Kedvenc helyek

U2: How To Dismantle An Atomic Bomb

olvasói
8/10 (6)
(Island / Universal)

Az ír U2 a kilencvenes évek posztmodern és groove-os kísérletezése után a 2000-es All That You Can't Leave Behind albummal és a hozzá kapcsolódó turnéval visszatért a nyolcvanas évek őszinte rockhangzásához, és most a Vertigo című slágerrel bevezetett új lemezen is ezt az irányvonalat folytatja, ám ezúttal nyersebb és energikusabb dalokkal.


Állítólag The Edge már nagyon unta Bono politikusokkal való parolázását és valami agresszív rock`n`rollt akart játszani, amire a nyitó Vertigo vagy a Who-receptet használó All Because Of You esetében lehetőséget is kapott. Az albumcím – és a korhangulat – alapján erősen átpolitizált lemezt várhattunk a U2-tól, de meglepő módon ez a zenekar egyik legkevésbé politikus anyaga. Oké, a lemez experimentális számának számító bluesos Love And Peace Or Else-ben a civódó szerelmeseknek közel-keleti háborús utalások festenek hátteret, a nagyívű Crumbs From Your Table a harmadik világ egyenlőtlen helyzetét idézi meg és a nagy slágernek ígérkező City Of Blinding Lights kapcsán is asszociálhatunk a terrortámadást elszenvedett New Yorkra, de ez inkább egy spirituális lemez (szeretetről, szerelemről, hűségről, halandóságról, hitről és hasonló nagy témákról), melyet nagyrészt – a szövegek szintjén legalábbis – Bono apjának, Bob Hewsonnak a halála ihletett (a lebegős One Step Closer például – mely címét egy Noel Gallagherrel folytatott beszélgetésből nyerte – az élet és halál közti úton játszódik). Az előző album soulos felhangjai ezúttal is előjönnek (az először a temetésen énekelt Sometimes You Can`t Make It On Your Own vagy az inkább a középrészében kis Motown-betéttel spékelt A Man And A Woman esetében), de a fő jellemző a nyolcvanas évek (leginkább az 1984-es The Unforgettable Fire) epikus U2-hangzásának látványos visszatérése, „ó-o-óó jee-e-e” vokálokkal és stadionboldogító dallamokkal, és persze The Edge megunhatatlan gitártémáival, azonban a két évtizeddel ezelőtti atmoszférikus Eno/Lanois-hangképeknél jóval lecsupaszítottabban, ami nem feltétlenül pozitívum. A How To Dismantle An Atomic Bomb ha nem is újító vagy különleges, de markáns és hatásos rocklemez: a jól bevált munkatársak (a korai lemezek után most ismét vezető pozícióba kerülő Steve Lillywhite, továbbá Brian Eno, Daniel Lanois, Flood és Nellee Hooper) mellett például a veterán Chris Thomas és az eklektikus dance-hibridjeivel feltűnt ifjú Garret ”Jacknife” Lee produceri segédletével a dublini Hanover Quay főhadiszálláson és Dél-Franciaországban rögzített albumra a negyvenes éveikbe lépett zenészek erős, magabiztos dalokat sorakoztattak fel, amelyek kiválóan fognak működni a 2005 márciusában induló világturnén.

Az album brit és japán kiadásának végén bónuszként egy 12. szám is szerepel, de ne érezzük magunkat megrövidítve: az akusztikus gitár vitte Fast Cars ugyan jó kis dal, de egzotikus felhangjaival és frivol szövegével (eredeti címe Xanax And Wine volt!) nagyon kilóg a lemezről, sokkal inkább kislemez B-oldalra való.


8/10
Déri Zsolt
2004.11.29
|


Játék
A Bosszúállók-széria negyedik felvonása egy 22 filmből álló történetfolyam megismételhetetlen lezárása, egy monumentális utazás utolsó állomása.
Ma még tart a Vegetáriánus Fesztivál előadásokkal, filmekkel, egészséggel és ételekkel. #vegetáriánusfesztivál #vegetarianus #joga #vegan #egeszseg #fenntarthatosag #programajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.