Kedvenc helyek

Tindersticks: Can Our Love...

olvasói
10/10 (2)
(Beggars Banquet/HMK)

Lassan masszív kis életműve kerekedik a londoni hatos fogatnak, amin ez az ötödik stúdiólemez sem ejt csorbát. A kétévente periodikusan bővülő Tindersticks-életmű újabb értékes fejezettel lett gazdagabb.


Az 1993-as és a '95-ös cím nélküli lemezek helyből az időtlenségnek készültek, de a kis lépésekkel haladás politikáját követő '97-es Curtains és a '99-es Simple Pleasure is több mint tisztességes lemezek, arról nem is beszélve, hogy néhány remek koncertalbum, ritkasággyűjtemény és filmzenelemez is fűződik a zenekar nevéhez (ez utóbbiból idén is jelent meg egy, a Trouble Every Day című Claire Denis-botrányfilm finom zenéjével). A Can Our Love... leginkább az előző lemez nyomvonalán halad, szintén 45 perces, szintén visszafogottabb, melankolikus hangulatú, de szintén érzékenyen és dúsan hangszerelt és most is a hosszú (6-7-8 perces) és lassú számok dominálnak. A hat zenész eleve kitesz egy kamarazenekart (mindenféle gitárok, dobok, billentyűs hangszerek és a hegedű uralkodik), de úgy már pláne, hogy testes vonós- és fúvósszekcióval bővülnek ki. Szövegileg a pozitív irónia ("jobb lassan meghalni, mint főbe lőni magam"), zeneileg pedig a finoman soulos hangzás felé tolódás a jellemző. A záró Chilitetime a zenekar promóciós darabja is lehetne: lélekboncoló hegedűtéma szerkeszti a poroszkáló dallamot, miközben Stuart Staples a legborzongatóbb énekstílusában tudathasít, bár maga is öszvérrel ölelkezik a borítón, szóval ki tudja...

8/10
Dömötör Endre
2001.12.10
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.