Kedvenc helyek

Rachid Taha: Tékitoi

olvasói
10/10 (1)
(Barclay / Universal)

Az algériai születésű, Franciaországban nevelkedett Rachid Tahának a 2000-es Made In Medina után csaknem négy év kellett, hogy előálljon új albummal. Nem kanyarodott vissza a korai, mediterrán hangulatú, könnyebben befogadható arabos-elektro-táncos rai felé, hanem harcedzett férfiként továbbvitte az előző korongon már megkezdett rockosabb, több éllel karcoló vonalat, de ellenpontként lassú, ringató szerenádokat is beiktatott.


Carte De Séjour nevű nyolcvanas évekbeli zenekarának munkáit, Khaleddel és Faudellel közös produkcióját, 1997-es slágerválogatását és 2002-es koncertlemezét nem számítva a Tékitoi már Taha hatodik albuma a sorban. Ezúttal is Steve Hillage brit producrrel közösen készült az anyag (az atmoszférikus vonósokkal megtámogatott, baljós ritmusú Dima című dalban Brian Eno is besegített), és ezúttal is helyet kapott egy feldolgozás a programban, a Clash-féle Rock The Casbah átirata azonban nem sokkal szól jobban, mint Varga Zsuzsa tavalyi verziója a Szívadóvevő lemezen. Ezúttal is a csalódás az első érzés a régóta várt Taha-album kapcsán, melyről persze több meghallgatás után kiderül, hogy több élű korong, de a végeredmény még így is csak egy jó közepes bizonyítványra elegendő.

A Tetes Raides énekesével közös zaklatott címadó nyitódal (Tékitoi? = T'es qui, toi? = Ki vagy te?), a laza arabos részeket tartalmazó Lli Fat Mat!, a dobokra kórussal felelgető H`asbu-Hum, vagy a mantra-szerű Nah`seb hiába építkezik szuggesztív szövegekből, zeneileg egyáltalán nem áll össze, valahogy műanyag hatást kelt a vonósok, torzított gitárok és a tradicionális szál összeillesztése. Még jó, hogy a felkiáltásokra és kérdésekre alapozó, kihagyásos szerkezetű, remek arab – ritkán francia – nyelvű szövegek (jól érzékeltetik a lemez hangulatát a dühös Safi sorai: „a mi kultúránk nem demokratikus, otthon a gyermek nem beszélhet apjával, a nagygyűlésen nem kérdezheted meg a minisztert, nincs jogod beszélni!") és néhány kiemelkedő lassú szám átbillenti a mérleg nyelvét. Ez utóbbiakban mindenféle ütőhangszerek, arab pengetősök, rai-os vonóshangszerelés és visszafogott elektronika viszi a prímet. A Kaha Berivel közös Winta, a mániákus gitármotívumú és hipnotikus ritmusú Mamachi és a lemezt záró Stenna egyaránt gyönyörű szerzemény.

Az európai piacra szánt korongra bonuszként rákerült egy 1998-as sikerszám (a Ya Rayah című rai-feldolgozás), továbbá egy spanyol nyelvű verzió egy korábbi saját szerzeményből (Voila, Voila), de el lehet csípni egy limitált kiadást is, amihez egy DVD is tartozik az idei mexikói turnéról készült 45 perces dokumentumfilmmel.


7/10
Dömötör Endre
2004.11.29
|

Linkek


Kapcsolódó cikkek



Játék
Világszínvonalú programok, nemzetközi hírű fellépők és csodálatos helyszínek!
Ma este kilenckor Magyar Rhapsody Project a Mesterségek Ünnepén. A Bársony Bálint Sextett a magyar klasszikusokat modernizálja. . . . @mestersegekunnepe #magyarrhapsodyproject #barsonybalintsextett #klasszikusokjazzben #liszt #erkel #kodaly #bartok
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.