Kedvenc helyek

The Jon Spencer Blues Explosion: Plastic Fang

olvasói
(0)
(Mute/EMI)

A New York-i underground Elvis/Jagger hibrid, a mániákus Jon Spencer ismét megtúráztatja trióját. Az eklektikus Acme (1998) és az annak függelékeként kiadott Acme-Plus (1999) után a JSBX most visszatért a gyökerekhez és csinált egy célratörő punk-blues-rock'n'roll lemezt.


A világ egyik legőrültebb koncertzenekara, a Jon Spencer vezette Blues Explosion trió tulajdonképpen a Rolling Stones legméltóbb mai utódja, minden megvan benne, amitől Jaggerék zseniálisak voltak pályájuk első évtizedében, és minden hiányzik belőle, amitől ma már nem azok. Az 1985 és '90 közt működő washingtoni Pussy Galore noise-punk zenekarból érkezett gitáros-énekes Spencer a gitáros Judah Bauerrel és a dobos Russel Simminsszel alakította meg a Blues Explosiont (mint látható az együttesben nincs basszusgitáros!), mely 1992-es bemutatkozó albumának egzaltált kakofóniájától a kilencvenes évek második felére New York egyik legizgalmasabb zenei produkcióvá érett. Legváltozatosabb munkájuk a rengeteg vendégproducer-haver (Dan The Automator, Steve Albini, Calvin Johnson, Alec Empire stb.) segítségével kikevert, groove-os Acme album lett, amit egy évvel később, 1999-ben követett a lemaradt felvételeket, eltérő verziókat és remixeket tartalmazó Acme-Plus (amerikai címén: Xtra-Acme), mely a szokásos függeléklemezektől eltérően ugyanolyan teljes értékű produkció volt, mint maga az Acme.Jon Spencer ezután feleségével, Cristina Martinezzel közös zenekarának, a Boss Hognak csinált egy briliáns pop-rock lemezt (Whiteout) és a turnéra húgának, Muffin Spencernek az együttesét, az Angliában működő Brassyt vitte magával. Közben Simmins is kiadott egy szólóalbumot (Public Places), majd miután mindenki kivakációzta magát, a Jon Spencer Blues Explosion újra összeállt és nekilátott következő albumának. Most nem csapongtak minden irányba, csak egyetlen producerrel dolgoztak, a veterán Steve Jordannal, aki dobosként többek között a Blues Brothers, B.B. King, Keith Richards vagy a Steely Dan lemezein szerzett nevet magának. Vendégművészként olyan nagy öregek tűntek fel a stúdióban a 2001 nyarán zajló felvételek alatt, mint a New Orleans-i voodoo-zongorista Dr. John és a Parliament/Funkadelic egykori billentyűse, Bernie Worrell. Ezután már nem meglepetés, hogy egy dögös, bluesos, funkos beütésű rock'n'roll lemez készült 12 karakteres dallal. Spencer végiglátogatja a műfaj toposzait ("bűnös vagyok / bilincs a lábamon / átkozott vagyok / fekete felhő a fejem felett" - énekli például a Killer Wolfban), de közben a trió izgága előadásmódja friss vért injektál az öreg akkordokba és ütemekbe. Az Acme változatosságát itt most hiába keressük, a Plastic Fang ereje egységesen magas színvonalában rejlik. A 2002-es év egyik legjobb rocklemeze - ez már innen februárból is biztos.

9/10
Déri Zsolt
2002.05.10
|


Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Mától a mozikban az Ad Astra, ennek apropóján exkluzív interjunk a Pesti Estben és az est.hu-n. Link bióban, kedvcsináló sztoriban! #bradpitt #adastramovie #bradpittinterju
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.