Kedvenc helyek

Eminem: Encore

olvasói
10/10 (1)
(Interscope / Universal)

A 2002-es The Eminem Show után kapunk még egy ráadást: a Just Lose It kislemezzel bevezetett Encore kiegészít néhány történetet, hol hátra, hol előre megy néhány szál mentén, néhányat végleg el is varr. Bár Slim Shady ezúttal nem bújik elő, Marshall Mathersnek van még némi mondanivalója.


Felmegy a függöny, és Eminem még egyszer visszatér nevét skandáló közönség elé. Visszamegy a történetben egészen a saját születéséig, hangsúlyozza, hogy apa nélkül nőtt fel („Atyám, bocsáss meg nekem, mert nem tudom, mit teszek / csak sosem volt alkalmam, hogy találkozzam veled” – Evil Deeds), anyjának megköszöni a rossz nevelést, mert részben amiatt küzdötte fel magát azzá, aki ma, és amiatt hajtja a bizonyítási kényszer azóta is (Never Enough). Elmeséli, hogyan igézte meg őt a fekete hiphopkultúra és milyen körülmények közt született az a kamaszkori felvétele, ami miatt nemrég rasszizmussal vádolták meg ellenségei („azért bocsánatot kérek, hibáztam / mert bármilyen bőrszínű is egy lány, akkor is egy...” – Yellow Brick Road), majd felszólal a hiphop berkekben egyre durvuló ellenségeskedés ellen (Like Toy Soldiers), aztán felvonulást vezet Bush és háborúja ellen („akasszatok a nyakába egy AK-47-est, hadd vívja meg a saját háborúját, hadd villogjon azzal a papájának” – Mosh). A hírességek között vagdalkozó agymenéses szövegével lehetetlenné teszi, hogy a dala kislemezsláger legyen (My 1st Single), meghülyül attól, hogy mit szabad mondani és mit nem (Rain Man), gyerekesen affektálva fütyinek csúfolja féltékeny ellenségeit (Big Weenie), sokat viccelődik homoszex témakörben, poénkodik Michael Jackson pedofil botrányain (Just Lose It), még az őt gyakran gúnyoló tévés kutyabáb, a vaskos akcentussal beszélő Triumph the Insult Comic Dog bőrébe is belebújik, amint az ifjú nőnemű film- és popsztárok után csorgatja nyálát („figyu, Gwen Stefani / rám tudná` pisá`ni?” – Ass Like That). Feleségével, Kimmel közli, hogy hányni tud tőle (Puke), később meg azt, hogy bármennyire is gyűlöli néha, mégis ő az élete nője (Crazy In Love), időközben pedig elmeséli kislányuknak, Hailie-nek – és Kim unokahugánák, Lainie-nek, akit sajátjaként nevel – hogy, mi a baj anyuval (Mockingbird). Obie Trice és 50 Cent társaságában futó nőügyekről beszél (Spend Some Time), a D12 tagjaival egy szórakozóhelyen kitört lövöldözés közepén találja magát (One Shot 2 Shot), végül pedig bulizik egy utolsót Dr. Drével (Encore). A műsor végén megköszöni a közönség tagjainak, hogy eljöttek, és elindul lefelé a színpadról, de aztán „ó, a francba, majdnem elfelejtettem... ti is velem jöttök!” felkiáltással visszafordul és lövöldözni kezd a nézőtéren ülő nézőkre (ahogy Sid Vicious is tette annó a Nagy rock and roll svindli filmben), majd „bye-bye” kurjantással saját magát is főbe lövi magát. „Viszlát a pokolban, faszok!”

A búcsúlevelet és egy golyót mutató CD nem sok újdonságot hoz az előző sikerlemezekhez képest, sem témaválasztásában, sem zenei megoldásaiban (a Mosh például a White America, a Mockingbird a Hailie`s Song, a Spend Some Time pedig a Love Me testvérdarabja, a Just Lose It briliánsan integrálja a Without Me és a Lose Yourself elemeit stb.). Ahogy az Encore cím is mondja, amolyan ráadás a 2002-es The Eminem Show után, reakció az azóta történt eseményekre (a Source magazin rágalomhadjáratára, Triumph gúnyolódásaira, Kim visszatérésére, majd újbóli lelépésére és börtönbüntetésére, 50 Cent látványos befutására, az iraki háborúra stb.). Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne kellően hatásos és szórakoztató a produkció, Eminem még mindig egyedülálló rapper, intenzitása és szövegi leleményessége elképesztő, bár a megkomolyodott, felelős családfő és a lázadó szerepének összeegyeztetése egyre nehezebb, és a bocsánatkérések sem állnak igazán jól egy botrányhősnek. Zenei fronton érdekesség Dre hangsúlyos visszatérése (most a dalok mintegy felében kapott zeneszerző-produceri szerepet, pedig az előző lemezen már csak három számban, a 8 mérföld filmzenelemeznél és a legutóbbi D12-albumon pedig csupán jelképesen, egy-egy felvétel erejéig működött közre), de az Eminem kezében maradt alapok is hasonlóan erősek. Csak akkor kellene a kezére csapni, amikor ismert pop-rock hangmintákhoz nyúl: két éve az Aerosmith-betét is necces volt már a Sing For The Momentben, de ezúttal a Toy Soldiers című nyálas Martika-slágerből átvett gyerekkórus énekelte refrén a Like Toy Soldiersben, vagy a Crazy In Love-ban a Heart együttes felgyorsított dallamos hard rockja kínosan szar.

(Az album korlátozott példányszámban kétlemezes verzióban is kapható, ahol a bónuszlemezre további három erős szám került: a „nem a halott elnökökért (pénzért) reppelek, inkább látnám az elnököt holtan” sorával 2003 végén bootlegként nagy botrányt kavart We As Americans, az Eminem és Kim közti szado-mazo szerelem-gyűlölet viszonyt tovább fejtegető Love You More és a Dr. Drével való cinkosságot megéneklő Ricky Ticky Toc.)


9/10
Déri Zsolt
2004.11.22
|


Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Ma kerül a lelőhelyekre, tonnányi őszi programmal (és egy Brad Pitt interjúval!!!) Játékunk is folytatódik: fotózkodj Pesti Esttel, használd a #pestiestles hashtaget, és mi belépőjegyeket adunk.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.