Tapló télapó

Terry Zwigoff rendező (Tétova tinédzserek) és az ezúttal produceri szerepet vállaló Coen testvérek (Véresen egyszerű, Fargo) azonban valamivel feketébben látják a nagy fehér ünnepet: az ő hősük egy perverz, alkoholista, láncdohányos bérmikulás, aki vizeletfoltos ölébe ülteti a bevásárlóközpontok nyafka gyerekeit és rénszarvasok helyett „rókák” kíséretében közlekedik. 
 
Willie T. Stokes (Billy Bob Thornton - Pengeélen, Banditák) ennyi erővel magyar vállalati télapó is lehetne, csakhogy neki és halmozottan hátrányos helyzetű, afro-amerikai törpenövésű segítőjének (Tony Cox) van egy titka: szenteste szépen kipakolják a plázákat. A kasszafúró Mikulás és akrobata partnere összeszokott párost alkotnak, csakhogy a szinte magatehetetlen Stokes alkoholos befolyásoltsága mellett számos új tényező veszélyezteti az idei sikert: egy szemfüles biztonsági főnök, egy Mikulás-jelmezre izguló pincérlány, valamint egy szerencsétlen félárva gyerek, aki tényleg hisz a télapóban. 
 
A Tapló télapó, vagy ha tetszik a Makulás Mikulás alkoholmámoros fejlődéstörténet, nagyon fekete vígjáték, mely nem vetekszik ugyan a Coen-filmek sziporkázóan kegyetlen humorával, de a mizantróp nézőknek mindenképpen szép karácsonyi meglepetés, ráadásul igazi jutalomjáték Thornton számára, aki a forgatás alatt saját bevallása szerint végig tajt mata részeg volt, a négybetűs f-varázsszót pedig közel 150-szer mondhatta ki.