Kedvenc helyek

Thank U... Too - A Tribute To Depeche Mode

olvasói
(0)
(Private Moon)

A Private Moon Records 2001 karácsonyára már kiadott egy lemeznyit a honi popszakma képviselői által készített Depeche Mode-átiratokból Thank U címmel. Az akkori, katasztrofálisan sikerült válogatás után itt a folytatás, ám ezúttal lényegesen hallgathatóbb anyagot vehetnek kezükbe az érdeklődők.


Persze, a hallgathatóság még nem jelent egyértelműen magas (és főként egyenletes) minőséget, az azonban tagadhatatlan, hogy az ezúttal korongra préselt 15 felvétel nagy része lényegesen több elképzelést tartalmaz, mint az első album számai. Mindezzel együtt a tehetségük és témához való affinitásuk szerint meglehetősen vegyes képet mutató zenekarok/szólisták összteljesítménye igen hullámzó, jobban sikerült darabokat unalmas számok követnek, s a felfogásbeli különbségek is erősen nehezítik a lemez egészének befogadását. A vélhetően legnagyobb érdeklődéssel várt előadó, a két számban is szereplő Ákos - ha igazán forradalmi dolgokat nem is művel, de - rajongóinak semmiképpen sem okoz csalódást a vállalhatóan rockosított World In My Eyes koncertfelvételével, és a lemezt nyitó (Szakos Krisztián által készített) Here Is The House-ban is hozza a tőle várható szintet. Az ismét Ligeti György énekessel (The Puzzle) együtt dolgozó Zagar és a kiugróan jól sikerült 2001-es albumán (Cutting Age) a DM The Things You Said című számát már hasonlóan magas színvonalon saját képére formáló Cas!o Samples egyaránt jól teljesít, a meglepetést viszont a - jó érzékkel egymás mögé szerkesztett - Hooligans és Váczi Eszter okozza. A rockerektől a Personal Jesus (a tőlük szokatlan és talán kicsit túl hangsúlyos elektronika, illetve a rossz angol kiejtés ellenére is) erős, sodró darab, az XPC-vel közösködő Váczi Esztertől a dzsesszes Master And Servant pedig talán az egész album legjobban sikerült felvétele - még akkor is, ha az ötlet nem teljesen originál.Sajnos nem mindenkinél ez a legnagyobb probléma, néhol az alkotók túl sok mindent próbálnak belezsúfolni négy percbe, másutt pedig az eredeti verzió dinamikája veszik el a nagy gondolkozás közben (például Nona esetében). Az pedig, hogy a Kozmix vagy - a szintén egykori bonanzás Hauber Zsolttal együtt dolgozó - Spigiboy a maga (egyen)sablonjára tudta szabni a Strangelove-ot és a Question Of Time-ot, inkább szégyen, mint dicsőség (ahogy a Ketten és a Splash súlytalan feldolgozásai sem tartoznak az emlékezetes pillanatok közé). Összegezve: ismét bebizonyosodott, az ilyen válogatások elsősorban arra jók, hogy megmutassák, mekkora is a szakadék az eredeti és a másodpéldány között.

6/10
-muttley-
2003.03.11
|


Játék
A tízéves Fortepan anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.