A
baggy színtérről egy közepes lemezzel (
Leisure - 1991) indult colchesteri Blur kvartett a kilencvenes évek közepére a
britpop legemblematikusabb, legsikeresebb zenekara lett (
Modern Life's Rubbish - 1993,
Parklife - 1994,
The Great Escape - 1995), ám idővel megunta a banánt, és cím nélküli 1997-es albumával legyilkolta a britpopot (közben a
Song 2 című dallal végre befutott Amerikában is), majd hűséges producerét, Stephen Streetet az ambient-guru William Orbitra cserélve egy még kibukottabb, még kísérletibb lemezzel (
13 - 1999) mondott búcsút a slágereknek (jellemző, hogy a régi Blurre leginkább emlékeztető dalt, a
Coffee And TV-t nem is Albarn, hanem Coxon írta és énekelte). A
Best Of válogatásra biggyesztett
Music Is My Radar című új dal sem volt túl közönségbarát, ezért is volt meglepő, mekkora slágereket (
Clint Eastwood,
19-2000,
Rock Tha House) volt képes ismét gyártani Damon Albarn a következő évben - a Gorillaz fantomzenekar álcája mögé bújva.A nagyrészt Ben Hillier producerrel (lásd: Elbow:
Asleep In The Back) készült új Blur-albumra jótékony hatással volt a dalszerző-frontember dubos, groove-os Gorillaz-kitérője, illetve afrikai zenegyűjtő körútja (Afel Bocoum & Damon Albarn, Toumani Diabate & Friends:
Mali Music - 2002), a végeredmény egy meleg tónusú, gazdag hangzású lemez, kísérletinek ugyan kísérleti, de jóval több dallam van rajta, mint a depressziós
13 album esetében. Zakatoló ritmusok, hangsúlyos basszusmenetek, fáradt, elszállós ének, játékos, huhogós vokálok jellemzik már az
Ambulance című nyitódaltól kezdve, a gitárok érthetően háttérbe szorulnak (Coxon csak a
Battery In Your Leg című "monumentális lo-fi" zárószámban szerepel, a többi gitárrészt Albarn játszotta fel), a minimál gitártémára épülő
Jets dzsesszes szaxofonszólót kap a végére, de akadnak hagyományosabb, szép, finom dalok (az
Out Of Time című első kislemezdal, a
Good Song vagy a William Orbittal készített
Sweet Song) és punkos nekifutások is (a
We've Got A File On You című egyperces paranoia-attak vagy a Fatboy Slim által megeffektezett
Crazy Beat). Több dalban (a másik Fatboy Slim-kollaborációban, a
Gene By Gene-ben,
illetve
Moroccan Peoples Revolutionary Bowls Clubban) kísért a Clash hatása, így nem erőltetett az analógia: a Blur egy ideje a
Sandinista fázisban jár, de van remény, hogy egyszer lesz még a pályáján egy
Combat Rock is.
8/10
