Kedvenc helyek

Saddle Creek 50

olvasói
(0)
(Saddle Creek / Neon Music)

A Saddle Creek egy független minikiadó, mely a Nebraska állambeli Omahában székel. A cég 50 című tízéves jubileumi kiadványán 11 legfontosabb zenekara szerepel egy-egy teljes kislemezanyaggal (A- és B-oldalas dallal egyaránt). A kiadó többek között a Bright Eyes, a Cursive és a Faint (lásd: Danse Macabre) egyedi zenéjének köszönheti kultikus státuszát.


Amerikában is történnek újszerű, izgalmas dolgok a gitárzenében, csak részben a brit sajtó hiúsága (melyet néhány hype-olt kivétel tartósít: The Strokes, The White Stripes, Yeah Yeah Yeahs), részben az amerikai nagy mainstream zenekarok gyenge átlagszínvonala miatt nem jut el hozzánk igazán a hírük (például az utóbbi évek egyik legjobb gitárpopját létrehozó Dismemberment Plan szinte ismeretlen Európában). Ezen az áldatlan állapoton próbál javítani valamicskét ez a távoktató jellegű kiadvány, melyen az omahai színtér legjelentősebb együttesein kívül néhány közeli városból származó haverzenekar szerepel még. Robb Nansel kiadóvezető kicsiben gondolkodik, de mer nagyot is tervezni: nem ad ki lemezt attól, akit nem ismer személyesen, gondosan őrzi a családi (haveri) vállalkozás jelleget, de megjelentet bármit, ami megtetszik neki. A Saddle Creek eredetileg Lumberjack néven jött létre 1993 körül, nevet a bevezetőben említett együttesekkel szerzett, s mára már a grunge robbanás előidézéséért felelős SubPop kiadó legendás utódaként hozsannázza az amerikai zenei sajtó. Ami azért még erős túlzás, az azonban elvitathatatlan, hogy nem unalmas, hanem egyedi és szerethető zenekarokat protezsál. A kiadóra jellemző hangzás leginkább a nyolcvanas évek eleji-közepi "lágy hardcore", nyers rock (dB`s, Beat Happening, The Replacements, Hüsker Dü) popos posztrockkal és modern mázzal leöntött érlelésének tűnik. Az együttesek között gyakoriak az összefonódások, miként néhány zenész a kiadó vezetésében is részt vállal. A többitől leginkább eltérő hangzással a dance-punkkal operáló Faint szolgál (tőlük egy 1999-es kislemezt hallunk itt), keményebb tónusú a Cursive, poposabb a Good Life, a Now It`s Overhead, a Sorry About Dresden és a Desaparecidos zenéje, a Rilo Kiney a Mazzy Start idézi, a Son, Ambulance a leginkább posztrockos, a Mayday és az Azure Ray pedig a leginkább ábrándos hangulatú (az utóbbi csajduó Moby 18 című albumán is vendégszerepel). A legeredetibb dalszerző viszont a Bright Eyes alteregó mögé bújó Conor Oberst, akinek tavalyi lemeze (LIFTED or The Story Is...) az év végi listák egyik favoritja volt.


8/10
Dömötör Endre
2003.07.20
|


Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.