam...

Peter: - Egyszerűen Dandy Warhols-számok.

Brent: - Igen, tipikus Dandy Warhols-számok, dallamok, olyanok, amiket Courtney ír, nagyon személyes szövegek... Részben popdalok, részben pszichedelikusabbak, nem súlyozunk, ahogy jönnek.

Peter: - Nem hiszem, hogy egyáltalán meg tudna változni valakinek a dalszerzői módszere... Nem számít, milyen hangszeren írsz vagy játszol, a személyiség átjön rajta.

 


- Mi volt a legvadabb rock'n'roll élményetek a karrieretek alatt?

Brent: - A tegnapi este azokkal az öltönyös-nyakkendős fazonokkal! Azok a fickók teljesen kikészítettek (nevet). Nem is tudom, az egyik mondta, hogy valami beszéde lesz ma reggel, és abban a cuccban alszik, ami tegnap este rajta volt. Én meg győzködtem, hogy a beszédét így kezdje majd: "Hölgyeim és uraim, ebben az öltönyben aludtam, mert tegnap este a Dandy Warholsszal buliztam" (nevet). Iszonyúan másnapos vagyok, szerintem nem is fájt még így a fejem, mióta zenélek...

Peter: - Nekem is a tegnap este... Nem vagyok már olyan fiatal, nem bírom az ilyen bulikat (nevetnek).






interjúfotók: Gulschan




interjú:

-amber-
2001.11.22
|


Játék
Menyhárt Jenő és ikonikus zenekara régi és új dalokkal hangol az ünnepekre.
Ha egy koncertre mész el hétfőn, az legyen a csodás Városminor Kamarazenekar koncertje. Skandináv, finn, észt és orosz szerzők művei. 19:30 #nemaradjle #varosminor #eszak #zeneajanlo #koncertajanlo #programajanlo #korus #koruskoncert #skandinavzene #eszakizene
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.