Kedvenc helyek

Soft Cell: The Very Best Of

olvasói
(0)
(Mercury / Universal)

A nyolcvanas évek egyik legsikeresebb szintipop együttese, a Marc Almond és Dave Ball alkotta Soft Cell újra összeállt, koncertezni kezdett és új stúdióalbumra készül. Régi kiadójuk most válogatáslemezt állított össze, melyen ott a duó összes sikerdala, köztük a legutóbb Marilyn Manson által is feldolgozott Tainted Love.


Marc Almond és Dave Ball még 1976-ban találkoztak össze egy leedsi művészeti főiskolán, eleinte színházi előadásokhoz készítettek zenét, majd 1981-ben már igazi popzenekarként hódították meg a világot Memorabilia, Bedsitter, Say Hello Wave Goodbye, Torch és What! című slágereikkel, no meg persze a Tainted Love című hatvanas évekbeli souldal modern feldolgozásával, mely az év talán legtöbb példányban fogyó kislemeze lett. Első albumuk, a Non Stop Erotic Cabaret címében tökéletesen foglalta össze a duó stílusát: Ball gépies-robotikus, poszt-punk elemekkel spékelt sötét, perverz szintipop-diszkója fölött a feminin Almond varietéénekes módjára adta elő romantikus vágyódástól, bizarr humortól és lucskos szextől átitatott pszichodrámáit. A sikerrel járó drogos-alkoholos életformától szétzilált duó a negyedik album, az 1984-es This Last Night In Sodom megjelenésekor feloszlott, Almond ezután szólóban, Ball pedig a Grid nevű technoprojektjével aratott kritikai és néha kereskedelmi sikert. Ami pedig a Soft Cell-felvételeket illeti, meglepően jól állták az idő próbáját, köszönhetően az egyszerű és hatásos konceptnek, illetve annak, hogy a szokásos két évtizedes forgó szerint ismét divatba jöttek mostanában a műanyag nyolcvanas évek, elég ha csak olyan zenekarokra gondolunk, mint a Zoot Woman (Living In A Magazine) vagy a Ladytron (604), de az sem véletlen, hogy David Gray felvette White Ladder című albumára a Say Hello Wave Goodbye-t, vagy hogy a nyolcvanas évekbeli dalok feldolgozásait tartalmazó Not Another Teen Movie filmzenelemezen kiemelt helyen szerepel a Tainted Love Marilyn Manson-féle átirata. Az pedig, hogy az Almond-Ball páros még ma is működőképes, fényesen bizonyítja, hogy a régi slágereket és néhány remixet tartalmazó válogatáslemezre került néhány vadonatúj Soft Cell-felvétel is (a house-os Somebody, Somewhere Sometime és a nyolcvanas éveket idéző, vicces Divided Soul).

9/10
Déri Zsolt
2002.05.14
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.