Kedvenc helyek

„Köszönet az ökoszisztémának!” - Quimby

A Quimby együttes, melynek Ékszerelmére című előző albuma az ezredvég egyik legjobb magyar produkciója volt, a koncertfelvételeket és remixeket tartalmazó Morzsák és szilánkok kitérője után új stúdiólemezzel jelentkezik. A Káosz amigos című anyag apropóján most áttekintjük a bohém zenekar egy évtizedes történetét.


A Nick Cave, Tom Waits és Lou Reed bűvöletében induló, dunaújvárosi gyökerű Quimby az évek során nemcsak markáns saját hangzást alakított ki a lepattant, spicces, sanzonos-valceres zenei világot fokozatosan modernizálva, de kivívta helyét a legjobb és legfontosabb kortárs magyar zenekarok között is, s ezt a pozíciót csak tovább erősítette az 1999 őszén kijött Ékszerelmére album nagy sikere. A régóta várt folytatás, a 2002. május 29-én megjelenő Káosz amigos az együttes történetének több korszakából is merít, így kiváló alkalmat kínál a Quimby eddigi karrierjének áttekintésére. Kiss Tibor gitáros-énekessel, Varga Livius ütőhangszeres-énekessel és Balanyi Szilárd billentyűs-vokalistával egy pesti étterem kerthelyiségében beszélgettünk.


KEZDETEK


- Kezdjük a legelején. Hogyan született a Quimby?

Kiss Tibor: - Hú, gyorsan elő a memóriapanelt! (vigyorgás).

Varga Livius: - A mostani zenekarból hárman voltunk benne mindig is: Mikuli Feri, a basszusgitáros, továbbá Kiss Tibi és én.

KT: - A történet egy gimnáziumi zenekarral kezdődött, ami még nem a Quimby volt. Az még inkább csak arról szólt, hogy a gimiben szórakoztassuk magunkat.

- Osztálytársak voltatok?

VL: - Igen, mi ketten gimnáziumi osztálytársak, Mikuli Ferivel meg évfolyamtársak. De volt még egy tag, aki közös volt ebben a hajdani gimnáziumi zenekarban és a Quimby alakuló tagságában: Tibi bátyja, Andy, Kiss Endre.

- Mi volt a neve ennek a gimnáziumi zenekarnak?

VL: - Október. Andy ötlete az volt, hogy legyen Magyar Október, de végül maradtunk az Októbernél. Ez a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnáziumban nem hangzott olyan viccesen így sem (röhögés), hát még úgy...

- Mikor derült ki, hogy ez a zenekarosdi túlnövi a gimnáziumi kereteket?

VL: - Ez igazából sosem derült ki. Néha el-elbizonytalanodunk még ma is. (röhögés)

KT: - A gimis zenekar szétszakadt, gimi után ment mindenki szanaszét, Pestre, New Yorkba, ide-oda, de egy darabig még életben volt mindenféle vegyesfelvágott formában ez a dolog, vendégekkel, tagcserékkel. Aztán alakult egy újabb zenekar, már Pesten. Livius visszajött New Yorkból és akkor határoztuk el, hogy csinálunk valamit. Ez 1991-ben volt.

- Livius, mennyi időt töltöttél New Yorkban?


VL: - Másfél évet nagyjából. Egy haverommal mentünk ki, látogatóvízummal. Megkaptuk fél évre, hosszabbítottunk még egy felet, plusz egy fél évet még maradtunk feketén. Fizikai munkából éltem, betonozástól festésig, templomtető-szigeteléstől a sövénynyírásig, hólapátolásig, whatever.

- Értek ott nagy zenei élmények?

VL: - Azok már csak akkor értek, amikor másodszor voltam kinn, akkor már Tibivel. Akkor direkt azért mentünk ki, éljük a zenei életet. Az első utamon még csak felnőttem, saját lábamra álltam. Főleg buliszinten volt zene akkor.

- Miután visszajöttél, az az 1991-ben alakított zenekar már Quimby néven futott?

KT: - Nem, legelőször még volt mindenféle név: Cry Baby...

VL: - Aradi László barátai...

KT: - Quimby néven legelőször a Tilos az Á-ban léptünk fel, de akkoriban még minden alkalommal más volt a nevünk. Csak aztán a Quimby valahogy rajtunk ragadt, 1992 körül már véglegesült.

- Abban az időben miből állt a repertoár?

VL: - '92-re két-három szám kivételével megíródott az a program, ami a Rotten Vain című demóra rákerült. Aminek még rendes borítója sem volt.

KT: - Volt egy fénymásolható, egyszerű fekete-fehér borítóféle, csináltunk neki a suliban, a képzőn, emlékszem.

- Hogy nézett ki az akkori felállás?

KT: - Volt egy dunaújvárosi dobos, a Pisti, Andy gitározott, Livius akkor már perkázott, Molnár Tomi szaxofonozott, Mikuli Feri basszusozott, én gitároztam, böfögtem, vonyítottam. Ez egy kocsmazenekar volt abban az időben, olyan számok is voltak, de belefért a punk is a kocsmába. Punk-kocsmazenekar.

- A Rotten Vain demó után már egy igazi műsoros kazetta jött, az 1993-as Sip Of Story.

KT: - Egy 12 számos műsoros kazetta, de nem számítottuk lemezanyagnak sosem.

VL: - Később lehetőségünk lett volna CD-n is kiadni, de nem akartuk. Az egy pillanatkép volt, nem egy megírt lemez. Egy helyzetjelentés.

KT: - Amikor felvettük, késett a hangmérnök tíz órát. Nem volt ott, hát kiírtuk a stúdió kapujára, hogy "Itt vagyunk a szemközti kocsmában", de nem gondoltuk, hogy ennyit fog késni. Mire megjött már olyan állapotban voltunk, hogy marmonkannákkal támolyogtunk át a stúdióba, és olyan is lett a felvétel.

- Van a Sip Of Story anyagából olyan dal, amit még néha ma is játszotok?

KT. - Már nem nagyon, pedig volt rajta egy-két jó szám.

VL: - A Dancing On My Grave két évvel ezelőttig tartotta magát.

- Szilárd, te mikor csatlakoztál a Quimbyhez?


Balanyi Szilárd: - 1994-ben, pont az első lemez előtt.

- Milyen zenei múltad volt előtte?

BSZ: - Zeneiskolai múltam volt. Zenei általánosba is jártam, utána viszont nem vettek fel háromszori próbálkozásra sem a zeneművészeti főiskolára. A Postásban tanultam, ifjabb Rátonyi Róbertnél, zongorán.

- Hogy talált rád a Quimby?

BSZ: - Molnár Tamás, a szaxofonos talált rám

KT: - Andynek megüresedett a helye, és azt gondoltuk, hogy ne egy másik gitáros jöjjön helyette, hanem egy billentyűs.

VL: - Mikor még Andy volt a gitáros, már akkor is gondoltuk, hogy milyen jó lenne itt vagy ott egy billentyűs. Amikor Andy elment, elkezdtünk tehát billentyűst keresni. Tamás az iskolába ment keresni, egy tanár ismerőse ajánlotta neki Szilárdot.

KT: - Négy-öt jelentkező volt, és Szilárd jött be közülük.

- Endre miért lépett ki?

KT: - Hosszú történet ez, meg nehéz is elmondani, főleg nekem, mivel a bátyámról van szó.

VL: - Úgy volt, hogy addigra mindenki egyre inkább prioritást szentelt a zenekarnak és az azzal kapcsolatos teendőknek. Egyfajta bohém élet megmaradt, de mindenki alárendelte valamilyen szinten a zenekarnak. Andynél viszont a szabadságvágy erősebb volt, nem fordult 100%-ban a zenekar felé, amikor éppen ez volt a tendencia. Az underground zenekarok nagy alapítója ő, hiszen később ott volt a Heaven Street Seven születésénél is, és később ott is azt mondta, amikor komolyabbra fordult a dolog, hogy ez már neki túl komoly, ő inkább hobbizenekart akarna. És onnan is letiplizett. (Kiss Endre 1994-től 1996-ig volt a Heaven Street Seven tagja, a részleteket lásd a HS7-interjúban - a szerk.)


JERRYCAN DANCE (1995)


KT: - Az első, magánkiadásban megjelentetett albumunkat, a Jerrycan Dance-t meghatározta az a világ, amiben akkor éltünk, elég rendesen. Esztrád-kocsmazenekarként működtünk, és ez a lemez annak a lenyomata dalokban, keringőkben, sanzonokban. A Kurt Weill/Bertolt Brecht-féle világ jellemezte, de mondhatjuk Tom Waits nevét is vagy másokét. Nekik elég nagy behatásuk volt ezen a lemezen. Posztromantikus világképet tükröző darab. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak romantikus, még nem is poszt.

VL: - Ez a lemez a "tök jól sikerült" kategória nekem, így hangulatra. Ezután sokáig kellett várni, hogy egy lemez elkészülte után így érezzek megint. Az Ékszerelmére albumig kellett várni egész pontosan.

BSZ: - Igen, a Jerry... egy jó kis lemez volt. Az utána következő két lemeznél valami mindig sántított. A Jerrycan Dance egyben volt.

- Ekkoriban még minden szöveg angolul szólt. Hogyan alakult ki, hogy a Quimby angolul éneklő zenekar lett.

KT: - Nem volt koncepció. Eleinte voltak a feldolgozás-programjaink, tulajdonképpen semmi nem változott, csak annyi, hogy csináltunk a feldolgozások helyére saját számokat. Livius irgalmatlanul jól beszélt akkor már angolul, mikor visszajött Amerikából. Amikor írtunk az első saját számokat, akkor egyértelműen angolul jöttek, eleve bele voltunk szerelmesedve ezekbe az angolszász dolgokba.


VL: - Ezen a nyelven már történelme volt ennek a színházi, kocsmás világnak. Akkoriban úgy tűnt nekünk, hogy csak ez lehet a nyelve. Ma már persze ezt a nézetet felül tudjuk bírálni, de azért valahol továbbra is tudjuk igazolni, hogy igazán faszán angolul hangzik ez a fajta zene. Még ha el is lehet sajátítani azt a módszert, hogy a magyar nyelvet belelágyítsd ebbe a világba.

- Itt már kialakult a dalszerzői metódusotok? Azóta is úgy írjátok a dalokat, mint ezen a lemezen?

KT: - Nem, itt még másképpen ment. Itt általában az volt, hogy én írtam meg a számokat gitáron és utána meghangszereltük. Mostanra közös zeneszerzés-hangszerelés van abszolút, és ritkábban fordul elő, hogy kész dalt hozok.

- A szövegeket Liviusszal együtt írtátok?

KT: - Igen, ketten, egy-egy kanna bor mellett.

VL: - Egy témára elkezdtünk rezegni, és dobáltuk a gondolatokat.

KT: - Kiegészítettük egymást: én dobáltam az absztrakt, szürrealista képeket, benne meg megvolt, hogy hogyan kell pontosan megfogalmazni.

- Erről az első albumról mit tartotok még műsoron mostanában?

KT: - A The Ballad Of Jerryt. A Straight To Your Heavent egy kicsit más formában. Egy fél éve játszottuk az As Perfect Strangert is.

BSZ: - A Fever is elő-előkerül néha.

KT: - A Make It Double-ra pont ma kérdezett rá a Faszi, hogy nem kéne-e felújítani. Tehát a számok körülbelül a felét elő-elővesszük és játsszuk itt-ott.

- Faszi, azaz Gerdesits Ferenc ezután a lemez után került a zenekarba, ugye?

KT: - Igen, kellett egy új dobos. (röhögés) A dobosokkal az első időben nagyon nehéz volt, fél évente változott a személyük. Amikor távozott a Maci (Medve Ákos, aki a Sip Of Story és a Jerrycan Dance anyagokon dobolt - a szerk.), akkor jött a Faszi.

BSZ: - Őt is Molnár Tamás hozta be a zenekarba, mint engem.


MAJOM-TANGÓ (1996)


- A következő album, a már a PolyGram cégnél megjelent Majom-tangó már túlnyomó részt magyar nyelvű dalokat tartalmaz. Minek volt köszönhető mégis ez a váltás?

KT: - Abban az időben nagyon el voltunk szánva, hogy menjünk együtt ki külföldre, bulizni, körülnézni. Végül csak én meg Livius tudtunk kimenni. Amikor kinn voltunk, ugyanúgy ihlettek meg angolul dolgok, így kerültek angol számok is a lemezre, de mikor hazajöttünk, nagyon elgondolkodtam, hogy érdemes-e ezt így erőltetni, és úgy éreztem, sokkal erősebb gyökereink vannak magyar területen.

- Milyen zenei élmények értek titeket odakinn?

KT: - Inkább másfajta élmények értek, miliő, hangulat, pörgés... De ahol laktunk, ott is ment a latin zene. Kocsmákban voltunk, nagyobb koncerteken is, de inkább kocsmákban. Inkább hangulatot szippantottunk be magunkba.

VL: - A három hónap alatt minden egyes nap elmentünk és belehomorítottunk az éjszakába. Napközben azért dolgoztunk, hogy este bulizhassunk.

- Így visszatekintve mit gondoltok a Majom-tangó albumról?

KT: - A zenekar által nem annyira kedvelt lemez. Punnyadt lett, sok, hosszú. Sok szám van rajta össze-vissza. (ránéz a lemez hátsó borítóján a számcímekre) 19 szám! Úristen!

VL: - Kidolgozatlan, kiforratlan számok is vannak rajta, terjengős anyag. Kevesebb számra kellett volna koncentrálni. A mostani lemezünk is volt ilyen stádiumban, de most már tudtuk, hogy nem szabad bevinni olyan állapotban a stúdióba. Akkor viszont még nem tudtuk, lelkesedés vitt minket, izgalmasnak találtuk, hogy a stúdióban alakultak a dolgok, de nem tudtuk kézben tartani az egészet. Kicsit szétszaladt a ménes.


KT: - A felvételek egyébként remek hangulatban zajlottak, talán túl remekben is. Nagyon keresgélős lemez volt.

VL: - De mégis nagyon fontos lemez, mert ezen kezdett magyar szövegeket írni Tibi. Ekkoriban jöttünk meg Amerikából, írtunk új számokat angolul, de egy-két új témára Tibi már rányomogatta a magyar szövegeket, térden, sámlin. Kurvára bejött a zenekarnak, bíztattuk, és ő elkezdte írni, írni. Azóta is írja.



tovább >>
2002.05.24
|


Játék
Tíz éve született a zenekar a Magyar Színház büféjében és szilveszterkor léptek fel együtt először „jelmeztelenül”.
Már játsszák a mozik a FOMO - Megosztod és uralkodsz című filmet egy durvára sikerült buli következményeiről. @fomo.amozifilm #moziajanlo #moziajánló #fomo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.