Kedvenc helyek

Gang Starr: The Ownerz

olvasói
(0)
(Virgin / EMI)

Guru és DJ Premier duója, a Gang Starr öt év után lépett újra arénába, hogy megküzdjön a hiphop új ifjú bajnokaival. Kiváló formában tértek vissza: a rímek és a ritmusok is olyan keményen ütnek, mint fénykorukban, a kilencvenes évek elején – még mindig képesek rá, hogy leiskolázzák riválisaikat. Öreg harcos nem vén harcos.


Ha azt vesszük, kinek nagyobb a saját üzleti birodalma, akkor jelenleg a rapben tényleg Jay-Z New York királya. De a siker és a gazdagság múlandó, a hatalmi viszonyok gyorsan változhatnak (Puff Daddy is megtapasztalta), ki tudja, holnap ki ül a trónon. Így ha az igazi nagyságot keressük, akkor túl kell néznünk a bling bling csillogásán, és figyelmünket a materiális helyett a szellemi síkra terelni: ott találjuk a New York-i rap igazi fejedelmeit... Még mielőtt végleg eluralkodna a cikkben a pátosz, váltsunk gyorsan stílust! Arról van szó, hogy a médiát és a slágerlistákat uraló kommerciális rapen kívül New York komoly színtere a műfaj kevésbé széles körben ismert, kevésbé piacképesebb, ám annál intellektuálisabb iskolájának. Mégiscsak ez a metropolisz szült olyan nagy politikusokat, mint a Public Enemy, olyan nagy tanítókat, mint KRS-One a Boogie Down Productionsből, illetve olyan pozitív – és afrocentrikus - gondolkodókat, mint a Native Tongue csoport (A Tribe Called Quest, Black Sheep, Brand Nubian, De La Soul, Jungle Brothers, Leaders Of The New School, Queen Latifah). A fent említettek mind „a hiphop aranykorában”, vagyis a raptörténészek által a Run-D.M.C. áttörésétől a gangsta rap áttöréséig határolt időszakban, nagyjából 1986-tól '93-ig működtek vagy alkottak nagyot. Ma többségük vagy visszavonult, feloszlott, vagy történelmi szerepét betöltve, jelentőségéből veszítve a háttérbe szorult. Kivételek itt is akadnak: közéjük tartozik a 15 éve alakult Gang  Starr.

A nevében a gangstaság és a hírnév összekapcsolásával játszó duó 1988-ban állt össze, amikor a rapper Guru (Keith Elam) és a trackmaster – vagyis zenekészítő – DJ Premier (Chris E. Martin) egyesítették erőiket: a kemény, kertelés nélküli és éles(látó) szavakat a kemény, dzsesszhatásokkal és lemezjátszóista trükkökkel (mint a szkreccs), egyedi stílusban kimunkált hiphop beatekkel. A 1989-es bemutatkozó album (No More Mr. Nice Guy) ugyan nagyjából süket fülekre talált, de a két évvel későbbi Step In The Arena már hatalmas visszhangot keltett az „értő” hiphop közönség és kritikusok körében, akik a következő albumot (Daily Operation - 1992) hasonlóan az egekig felmagasztalták. Visszatekintve, a Gang Starr valóban ekkor volt a csúcson, Guru reszelős hangján monoton flow-val elővezetett bölcsességei és társadalomkritikája, illetve Premier dzsesszes hiphopja (amely olyan követőkre talált, mint a szépemlékű Digable Planets) ekkor volt a legfrissebb, a legütősebb. Aztán beköszöntött egy új korszak, amikor a kezdetben még nem olyan élesen elkülönülő két tábor, a tömegeket megszólító, faragatlanabb mainstream és az iskolázott rétegekhez beszélő, választékosabb underground közötti szakadék elmélyült: előbbi fegyverektől és káromkodásoktól volt hangos, amely roppant jó biznisznek bizonyult, és elnyomta az „okoskodók” szavát. A kialakult helyzethez a Gang Starr megpróbált alkalmazkodni, méghozzá úgy, hogy lement kutyába: ám az 1994-es Hard To Earn album „gyere ki a hóra!” keménykedése és „ki itt a góré?” vagánykodása valahogy nem állt jól nekik. Ezzel mintha ők is tisztában lettek volna, mert négy évig nem hallattak magukról. 1998-ban tértek vissza a Moment Of Truth albummal, ami ismét „csak” rendben volt (bár a legnagyobb „slágerüket”, a You Know My Steezt ez fialta), aztán '99-ben egy dupla válogatáslemezzel összegezték fennállásuk első évtizedét.

A következő GangStarr-albumra egészen mostanáig, 2003-ig kellett várni. A közben eltelt időben Guru vitte tovább a '93-ben elindított, dzsessmuzsikusokat és a modern fekete zene dzsessz iránti érzékenységet mutató képviselőit összeboronáló Jazzmatazz projektjét (Jazzmatazz, Vol. 1 – 1993; Jazzmatazz, Vol. 2: The New Reality – 1995, Guru's Jazzmatazz: Streetsoul – 2000) és készített egy kevésbé sikerült szólóalbumot (Baldhead Slick & da Click – 2001), Premier pedig RZA-hoz mérhető (hogy a keleti-parton maradjunk) produceri zsenijét kamatoztatta Afu-Rától Tony Tochig a keleti parti hiphopban mindenkinél, de a másik oldalra is át-át kirándul (Snoop Dogg, Xzibit). Guru és Premier nagyon jól boldogulnak tehát külön-külön, most mégis visszatértek Gang Starrként. A duót gyaníthatóan a rap/hiphop elüzletiesedése és ennek folyományaként elkurvulása hívta harcba, legalábbis erre lehet következtetni a visszatérő album lemezipart ostorozó számaiból. Bárhogyan is, csak üdvözölni lehet őket: Guru társadalmi igazságtalanságokra, a gettók szörnyűségeire és a gettóból kiszakadt milliomos rapperek kevélységére irányuló fegyverarzenálja és Premier penge ritmusai még most is (oda)hatnak (a gangstásra vett pillanatokat és a gyenge teljesítményt nyújtó közreműködői gárdát leszámítva). Nincs kecmec: jobbak mint valaha.


8/10
-4ray-
2003.09.09
|


Játék
A világhírű zongoraművész, a Liszt-díjas Farkas Gábor legújabb, a Hungaroton gondozásában megjelent lemezének anyagát mutatja be szerda esti koncertjén.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.