Kedvenc helyek

Liam Lynch: Fake Songs

olvasói
(0)
(EMI)

A United States Of Whatever című másfél perces vicc-punk slágerrel elhíresült multiinstrumentalista-dalszerző-énekes, Liam Lynch most egy nagy kiadónál adhatja ki újra – kissé átalakítva – Fake Songs albumát, mely zenei paródiái közt fiktív Björk-, David Bowie- és Depeche Mode-számokat is tartalmaz.


Liam Lynch 1970-ben született, és ohiói otthonában még tinédzserként találta ki (Matt Crocco nevű haverjával) Sifl és Olly bábfiguráit, melyek a kilencvenes évek végén az MTV-ben is saját show-t kaptak, és meghozták a hírnevet szemüveges alkotójuknak. Lynch azonban addig sem tétlenkedett, hiszen 18 éves korára már íróként és költőként is rendszeresen publikált, otthoni stúdiójában rögzítette minimalista dalocskáit (erről például az 1994-ben felvett Eel album tanúskodik), a kilencvenes évek közepén pedig néhány évre Nagy-Britanniába költözött, ahol beválasztották a Paul McCartney által alapított és pénzelt tanintézmény, a Liverpool Institute For Performing Arts ösztöndíjasai közé, ahol olyan előadóktól hallgathatott zeneelméletet, mint Brian Eno, a Beatles-producer George Martinnal mehetett stúdiózni, sőt egyike volt annak az öt hallgatónak, akit McCartney személyes képzésre is kiválasztott. Később Liam liverpooli független zenekarok mellett producerkedett, dolgozott együtt PJ Harvey mentorával, John Parish-sel, reklámokban szerepelt, tévézenéket írt. A Sifl & Olly Show társíró-rendező-producer-zeneszerző-előadójaként ontotta a blőd dalokat, miközben mindvégig írt komoly számokat is (ezekből We’re All-Nighters címen jelent meg album), később az MTV Clone High című animációs sorozatához is komponált betétdalokat (az egyiket például Marilyn Manson énekelte el), de másoknak is volt ideje dolgozni, például rendezett klipeket a Tenacious D-nek, színészhaverja, Jack Black zenekarának (akivel együtt írt egy dalt Dave Grohl sztárparádés Probot projektjéhez is), sőt a Foo Fightersnek is, e pillanatban pedig egy Tenacious D-mozifilmen dolgozik, amit ő maga fog rendezni Ben Stiller cégénél.

Zenei szempontból Liam Lynch legérdekesebb produkciója azonban a Fake Songs album, amit szinte teljesen egyedül vett fel a kilencvenes évek legvégén, s amit most a United States Of Whatever megkésett sikere után újra kiad, némi változtatással, ám ezúttal már normális terjesztésben. A lemez alapötlete, hogy Liam egy-egy adott zenei stílusban, sőt néhol konkrét előadók stílusában készített egy-két perces számokat (a tőle megszokott komolytalan szövegekkel persze). A Fake David Bowie Song (alcímén: Eclipse Me) például Bowie 1969 és ’72 közti hangzását és manírjait idézi meg elképesztően, míg a Fake Björk Song (alcímén: City) az izlandi csalogány hűvösen futurista hangkulisszáját és akcentusos énekét kopírozza, s hasonlóan perfekt a Fake Pixies Song (alcímén: Colleen) is, míg a Fake Depeche Mode Song (alcímén: Miserable Life) énekébe „Dave Gahan” mellé némi „Ian Curtis” (Joy Divison) is keveredik. A stílusparódiák közt egyaránt találunk punkot (United States Of Whatever), gospelt (Electrician’s Day), diszkót (Sugar Walkin’), hiphopot (Rapbot), polkát (Happy) és valcert (Horny Kind Of Love), de a hard rocknak láthatóan kitüntetett szerepe van, amint erről a Well Hung, Vulture’s Son és Rock And Roll Whore című dalok tanúskodnak. Ez utóbbiban az ódivatú metál iránt hasonlóan gyengéd érzelmeket tápláló Jack Black is énekel, de az igazi meglepetésvendég Ringo Starr, aki hősünk Paul McCartney-s kapcsolatáról mit sem tudva hívta fel és szerződtette le Pumpkinhead nevű labeljéhez Liam Lynch-et, miután meghallotta a rádióban a United States Of Whatevert. Starr a Cuz You Do és Try Me című beat dalokba száll be dobolni, melyek eredetije a már említett We’re All-Nighters című „komoly” albumról származik - a Fake Songs három évvel ezelőtti magánkiadású verzióján még nem szerepeltek. A Fake Songs új változatán további eltéréseket is találhatunk a kicserélt borító és a teljesen átvariált dalsorrend mellett, hiányzik többek közt a Back A Da Bus című rock’n’roll paródia, a Fake Jane’s Addiction Song helyére pedig egy kevésbé eltalált Fake Talking Heads Song került, de a lényeg nem változott: Liam Lynch viccdalai virtuóz barkácsmutaványok, egyszerre röhejesek és tiszteletet parancsolók.

(A Fake Songs új kiadásához egy csaknem kétórányi anyagot tartalmazó bónusz DVD is tartozik!)


9/10
Déri Zsolt
2003.05.12
|


Játék
Az Éles Gábor Triót a névadó 2009-ben hívta életre Móré Attilával, azzal a céllal, hogy egy sajátságos zenei nyelvet beszélő alkotói közösséget hozzon létre, mely 2010-ben Szkladányi András basszusgitárossal egészült ki.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.