Az Oasis az elmúlt két-három évben nagy válságon ment keresztül. Kilépett az eredeti basszista és ritmusgitáros, a Gallagher fivérek és a dobos Alan White tulajdonképpen hármasban vették fel a
Standing On The Shoulder Of Giants albumot, mely elég felemásra sikerült. Felvettek két új tagot, de az énekes Liam és bátyja, a gitáros-dalszerző Noel annyira összeveszett, hogy az utóbbi kiszállt a turnéról, ráadásul mindketten elváltak feleségüktől (később a dobos is), szóval nem volt rózsás a helyzet. A dolgok a jelek szerint normalizálódtak, az erőviszonyok kiegyenlítődtek az új albumon: Liam, aki korábban mindössze egyetlen saját szerzeménnyel járul hozzá az Oasis-diszkográfiához, most három dalt is hozott, míg Noel, aki eddig albumonként csak egy-két számot énekelt (megelégedett kislemez B-oldalakkal), most három dalban viszi a prímet, sőt az új másodgitárostól, Gem Archertől is felkerült a lemezre egy szám, amit Liam énekel (Gem korábban a Heavy Stereo nevű retro-rock zenekar frontembere volt). A másik új tagtól, a basszusgitárosi posztot betöltő Andy Belltől (aki korábban a Ride és a Hurricane #1 együttesek dalszerző-gitáros-vezére volt) csupán egy rövid instrumentális szerzemény fért fel az albumra.A nyitó
The Hindu Times dögös darab, melynek kis szépséghibája, hogy a gitárriffjét egy Stereophonics-számból nyúlták, ám ezután sem a szokásos Beatles-áthallások jönnek, hanem - meglepetés! - Iggy Pop hatása: a Noel által énekelt mérges
Force Of Nature masírozó dobalapja egy az egyben a
Nightclubbing című Iggy-slágert idézi, míg a Gem által írt
Hung In A Bad Place büszke, bugis rock'n'rollja a
No Fun című híres dalt Iggy Pop hajdani együttesétől, a Stoogestól (illetve - hogy teljes legyen a pre-punk szentháromság - Lou Reed
I'm Waiting For The Man című szerzeményének Bowie-féle feldolgozását). Ezután ismét Noel következik: a
Little By Little-ben lebegős verze és hangos refrén váltakozik, akusztikus és elektromos gitárok szólnak együtt. Aztán Liam jön egy saját szerzeményével - és rögtön ellopja a show-t: a harmóniummal, könnyed zongorával, csörgővel és akusztikus gitárral kísért
Songbird című szerelmes dal a lemez talán legjobb pillanata! A zongorás nyitánnyal induló, később vonóskíséretet kapó
Stop Crying Your Heart Out egy tipikus nagyívű Oasis-ballada a második-harmadik album hangulatában, vígasztalós dal, arról, hogy jobbra fordulnak dolgok. Az Andy Bell által jegyzett
A Quick Peep című rövid instrumentális darab után aztán
Probably All In The Mind jön, lassú, elnyújtott énekkel, pszichedelikus hangulatban, sok ismétléssel - nem túl szerencsés szám (ahogy a
Who Feels Love sem volt az az előző lemezen). Aztán Noel harmadszor is énekel: a
She Is Love egyszerű kis szerelmes dal, akusztikus gitárral, kis orgonával - régebben az efféle darabok kislemezek B-oldalán kötöttek ki. Az utolsó két szám két Liam-szerzemény, és akárcsak a
Songbird, azok is meglepően erős darabok: az akusztikus gitár vitte
Born On A Different Cloud totális John Lennon-parafrázis, ugyanaz a torzítás az énekhangon és a szólógitáron (meg a "
classless, clever and free" sor is nyílt hivatkozás a
Working Class Hero című Lennon-dalra), a
Better Man pedig markáns lezárása a lemeznek, némi Beatles/Lennon-áthallással és ízesen riffelgető gitárokkal.Az Oasis ötödik sorlemeze nincs az első három szintjén, de a negyediknél összeszedettebb és egységesebb, ám ez most nem Noel megfeszített munkájának eredménye - úgy tűnik, magánéleti válsága, mely több dalszövegében is visszaköszön, erősen visszavetette dalszerzőként. Bármily meglepő, ezt a albumot Liam Gallagher szerzeményei mentik meg.
8/10
