Kedvenc helyek

The Chemical Brothers: Singles 93–03

olvasói
(0)
(Virgin / EMI)

Az elektronikus tánczene egyik csúcszenekara áttekinti az eddig megtett utat kislemezei tükrében, és hozzátesz két új szerzeményt. Egységes, bár korántsem hibátlan karrier a Chemical Brothersé, néhány hibátlan számmal.


Az elektronikus tánczene lassan két évtizedes múltra tekinthet vissza, ami alatt bebizonyosodott, hogy ebben az alapvetően a mindenkori jelennek szóló, szinte napról-napra változó és fejlődő műfajban azért hosszú távú, stabil pályát is be lehet futni. Az Orbital, a Prodigy vagy az Underworld mind túl vannak már fennállásuk tizedik évén – eme intézményesült dance-veteránok közé sorolódott be most a Chemical Brothers duó, amely egy kislemezválogatással foglalja össze első évtizedét.

A Chemical Brothers története persze 1993-nál korábban kezdődött, egészen pontosan 1989-ben, amikor összebarátkozott a Manchester University két történelem szakos hallgatója, Tom Rowlands és Ed Simons. A közös nevezőt nem a tanulmányaikban találták meg, hanem a bulizásban és a DJ-zésben (ami nem is csoda abban a városban, melyet a mai értelemben vett party-kultúra brit bölcsőjekén tartanak számon). Tom és Ed 1991-ben álltak először együtt a DJ-pult mögé, és innen már egyenes út vezetett a zenélésig. Az első kislemezük, a Song To The Siren tulajdonképpen 1992-ben jelent meg white label bakeliten, mindössze 500 példányban, de egy évvel később hivatalosan is kiadták, és úgy látszik, ők ezt veszik kiindulópontnak.

Az azóta eltelt tíz évben lecserélték a nevüket (az eredetileg választott Dust Brothers fedőnevet visszavette tőlük annak jogos tulajdonosa, a többek közt a Beastie Boys, az Eels és Beck lemezein dolgozó amerikai producerduó), készítettek négy albumot (Exit Planet Dust – 1995, Dig Your Own Hole – 1997, Surrender – 1999, Come With Us - 2002), két mixlemezt (Live At The Social Vol.1 – 1996, Brothers Gonna Work It Out - 1998), néhány alaposan megválogatott remixet (Fatboy Slim, Manic Street Preachers, Mercury Rev, Primal Scream, Prodigy, Spiritualized, Saint Etienne - a lista illusztris), volt slágerlista-vezető kislemezük (Setting Sun), némi zenei segítséget nyújtottak barátaiknak és bálványaiknak (Beth Orton, The Charlatans, New Order), a brit electronica invázió egyik zászlóshajójaként - a Prodigy, az Orbital, Fatboy Slim, Paul Oakenfold és még néhány előadó társaságában - bevették Amerikát (Block Rockin' Beats című számukkal még Grammy-díjat is nyertek, igaz „instrumentális rock” kategóriában!). Mindezt úgy érték el, hogy közben végig hűek maradtak a saját elképzeléseikhez.

A Vegytestvérek tulajdonképpen az általuk kidolgozott „döngölős techno + húzós breakbeatek + bugyborgó acid + rockriffek + hiphop hangminták + süvöltő szintik = általános agyeldobás” bombasztikus képlete alapján dolgoztak, előbb kikristályosítva az így nyert vegyületet, később újabb elemekkel szétcsapva: electróval, pszichedéliával, folkos hangulattal, dalformával. Megkockáztathatjuk, hogy a bigbeatet, ezt a nagyhangú lumpenzenét ők tették intelligenssé, ahogyan a house-t és technót is a saját eklektikus, enyhén hippi beütésű ízlésük szerint formálták át. A Chemical Brothers egyike azon keveseknek, akik sikerrel vitték véghez a dance-rock fúziót, ha nem is konkrét zenei értelemben, hanem „fílingben” - zenéjük egyszerre party- és koncertképes, egyaránt működik klubokban, mega rave-eken, fesztiválokon, stadionokban (ez utóbbi miatt futhattak be ők is Amerikában), a klubberek ugyanúgy meg tudnak rá őrülni, mint az indie/rock rajongók (ez pedig a lemezeiken közreműködő vendégénekesek sorának tudható be: a Charlatans-frontember Tim Burgess, Bernard Sumner a New Orderből, az Oasis-főnök Noel Gallagher, Richard Ashcroft, Beth Orton, Hope Sandoval a néhai Mazzy Starból stb.).

A Singles `93-`03 besztof a Chemical Brothers „vegyi fegyvereinek” teljes arzenálját felvonultatja: itt vannak a savbombák (Song To The Siren, Chemical Beats, Leave Home), az eget rengető bigbeat slágerek (Setting Sun, Block Rockin' Beats, Let Forever Be), a house-bontó dufták (Hey Boy Hey Girl, Out Of Control) és a hosszú acid tripek (The Private Psychedelic Reel, The Test). A szimpla CD-re került kronologikus összegzés sajnos nem a teljesség igényével készült, kimaradt ugyanis a második kislemezük (My Mercury Mouth), a Tim Burgess-szel felvett Life Is Sweet, a Loops Of Fury EP, a két electro-kisülésük (Elektrobank, Music:Response), valamint az It Began In Afrika trance-hajszája, sőt Beth Ortonnal készült három gyönyörű számuk egyike sem hallható itt. Kárpótlásul viszont két új „dalos” szerzemény zárja a számvetést: a Get Yourself High egy K-OS nevű feltörekvő kanadai énekes-rapperrel és a túlvilági tripről beszámoló The Golden Path a Flaming Lips-frontember Wayne Coyne hathatós közreműködésével - mindkettő elég különc figura, pont olyanok, akik a Chemical Brothers karakteréhez legjobban passzolnak.

A válogatás – korlátozott példányszámban – piacra kerül dupla változatban is, ahol a bónusz CD ritkaságokból, remixekből, illetve élő felvételekből áll össze (és részben orvosolja az előző bekezdésben említett hiányokat), de egyidejűleg egy DVD is megjelenik a zenekar összes videoklipjével.


9/10
-4ray-
2003.10.15
|


Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Mától a mozikban az Ad Astra, ennek apropóján exkluzív interjunk a Pesti Estben és az est.hu-n. Link bióban, kedvcsináló sztoriban! #bradpitt #adastramovie #bradpittinterju
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.