Kedvenc helyek

Soft Cell: Cruelty Without Beauty

olvasói
(0)
(Cooking Vinyl / Clubsolutions)

Most, hogy a nyolcvanas évek elejének szintipopja szinte hangzásbeli átalakulás nélkül éli második virágzását, a méltán legendás leedsi Soft Cell duót (lásd: The Very Best Of) is utolérte a végzete: Marc Almond és Dave Ball újra összeálltak, és tizennyolc év szünet után új albumot készítettek.


Az 1981-es Soft Cell-bemutatkozás, a Non-Stop Erotic Cabaret a szigorúan vett szintipop legfontosabb és legjobb lemeze, bármi mást is szeretnének hallani a Depeche Mode rajongói. Marc Almond dalszerző-énekes és Dave Ball dalszerző-programozó párosa mindent egyesített, amit a műfaj megkívánt, pláne, hogy ők definiálták azt: dallamos slágerek, érzelemkitörések, lélekbányászat, homoszexuális áthallások, korszakos videók, művészkedés. A gyengécske (de akkoriban jelentősnek tartott) remixlemezt követő újabb felvételek (The Art Of Falling Apart - 1983, Last Night In Sodom - 1984, Soul Inside EP - 1983) még artisztikusabb, sőt egyre elborultabb, ám emiatt már kevésbé slágeres elemekből épültek fel (a legdurvább egy tíz perces Hendrix-feldolgozás volt). A kötelező feloszlás után Almondnak sok-sok szólólemez (köztük egy igazán zseniális, az 1987-es Mother Fist And Her Five Daughters) és kevés sláger jutott (legemlékezetesebb a Gene Pitney-vel közös Something's Gotten Hold Of My Heart), Ballnak meg a Grid nevű dance projekt. Az elmúlt egy-két évben aztán a Zoot Woman (Living In A Magazine), a Ladytron (604) vagy a mind közül legautentikusabb Fischerspooner duó (#1) nevével fémjelezhető látványos 80's flash olyan nagyágyúkat is visszacsalt, mint a Human League (Secrets), így most a Soft Cell visszatérése sem meglepő. Az egyszerű zenei képlethez már ők sem tudnak sokat hozzátenni, esetleg Almond operamániájának mini esszéit, a szemfülesen beékelt friss effekteket, vagy egyszerűen azt a telitalálat slágerességet, amitől mindig ők voltak a legjobbak (Monoculture, Darker Time, The Night, Whatever It Takes). Ami miatt leginkább érdemes figyelni a lemezre, az a vitriolos humor, mely gyakrabban megcsillan, mint eddig bármikor. Az öregedés, a fárasztó bulik önfiguratív karikatúrája után a mai popsztár is megkapja a magáét: "mindent meg tudok csinálni, csak szeressetek" összegezhető a vélhetőleg Robbie Williamsről mintázott karakter kétségbeesett segélykiáltása, melyet egy szintén sokat látott hímdíva tolmácsol.

8/10
Dömötör Endre
2002.11.05
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.