Kedvenc helyek

Persona Non Grata: Pisti

olvasói
(0)
(Szerzői kiadás / Periferic)

A kilencvenes évek magyar zenei underground mozgalmának egyik élharcosa a szigetvári Persona Non Grata együttes. A korai, magánkiadású kazetták után megjelent negyedik "hivatalos" lemezen végképp megtalálta saját hangját.


Azt a hangot, amit tökéletesen lehet jellemezni a posztrock kifejezéssel, amivel a zenei sajtó már a kilencvenes évek eleje-közepe óta jutalmazza (vagy épp bünteti) az arra jogosultakat, és ami teljesen ráillik a magyar instrumentális mezőnyre (Korai Öröm, Másfél, Colorstar, Úzgin Űver, Thaifun). A Persona Non Gratára is: alapvetően instrumentális, de helyenként minimális énekkel, vokális betétekkel spékelt, hosszú tételeket lassan kibontó, agyi idegvégződésekre ható rockzene, megfejelve egy vagy több különleges(ebb) hangszerrel és jó adag elektronikus háttérrel. A Baranya megyei négyes a Trottel és a skót jazzcore együttesek világa felől érkezett, de zeneileg mára teljesen háttérbe szorult a punkos attitűd, viszont semmit sem vesztett szimpatikus szellemiségéből és lelkesedéséből. Az egyszerűségében is hatásos csomagolásban meghúzódó Pisti egy jól megfigyelhető érési folyamat fontos - de remélhetőleg nem végső - állomása. Mivel a lemez CD-ROM részében hozzáférhetővé tették honlapjuk teljes anyagát, így korábbi felvételeiket is, bárki számára könnyen nyomon követhető a történet. A korai zajos Tibicsoki (1997) és a még burjánzóbb, de dzsesszes HC alapú Takarmány (1998) után a System Of Logic című EP idején kezdett igazán letisztulni a zene, és a dobos Balogh, a pozanos-trombitás Béla, a basszista Gizi és a gitáros-énekes René mellé ekkor került a képbe a Cas!o Samples együttesből Maci, hogy elmélyítse az elektronikus kapcsolatokat. Ennek a fordulatnak a beérése a szűk harmincöt percben négy számot és egy remixet tartalmazó Pisti, de az is feltűnő, hogy elszaporodtak az énekes betétek. A maratoni nyitószámban megjelenik a vidéki lét önfiguratív megfricskázása ("a pestiek / Pistiék is mondták, hogy vidéken születtem"), a sűrű váltások közepette ironikus diszkóbasszus tűnik fel, meg egy-két hajszás krimidzsessz téma, és bevillan a külföldi turnék utazásélménye is ("nagyon úgy néz ki, hogy born tubi vájd"). Ez az anyag koncerten minden kétséget kizáróan nagyon működik, de hogy lemezen is olyan élvezetes legyen, mint amilyen a megszólalása, ahhoz több olyan pillanat kellene, mint a záró számban egy éles váltás után következő - némiképp a Publo Hunny popérzékenységét idéző - befejező tétel és annak már elvárhatóan magas színvonalú Cas!o Samples-remixe. (Miután meghallgattuk a lemezt, a CD-ROM szekcióban ajánlatos megtekinteni a Minimal klipjét is, melyet Gróf Balázs, az Est Lapok képregényrajzolója készített!)

7/10
Dömötör Endre
2002.08.22
|


Játék
Alig egy éve annak, hogy a rockklasszikusok feldolgozásában utazó belga hetesfogat először hallatott magáról.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.