Kedvenc helyek

The Desert Sessions 9 & 10

olvasói
(0)
(Board Stiff Music / Universal)

A Queens Of The Stone Age frontembere, Josh Homme már hat éve rendszeresen ki-kijár a sivatagba ráérő muzsikushaverjaival, hogy egy-egy hétig örömzenéljen velük, majd a helyszínen írt és felvett számokból lemezeket állítson össze. Idén többek között Ween- és A Perfect Circle-tagokat vitt magával. No meg PJ Harvey-t.


Josh Homme a sivatag fia, már tizenévesen is „generátor partikat” rendezett haverjaival a kaliforniai Palm Desert homokján, a semmi közepén, ahol az erősítőkhöz az áramot generátorokról nyerték. Legendás zenekara, a stoner rock alapjait lefektető Kyuss is ebből a szubkultúrából nőtt ki, s Josh annak feloszlása után sem hagyott fel a sivatagi örömzenéléssel: 1997-től Desert Sessions név alatt EP-k vagy (párosával összekapcsolva) albumok formájában adta ki a Rancho de la Luna stúdióban (Joshua Tree, Califonia) rögzített alkalmi felvételeket, melyeken a Kyussból, a Monster Magnetből és a Soundgardenből ismerős arcok tűntek fel többek között. Ezt a lazázást „hivatalos” zenekara, a Queens Of The Stone Age befutása után sem hagyta abba, de ez nem meglepő, hiszen a két projekt közt nemcsak zenészek, de dalok szempontjából is van némi átfedés: vándoroltak már át Desert Session-számok QOTSA-albumokra, például a Monsters In The Parasol a Rated R-ra, a You Think I Ain't Worth A Dollar... és a Hangin' Tree a Songs For The Deafre.

A Desert Sessions sorozat 9. és 10. részét (mely az I See You Hearin Me, illetve az I Heart Disco alcímeket viseli) 2003. február 8. és 15. között írták és rögzítették. A Queens Of The Stone Age-et képviselő Josh Homme és Joey Castillo dobos (ex-Danzig), továbbá a Kyuss-, QOTSA- és Desert Sessions-albumok szinte mindegyikénél ott bábáskodó Chris Goss mellett ezúttal olyanok érkeztek, mint Troy Van Leeuwen, Josh Freese és Twiggy Ramirez (ex-Marilyn Manson) az A Perfect Circle háza tájáról vagy Dean a Weenből, de az igazi szenzáció az angol énekesnő, PJ Harvey jelenléte, akit a 2000-es Stories From The City, Stories From The Sea óta most hallhatunk először új dalokban. Négy számot énekel a lemez közepén (a There Never Will Be A Better Time túlvilági kesergő, a Crawl Home Josh Homme-mal közös rázás, a Powdered Wig Machine robotikus keringő, az A Girl Like Me pedig egy darkos affér), de több másikban is játszik (szoxofonon, melodicán, zongorán, csörgődobon stb.). Ahol Josh énekel, azok többsége – mondjuk az egy szál akusztikus gitárral kísért 45 másodperces I`m Here For Your Daughter vagy a furamód John Lennon-szerzeményeket idéző I Wanna Make It Wit Chu kivételével – akár QOTSA-szám is lehetne (és lehet, hogy valamelyik majd tényleg az is lesz), kellőképpen erős bennük a pszichedélia, a „robot-rock” és a „stoner pop” összetevő. Ezzel a lemezzel, meg a másik Queens-kulcsfigura, Nick Oliveri hasonló alapállású – és közreműködőiben is átfedéseket mutató – Mondo Generator nevű projektjének aktuális albumával (A Drug Problem That Never Existed) simán kibekkelhetjük a következő Queens Of The Stone Age-kiadványig hátra lévő időt (és akkor még Josh másik szatellitzenekaráról, az önálló albumát szintén mostanában készítő Eagles Of Death Metalról, illetve a Mark Lanegan Band munkáiról még nem is szóltunk).


9/10
Déri Zsolt
2003.12.15
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.