Kedvenc helyek

Marilyn Manson: The Golden Age Of Grotesque

olvasói
5/10 (2)
(Nothing / Universal)

A mOBSCENE kislemezzel beharangozott új Marilyn Manson-album, a harmincas évek és napjaink dekadenciája közt párhuzamot vonó The Golden Age Of Grotesque a 2000-es Holy Woodhoz képest inkább az 1998-as Mechanical Animals glam rockjához kanyarodik vissza, minden eddiginél játékosabban.


Marilyn Manson lemezein hol a goth, hol a glam összetevő a hangsúlyosabb. Az előbbi legsötétebben az 1996-os Antichrist Supertar albumon uralkodott, az utóbbi legcsillogóbban a Mechanical Animals idején jelent meg. A Holy Wood (In The Shadow Of The Valley Of Death) a goth felé lépett vissza (bár kevésbé indusztriális csomagolásban, mint ’96-ban), a mostani The Golden Age Of Grotesque pedig ismét a glam irányába lendül (bár kevésbé sci-fi hangzással, mint ’98-ban). Mindez logikus is, hiszen Manson ezúttal a húszas-harmincas évek Hollywoodját és német kabaréját választotta inspirációs forrásnak, mondván, hogy azt a korszakot is ugyanaz a dekadencia és szélsőségesség jellemezte, mint mai világunkat. Ez persze inkább a szellemiség és az imidzs szintjén érzékelhető, a zenében nem köszön vissza a musical, Kurt Weill és a kabarékuplék hatása (pedig az lett volna csak igazán érdekes). Az új producer a már az óriási sikerű Tainted Love feldolgozásnál is bábáskodó Tim Skold volt, aki 2002 nyarán, Twiggy Ramirez kilépésekor aztán a basszusgitáros posztot is megörökölte az együttesben.

Első hallásra azt lehet mondani, hogy sablonosabb számok születtek, de idővel kárpótolhat minket, hogy az album üresjáratok nélkül trappol és zakatol előre, szinte csupa gyors, húzós, slágeres rockdalt hallunk, melyek kiválóan fognak működni a koncerteken, lehet rázni rá az öklöket, és kiabálni, hogy „yeah! yeah!”, „hey! hey!” , „come on! come on!”, „go! go!” meg „la! la! la! la!” A ravasz Manson már a lemez legelső soraival („már mindent elmondtak / már nem maradt mit mondani”) bebiztosítja magát, hogy utána szabadon gúnyolódhasson a világ, a kultúra (és saját maga) helyzetén, ilyen sorokkal: „nyomd be a hülye szlogened / mindenki együtt énekeljen... / ez itt az új cucc / álljatok fel és ismerjétek be / kell ez nekünk? / NEM! / Akarjuk? / IGEN! / szórakoztatunk titeket / engedjétek!” Röhejes glam dalcímekkel áll elő (Doll-Dagga Buzz-Buzz Ziggety-Zag, Ka-Boom Ka-Boom), a fehér- és kékgalléros kasztrendszerben feketegalléros lázadást vezényel („ez feketegallérosok dala / sűrítsétek a középső ujjatokba és énekeljétek együtt / az öklötöket használjátok, ne a szájatok!”), barátnőjével, a régmúlt Hollywood glamourját kinézetében is megidéző fétis-modell Ditával számba veszi a szex lehetséges indokait (a Para-noir afféle anti-Je t’aime...-nek is felfogható), a szokásosnál is jobban tobzódik a szójátékokban („I got an F and a C and I got a K too / and the only thing that’s missing is U... / what’s my name? what’s my name? / hold the S because I am an ain’t”), kitalálja magának a scabaret (kb. „ótvarieté”) és a hate pop („gyűlöletpop”) műfajmeghatározásokat, élcelődik a Mickey Mouse Clubból kinőtt új popsztárgeneráción („én vagyok a klub vezére, leráztam az egérfüleim”), és jó entertainer módjára felvállal bármilyen szerepet („a bűnbakotok leszek / a megváltótok leszek / én vagyok a jobbik a két gonosz közül / ne próbáljatok a kísértésbe vinni /... már rég tudom oda az utat”), a vaudeville és az ördög szavakból összetolt Vodevil címet viselő dalban pedig (mely a nagy példakép, David Bowie Cracked Actorjére is kacsint) kijelenti a végén: „ez nem zene, mi nem zenekar vagyunk / hanem öt középső ujj egy kurva kézen!” Vagy ahogy korábban a (s)AINT című dalban mondja magáról: "nem vagyok művész - egy kibaszott műalkotás vagyok!” Egy ilyen groteszk kornak jól állnak az ilyen sztárok.


8/10
Déri Zsolt
2003.05.19
|


Játék
Roger Waters nagy sikerű 2017-18-as US + THEM világturnéjának amszterdami állomásán rögzített koncertfilm a világpremierrel egy időben, 2019 októberében, limitált vetítéssorozatban érkezik a hazai filmszínházakba.
A héten még látogatható a szürrealista kiállítás az MNG-ben. A szürrealista mozgalom Magritte-tól Dalíig. Válság és újjászületés 1929-ben. #salvadordali #renemagritte #szurrealista #szurreal #kiallitasajanlo #kulturalisajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.