The Rolling Stones: Sympathy For The Devil - Remix

Nem is akármelyik régi slágert választották, hanem az egyik legfontosabbat, a Sympathy For The Devil című 1968-as dalt, melynek születéséről annak idején Jean-Luc Godard is filmet forgatott (One Plus One). A Krisztus kereszthalálától az orosz cári család lemészárlásán és a második világháborún át a Kennedy-gyilkosságokig húzódó történetet a Sátán egyes szám első személyében elővezető hat és fél perces bravúrdarab hangzásában is kuriózum volt a Rolling Stones pályáján, és valószínűleg épp e miatt az őserdei törzsi hangzás miatt tűnt a legalkalmasabbank egy 2003-as remixhez (képzeljük el például a Satisfaction vagy a Get Off Of My Cloud remixét – brrr...).

A Rolling Stones már korábban is gyártatott remixeket, de azok mindig aktuális számok maxijaira készültek (1997-ben például a Deep Dish-sel dolgoztattak). Azt viszont most először engedték meg, hogy egy klasszikus régi felvétel kerüljön a boncasztalra. Az elmúlt három év legszélesebb körben (Kelis, ODB, Jay-Z, Busta Rhymes, Foxxy Brown, Mary J. Blige, Beyoncé, Britney, `NSync, Justin, Nelly, Snoop Dogg, Michael Jackson, No Doubt stb.) dolgozó sikergyáros dalszerző-producercsapata, a Pharrell Williams és Chad Hugo alkotta Neptunes, illetve a világ legtöbb lemezt eladó DJ-je, Fatboy Slim logikus választásnak tűnt a feladatra, míg a „sötét ló” szerepet Matt Ward és Dean Gillard (Full Phatt) kapta. A Neptunes ismét briliáns munkát végzett, remixük nem modernségével tüntet, inkább az eredeti felvétel korához igazodik finoman, semmi bántóan anakronisztikusat nem illeszt be, a kongákra és a tapsra helyezi a hangsúlyt, de közben lecsupaszítja a dalt, és az „ahogy minden zsaru bűnöző / minden bűnös szent” részhez rendelt akusztikus gitáros kiállással megborzongatja a hallgatót. Jagger éneke és Richards szólógitárja lényegében sértetlenül ússza meg a beavatkozást, de ez valószínűleg a szerzők feltétele lehetett, ugyanis a másik két remix esetében is ez a helyzet. Fatboy Slim a Praise You stílusához igazítja saját verzióját, míg a Full Phatt-remix ketyegősebb-puttyogósabb, de igazából egyik sem hangzik 2003-asnak, inkább a kilencvenes évek elejét idézik. A maxin összehasonlításként a dal 1968-as eredetije is szerepel, illetve a Neptunes-remixhez készült klip is helyet kapott.


az eredeti: 10/10
a Neptunes-remix: 8/10
a többi: 7/10