Kedvenc helyek

Wagon Christ: Sorry I Make You Lush

olvasói
(0)
(Ninja Tune / Neon Music)

Luke Vibert az utóbbi hónapokban három albummal is gyarapította életművét. 2003 októberében jelent meg YosepH című acid-revival korongja, amit 2004 elején követett a Kerrier District alteregó alatt készült diszkódiszk, most pedig a nagyközönség által leginkább ismert projektje, a Wagon Christ kedvez az eklektikus zenei csemegékre éhes tömegeknek.


A Wagon Christ munkássága nagyjából két részre bontható karrierszempontból. A kilencvenes évek első felében két nagylemezt készített egy underground kiadónál, a Rising High Recordsnál, ahol rajta kívül még olyan szakik működtek, mint Mixmaster Morris, Pete Namlook vagy a Bedouin Ascent. Sajnos ezek az anyagok elég ritkák, így a rajongók többsége a Virgin kiadásában megjelent, 1998-as Tally Ho! és a 2001-es Ninja Tune-kiadvány, a Musipal alapján helyezheti el a projektet a zenei palettán. Ezeken a kultikus albumokon, az ambient electronica, a downtempo, az acid, a hiphop és a breakbeat sajátos, csak Vibertre jellemző, védjegyszerű elegye hallható. A Sorry I Make You Lush sem lóg le erről a térképről, inkább továbbmegy a megkezdett úton. Funkos dob -és basszustémák adják a dalok gerincét, amiket helyenként egy kis savval bolondít meg, ilyen például a nyitó Saddic Gladdic, az I`m Singing, vagy a lemez legszebb száma, a Shadows. A Kwikwidetrax hiphopot, a Quadra Y Discos electrót, a Sci Fi Staircase pedig az Orb galaxisközi ambientjét adja a főzethez. Az utolsó szám, a Nighty Night mindezek összegzése és egyben egy kitűnő dal, egyenesen a táncparkettre írva. A CD-verzió kedves gesztusként tartalmazza a Musipal album egyik legjobb darabjának, a Receivernek az animációs videoklipjét is.


8/10
suefo
2004.07.05
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.