Lou Reed: Animal Serenade
olvasói
(0)
(Reprise / Warner)
Lou Reed utoljára 2000-ben jelentkezett hivatalos stúdióalbummal (Ecstasy), aztán még ugyanabban az évben előállt az eredetileg 1975-ös Metal Machine Music című művészi gesztus újrakiadásával, 2003 januárjában pedig egy színpadi mű sztárparádés anyagával jött ki egy dupla albumon (The Raven), melynek szimpla CD-re rövidített változata akár hagyományos sorlemezként is működhetett volna. Szintén 2003-ban kapott (mit kapott, összeállított!) egy dupla életműösszegző kiadványt is (NYC Man), úgyhogy már csak egy koncertlemeznek kellett következnie – ami szintén dupla és életműösszegző lett.
Lou Reed utoljára 2000-ben jelentkezett hivatalos stúdióalbummal (Ecstasy), aztán még ugyanabban az évben előállt az eredetileg 1975-ös Metal Machine Music című művészi gesztus újrakiadásával, 2003 januárjában pedig egy színpadi mű sztárparádés anyagával jött ki egy dupla albumon (The Raven), melynek szimpla CD-re rövidített változata akár hagyományos sorlemezként is működhetett volna. Szintén 2003-ban kapott (mit kapott, összeállított!) egy dupla életműösszegző kiadványt is (NYC Man), úgyhogy már csak egy koncertlemeznek kellett következnie – ami szintén dupla és életműösszegző lett.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
A 130 perces koncerten elhangzik a legutóbbi Poe-album kulcsdalai mellett öt szépen átalakított Velvet Underground-szám, néhány élőben ritkán játszott hetvenes-nyolcvanas évekbeli darab (az 1973-as Berlin albumról három is), de a legismertebb slágerek nem. Nem szokványos a megszólalás sem: a gitározó-éneklő Reeden kívül sógora, Mike Rathke gitáros (aki néha egy cimbalom-szerű ütős-pengetőst szólaltat meg) és a jegyző hűséges Fernando Saunders basszusgitáros (aki ritkán elektronikus dobon játszik és egy saját dalt énekel is), valamint Jane Scarpantoni csellistanő és a (néha előtérben éneklő) háttérénekes Antony jelenti a teljes zenekart – dobost tehát ne is keressünk, de a „zongorahangok” is csak gitárból bújnak elő! A rock történetének egyik zsenijéről van szó, nem meglepő tehát, hogy így is működik az anyag: a hosszú, sztorizgatós szerzeményeket az előadói karizma hitelesíti, a briliáns dalok (Men Of Good Fortune, Venus In Furs, Dirty Blvd.) kamara-hangszerelésben is kiválóak, így a ritkán előtörő, kissé fáradtabb pillanatokat simán átvészeljük.
8/10
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek