Kedvenc helyek

Foo Fighters: One By One

olvasói
10/10 (1)
(RCA/BMG)

A Nirvana dobosából a Foo Fighters gitáros-énekesévé lett Dave Grohlnak nagyon jót tett, hogy beszállt dobolni a Queens Of The Stone Age-be a Songs For The Deaf felvételein és nyári turnéján. A Foo Fighters negyedik albuma emiatt ugyan csúszott egy kicsit, de brutálisabb és markánsabb hangzású lett.


Dave Grohl még kiskamaszként kezdett gitározni és dalokat írni, de a nyolcvanas évek végén már inkább dobosként tevékenykedett. A Nirvanába is így került 1990-ben, de közben tovább írta magának dalait, s mikor Kurt Cobain halála után az együttesnek vége lett, egymaga feljátszott és felénekelt belőlük egy albumra valót. Az így születő cím nélküli első Foo Fighters-lemez köré aztán szervezett egy komplett zenekart, ahol a Nirvana utolsó turnéfelállásából megmaradt Pat Smear gitáros (ex-Germs) és a Sunny Del Real Estate-ből átigazolt Nate Mendel basszista és Will Goldsmith dobos kíséretében énekelt és gitározott. Az 1995 nyarán megjelent, slágerekkel teli lemez hatalmas sikert aratott, ám Grohlnak tönkrement a házassága, az ebből következően jóval borongósabb második album, az 1997-es The Colour And The Shape felvételei előtt pedig Goldsmith távozott, így hősünknek kellett feldobolnia a második anyagot is. A turnéra már találtak egy új dobost az Alanis Morissette kísérőzenekarából átcsábított, nagyon tehetséges és energikus Taylor Hawkins személyében, de akkor meg - az 1997-es Sziget-fellépés után néhány nappal - Smear hagyta ott a Foo Fighterst, s mire a harmadik albumot, az 1999-es There Is Nothing Left To Lose-t kezdték volna felvenni, már Smear utódja, Franz Stahl is kilépett, így Grohlnak ezúttal gitárosként kellett pluszmunkát végeznie (a turnéra aztán már ismét négy tagúra bővültek, azóta a No Use For A Name-ből érkezett Chris Shiflett az új gitáros). Mindezen hányattatások persze nem befolyásolták a Foo Fighters népszerűségét, a zenekar stabilan megőrizte helyét az amerikai rock első vonalában.


A One By One az első olyan Foo-album, amelyet Grohl teljes zenekari felállással rögzített, és az is biztos segített neki pszichikailag, hogy időközben minden zenekarvezetői felelősség nélkül kitombolhatta magát olyan lemezeken, mint a Jack Black színművész vezette Tenacious D akusztikus gitáros viccmetál duó cím nélküli debütalbuma, az év rocklemeze díjra bizton pályázó Queens Of The Stone Age-korong vagy a Probot nevű projekt év végére ígért anyaga, melyen olyan partnerei voltak, mint Lemmy (lásd: Motörhead: The Best Of, Hammered) vagy Max Cavalera (lásd: Sepultura: Under A Pale Grey Sky, Soulfly: 3). Az új albumon a Foo Fighters újult energiával tér vissza: az első három szám, a Pixies mániákusságát modern hard rockba forgató All My Life kislemezdal, az érzelmek helyett szexre épülő viszonyokat tárgyaló Low brutális darálása és a szintén egy vad párkapcsolatot bemutató Have It All verzéinek húzása impozáns kezdést jelent, a Times Like These - melyet Grohl élete legjobb dalának tart - a Cultot idéző gitártémára épül, a Disenchanted Lullaby a jól bevált recept szerint finom gitárbontogatást és elszállós éneket váltogat bedurvulással és torkaszakadt ordítozással, s csak a hatodik dal, a Brian May (Queen) jellegzetes gitárhangszíneivel díszített, ritmusszekció nélküli Tired Of You hoz némi nyugalmat. Az album második fele már gyengébb színvonalú, de azért ott is akadnak emlékezetes pillanatok, a korábbi Foo-hangzásra legjobban emlékeztető Overdrive például vélhetően kislemezen fog kikötni, a nyolcperces záródal, az eredetileg két számból összeeszkábált Come Back pedig hálás darab lesz a koncerteken.A Foo Fighters már messze maga mögött hagyta az első lemez idején ráhúzott "pozitív és egészséges Nirvana" skatulyát (amit persze lehet sajnálni), de "sima" rockzenekarnak is elég erős tudott maradni - az pedig külön kiemeli a mezőnyből, hogy ilyen szimpatikus, multifunkcionális és zenei kalandozásra bármikor kapható frontembere van.

8/10
Déri Zsolt
2002.10.21
|


Játék
Tíz éve született a zenekar a Magyar Színház büféjében és szilveszterkor léptek fel együtt először „jelmeztelenül”.
A héten még látogatható a szürrealista kiállítás az MNG-ben. A szürrealista mozgalom Margitte-tól Dalíig. Válság és újjászületés 1929-ben. #salvadordali #renemagritte #szurrealista #szurreal #kiallitasajanlo #kulturalisajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.