Antal Nimród 1973-ban született Los Angelesben, magyar emigránsok gyermekeként. 17 évesen költözött Magyarországra, ahol a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. 1995-ben végzett, majd reklámfilmeket és videoklipeket kezdett készíteni. Hullák, vérben tocsogó mentősök, láncfűrészes zombik, androidok, kullancsemberek és hajléktalanok között játszódó klipjeit fekete humor jellemzi, a CH.I.P együttesnek készült Suffer Child című munkáját be is tiltották véres képei miatt. A legtöbb klipet a Quimby (Hol volt, hol nem volt, Androidő, Halleluja, Hoppá) és Sub Bass Monster (Nincs nő, nincs sírás, Gyulafirátót, 4 ütem, Mákvirág, Tovább is van, mondjam még?) számára forgatta, de dolgozott többek közt a Heaven Street Sevennek (Mozdulj) és az Animal Cannibals duónak is (Két hétig egyedül), sőt elmondhatja magáról, hogy Ganxsta Zolee-videót (Vato loco), Ganxsta Zolee-éknak odamondogató klipet (Az Árral Szemben: Keverjük a betont) és Ganxsta Zolee-paródiát (Irigy Hónaljmirigy: Rum a tejbe) egyaránt készített. Színészként is szerepelt már klipben (Up: Nap, rendező: Bergendy Péter) és játékfilmben is (Közel a szerelemhez, rendező: Salamon András), a számos általa rendezett reklámfilm közül pedig elég ha csak a "nem ugrunk le egy sörért?" csattanójú szkeccset említjük. A napokban kezdte Kontroll című első nagyjátékfilmje forgatását, és a Titanic Fesztiválon videoklipjei - továbbá néhány reklámja és Biztosítás című rövidfilmje - mellett már ebből a készülő filmből is látható lesz néhány részlet. Antal Nimród jó társaságba kerül, hiszen legnagyobb kliprendező példaképei, Spike Jonze, Chris Cunningham és Jonathan Glazer munkásságát is a Titanic mutatta be az elmúlt öt évben.

- Los Angelesben születtem, de ezt nem szeretem mondogatni, mert nem tartom fontosnak, bár nyilvánvalóan szerepet játszik abban, hogyan nőttem fel. 17 éves koromig éltem kinn, de közben jártam haza, itthon is töltöttem időt. 17 évesen döntöttem el, hogy ideköltözöm. Volt bennem egy kép, hogy amikor itt nyaraltam, az milyen volt, Balatonon kaptam az első nyelves puszit például. Szóval kreáltam egy képet, ami nem volt a valóság. Valahol élni és valahol vakációzni, az két külön világ... A szüleim beszélni megtanítottak magyarul, de írni a mai napig nem tudok rendesen (nevet). Olvasni úgy tanultam meg magyarul, hogy néztem az angol nyelvű filmeket, amik feliratosak voltak, és azokat gyorsan átfordítottam a fejemben.

- Milyen nyelven álmodsz?

- Mind a kettőn, vegyesen. A rémálmok, azok magyarul szoktak lenni (nevet).

- Hogyan kerültél magyar filmfőiskolára?

- Nagy filmbuzi voltam gyerekkoromban, és idővel rájöttem, hogy semmihez nem értek úgy istenigazán, de a film, mint nézőt, nagyon izgatott. 14 évesen elkezdtem fotózni, az nagyon bejött, és rájöttem, hogy mint operatőr, keverhetném a két dolgot. Operatőrként is vettek fel a főiskolára. Külföldi osztály volt, Makk Károly és Xantus János osztálya. Elsőéves koromban aztán rájöttem, hogy rendezni szeretnék. De azt mondták, hogy nem szabad, mert nincs elég élettapasztalatom: azt mondták, túl fiatal vagyok. Abban az évben meghalt az édesapám, kimentem, és dolgoztam kinn egy amerikai nagyjátékfilm forgatásán, optikákat pucoltam meg egyebek. Aztán visszajöttem, és megint csak azt mondtam a főiskolán, hogy rendező akarok lenni - akkor már nem merték a pofámba vágni, hogy nincs élettapasztalatom. Végigcsináltam a rendező szakot, 1995-ben végeztem. Utána egy évig keményen buliztam, lógtam, nem csináltam semmit. Aztán Hutlassa Tamás producer és Pados Gyula operatőr, akikkel most a nagyjátékfilmem is forgatom, lehetőséget biztosítottak, hogy egy reklámot készítsek. Aztán egy pár hónapra rá már jött az első klip, tehát a kettő valahogy együtt indult be. Aztán megcsináltam a diplomafilmemet is Biztosítás címmel, 1997-98 táján.

- Melyik volt az első videokliped?

- A Szandál a Warpigs együttesnek A Quimby hullaházas klipje a harmadik volt, de az az első, amire igazán büszke is vagyok.

- Kikkel volt legjobb klipet csinálni?

- Két előadó van, akikkel már négy-öt klipet is csináltam: a Quimby és Sub Bass Monster. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült velük összejönni, mert mindkettejük műfaját bírom, és tisztelem őket, mert azokon a műfajokon belül is minőséget produkálnak. Szabinál azt bírom, hogy nem az amerikai hiphop világot koppintja, hanem magyar hiphopot csinál, ami nekem nagyon szimpatikus. A Quimbyben meg az tetszik, hogy változnak egyfolytában, fejlődnek. Szabit és a Quimbyt emberileg is imádom. Velük volt a legkönnyebb együtt dolgozni, mivel barátok, nyugodtan megmondjuk egymásnak, ha szar egy ötlet. Ha jó a zene, élvezet klipet csinálni, és könnyű is jó klipet készíteni. Ha szar a zene, lehetsz akár Ridley Scott is, akkor sem fogsz faszát kihozni belőle.

- Előfordult már, hogy szar zenére csináltál klipet?

- Igen. Az elején, mikor még örültem, hogy egyáltalán megkeresnek engem. Volt egy fiúcsapat - a nevét most nem mondom -, és annak is készítettem egy klipet. Életem legszarabb klipje, komolyan nagyon szégyellem. Össze is vesztem a srácokkal a forgatáson.

- Hullaház, vérben tocsogó mentősök, karambol, vérszomjas nők és kutyák egy földalatti parkolóban, zombilány láncfűrésszel, erdei hajtóvadászat... Honnan jön ez a sok sötét kép a klipjeidben?

- Nem tudom, hogy sötét-e. A fekete humort nagyon szeretem, a Coen fivérek összes filmje nagyon tetszik például. Szeretem, ha lehet röhögni ilyen durva dolgokon. Például az Evil Dead féle trash horrorokon, vagy A Gyűrük Ura rendezőjének, Peter Jacksonnak a korai filmjein, mint a Hullajó...Valaki biztos azt gondolja, hogy lelkileg beteg vagyok, de én nem tartom annyira sötétnek ezeket a dolgokat.

- Hogyan találod ki a klipjeid?

- Sokat hallgatom a számot, egymás után párszor, és jó esetben már ott beugrik valami. Legtöbbször nem veszem komolyan az ötletet, mert azt gondolom, hogy úgysem fogják elfogadni. De a Quimbyvel szokott olyan lenni, hogy mondok valami hülyeséget, ami bejön nekik, és együtt kidolgozzuk az alapötletet. A Halleluja című klip esetében a hajléktalan figura ötlete az enyém volt, de a hogyan - az, hogy DV kamerával, semmi költségvetéssel forgassunk - az a Quimby frontemberének, Kiss Tibinek az ötlete volt.

- A klipben a Quimby másik fő figurája, Varga Livius részeg hajléktalant alakít, nagy beleéléssel és nagyon viccesen. Mesélj arról a forgatásról!

- A Krisztina téren találkoztunk. Ott a templom mellett van egy kis angyalszoborka, ami ideális volt a főhős ébredéséhez. Ott elkezdtük, aztán sétáltunk egy nagyot, felmentünk a Várba, az Alagúton és a Lánchídon át Pestre... A halászkirály legendája című Terry Gilliam-film volt a nagy inspiráció, eredetileg a Szent Grál helyett egy szent hangszer után kutatott volna Livius. Volt egy kis fakardja is, amivel mászkált a gonosz városban. Végül azt nem lehetett látni, mert azok a jelenetek ki lettek vágva, közben ugyanis egyszerűsödött a koncepció. Másfél napig forgattunk, mászkáltunk egyfolytában, hajléktalan nénikkel és bácsikkal találkoztunk az utcán és lenn az aluljárókban.

- Látták, hogy kamera van a kezedben?

- Látták, de soha nem zavarta őket, mivel nem volt nagy, profi gép, nem tűnt forgatásnak, hanem úgy tűnt, mintha egyik haver hülyéskedne a másikkal. Livius mindig odament hozzájuk, bemutatkozott, beépítette magát és negyedórát, félórát eltöltött velük, más-más társaságokkal. Nagyon nagy arc ő ilyen szempontból, könnyű vele jó klipet csinálni. Annyira készült, hogy aznap reggel beleborotvált a hajába itt-ott, és hintőport raktak rá, hogy jó korpás, tetves kinézete legyen a fejbőrének. És a vörösbor is csúszott rendesen, már reggel, így gyorsan hangulatba került a kliphez.

- Milyen Magyarországon kliprendezőnek lenni?

- Szerintem nagyon nehéz. Az anyagi helyzet nem enged egy csomó dolgot. A legtöbb rendezőhöz hasonlóan én azért vállalok be klipeket, hogy teljes szabadságot kapjak. Mert pénzt ezzel nem lehet keresni. Ha igényesebb klipet akarsz, ha filmre akarod forgatni... Pár évvel ezelőtt kiszámolták egy gyártó cégnél, hogy mennyibe kerül kihozni egy 16-os gépet, három-négy tekercs filmet, aztán az leforgatott anyagot laborálni, vágni, átírni... Na ez kijött másfélmillió forintra. A magyar lemezcégek pedig általában egy milliót sem hajlandóak költeni egy klipre. A rendező ilyenkor feladja a gázsiját, az operatőr is, a vágó is... Szívességből kell kérni egy csomó embertől egy csomó dolgot. Legtöbbször egy forgatási nap áll rendelkezésre. Egy átlag reklámfilmnél 10-15 snittet csinálnak naponta. Hogy egy videoklip összeálljon és dinamikus legyen, az 60-70 snittet igényel néha, néha majdnem százat. Egy nap alatt ennyit felvenni nagyon nehéz, és legtöbbször a minőség rovására megy... Persze nem a pénztől lesz valami jó: mindennek össze kell állni, a filmistennek rád kell mosolyognia. Nekem a legjobb klipjeim - a Halleluja, a Hol volt, hol nem volt és a 4 ütem - a legolcsóbb klipjeim voltak. Száz-kétszázezer forintból készültek. Itt Magyarországon a pénznélküliség miatt rá vagyunk kényszerítve, hogy a fejünket használjuk.

- Milyen filmek, milyen rendezők inspirálnak?- Filmeknél teljesen vegyes az ízlésem. Volt három film gimnazista koromban, ami nagyon nagy szerepet játszott az életemben: a Mechanikus narancs, a Taxisofőr és a Szárnyas fejvadász. Ez a három rendező, Kubrick, Scorsese és Ridley Scott mind nagy hőseim. Luc Bessont is nagyon bírom, Fellinit is, Tarantinót is, Finchert is. A hongkongi rendezők közül John Woo és Ringo Lam nagyon nagy arcok, a japánok közül Kitanót szeretem nagyon. De mostanában Jonathan Glazer is nagyon bejön: az első nagyjátékfilmje, a Szexi dög, húú, az nagyon izmos (a film a 2001-es Titanic Fesztiválon volt látható - a szerk.). Ha a felét el tudnám érni az első filmemben, amit Glazer elért, akkor már fasza gyerek lennék.

- A kliprendezők közül kik a kedvenceid?

- A Beastie Boys a kedvenc zenekarom, úgyhogy nekem Spike Jonze-tól a Sabotage minden idők legjobb klipje. Jonathan Glazernek inkább a reklámjait és a filmjét szeretem, de a klipjei is jók, főleg az amiben Kovács Lajos fut, a Karma Police a Radioheadtől. Chris Cunningham Aphex Twin-klipjei is nagyon durvák. De még Hype Williams néhány dolgát is bírom, nagyon jó nézni... Érdekes, hogy egy reklám- és kliprendező vagy nagyon jó játékfilmes lesz, vagy csontszar. Spike Jonze-tól a John Malkovich menet nagyon jó lett, Glazertől a Szexi dög szintén, David Finchernek az összes filmje nagyon jó. Michael Bay viszont olyan fosokat csinál, mint az Armageddon, és Hype Williams filmje, a Belly is borzasztó szar lett. Tarsemtől A sejt, az még egyelőre kérdőjeles...

- Törvényszerű, hogy a kliprendezők a nagyjátékfilmnél kössenek ki?

- Nem, szerintem egyáltalán nem. A klip könnyebb, hatásvadászós műfaj. Nekem mindig az volt a tervem, hogy nagyjátékfilmeket csináljak. De a legjobb az lenne, ha tudnék játékfilmeket csinálni három-négyévente, és közben reklámokkal és klipekkel játszanék.

- Kontroll című első nagyjátékfilmedben mennyire lehet majd észrevenni a klipes múltadat?

- A készülő filmem egy thriller, egy gyilkosról és egy ellenőrcsapatról szól. Van benne humor, akció, minden egyes jelenet kicsit más filmes megközelítést kíván. A bunyóknál és az akciós jeleneteknél, hajszáknál nyilván gyorsabb vágással, klipesebben kell megoldanom a dinamikát. De szeretnék hosszú egysnittes párbeszédeket is csinálni. A lényeg, hogy a technika szolgálja a történetet, ne fordítva.

- Milyen zenét képzelsz el a filmhez?

- A zenének is a jeleneteket kell szolgálnia. A Neo zenekar fogja csinálni, tőlük már a Ranbo 13 című szám is nagyon bejött nekem, mert nagyon "filmes" zene, sok kép jut az ember eszébe, mikor hallgatja. Nem vagyok elektronikus zene rajongó, de a Harcosok klubja filmzenéje, amit a Dust Brothers készített, nagyon szimpatikus volt nekem, és azt hiszem, jó megoldás, hogy a Neo csinálja a zenét a Kontrollhoz.

- Mennyit tervezgettetek együtt?

- Leültem velük, és lejátszottam öt CD-t, hogy megmutassam, mi jön be nekem zeneileg, hogy megismerjék az én zenei ízlésemet. Az első lemez a Fight Club filmzene volt, a második a Beastie Boystól a Paul`s Boutique, a harmadik a Killing Zoe című film zenéje a tomandandy duótól, a negyedik Becktől a Mellow Gold, az ötödik pedig Philip Glass zenéje, amit az eredeti Dracula filmhez készített utólag a Kronos Quartettel.

- Ez le is fedi a teljes zenei ízlésedet? Mi van például a rockzenével?

- A rockban most a Queens Of The Stone Age a csúcs nekem, az olyan izmos zenekar! Az új számuknak a videoklipje is tiszta agyrém (nevet)... De visszatérve a Neóhoz, magáról a filmről is sokat beszéltünk, mert nemcsak a zenét fogják csinálni hozzá, hanem a sound design is nagyrészt az ő feladatuk lesz. Ez nemcsak az effekteket jelenti, hanem a teljes hangkulisszát, ami a film egész hangulatát befolyásolni tudja.

- Mi a film sztorija?

- A metróban játszódik, egy jegyellenőr csapatról szól. Bertók Lajos a főszereplő, Mucsi Zoltán az öreg profi a csapatban, Badár Sándor a bolond köztük, Pindroch Csaba a narkolepsziás, idegbajos power csávó, aki a karszalagtól erősnek érzi magát, Nagy Zsolt pedig a kezdő ifjonc, aki vidékről jött föl, és ez az első munkája. De Haumann Péter, Cserhalmi György, Szabó Győző és még sokan mások is játszanak benne (az interjú utáni napokban derült ki, hogy Bertók helyett Csányi Sándor, Haumann helyett pedig Kulka János szerepel majd a filmben - a szerk.). Egy ellenőrcsapat mindennapjait látjuk, furcsa dolgok történnek a metróban, van egy gonosz ember, aki gonosz dolgokat csinál, és az ellenőröknek kell szembeszállniuk vele.

- A film hány százaléka játszódik a föld alatt?

- 100 százaléka! A néző ebben a filmben napfényt nem fog látni, sem füvet, legalábbis zöldet nem. Nem tudom, lehet, hogy művészi öngyilkosság lesz. De remélem nem. Láttam egy kurva jó filmet, az volt a címe, hogy The Cube (Bűnös kocka címmel az 1999-es Titanic Fesztivál mutatta be - a szerk.), az ugyanabban a díszletben játszódik végig, mégis beszarsz, olyan izgalmas. Csak egy ügyes rendező kell hozzá. Majd elválik, hogy én az vagyok-e.

- Már az első klipedben is metróellenőrök szerepeltek, és most az első játékfilmedben is. Miért pont az ellenőrök ragadtak meg?

- Az ellenőr, mint foglalkozás, az annyira magyar dolog. Ahogy kinéznek, és ahogy a szalaggal felszálltak annak idején, és ilyen kis terrorcsapatként működtek... Két szakma volt, amit nem ismertem Amerikában, ami számomra teljesen újdonság volt, amikor Magyarországra jöttem: a vécés néni és az ellenőr. És valljuk be, a kettő közül az ellenőr az izgalmasabb filmtéma. A másik meg a budapesti metró. Ha egy külföldi először lemegy oda, mintha egy Tarkovszkij-filmbe csöppenne: tiszta Solaris (nevet).




Külön köszönet Ludányi Ferencnek a technikai segítségért.