Kedvenc helyek

Feist: Let It Die

olvasói
10/10 (1)
(Polydor / Universal)

A kanadai Leslie Feist erősíti a torontói experimentális indie-rock Broken Social Scene kollektívát, szerepel a szintén földinek számító Royal City lemezein, gitáros tagja volt a By Divine Right-nak, énekelt az Apostle Of Hustle-lal és Peaches első lemezén, legutóbb pedig két dalban a norvég Kings Of Convenience idei albumán (Riot On An Empty Street). Emellett szólóban is aktív, most jelentkezik második lemezével. A szomorkás-játékos énekesnők legjobb hagyományainak folytatója!


Mostanában Chan Marshall (Cat Power), az orosz-zsidó gyökerekkel rendelkező Regina Spektor és a kollázs-folkos Mirah tartozik e kategória tengerentúli élmezőnyéhez, no és persze a szintén szívszorító szerzeményeket szülő Feist. 2002-2003 során Párizsban rögzített második szólólemeze igazi dalos album, alapvetően akusztikus hangzású (megbuherálva némi csilingelő elektronikával), folkos, bossa novás, dzsessz-popos stílusú, intim, pajkos cucc. Első felében saját – három esetben a szintén kanadai Gonzales közreműködésével írt – dalokat tartalmaz, második részében (vagy ha úgy tetszik, a B-oldalon, úgyis kezd visszajönni a bakelitkorszak esztétikája) pedig feldolgozásokat, mégis természetesen egységes a lemez egésze. Gonzales – akinek lemezein szintén állandó szereplő Feist (lásd: Z) – nem csak zeneszerzőként, de hangszerelőként és a zenészként is részt vett a produkcióban, mellette mindössze két fúvósvendég a kisegítő. Persze ettől ez még Feist lemeze, az ő akusztikus gitárja és az ő lenyűgöző orgánuma a domináns, valamint a csinos saját dalok és az érzékenyen kiválasztott, „feistessé” tett átiratok. Már a nyitószám, a Gatekeeper hátborzongató dallamokkal kápráztat, de következő, a kislemezdalnak választott kedves „zongorabillegetős” Mushaboom aztán végképp meggyőzi a hallgatót: Feist úgy játszik a hangjával, ahogy csak akar. A lebegtetett orgonahangok fölött romantikus szerelmi tragédiáról regélő címadó dalra megkomolyodik a lemez, aztán a dúsabb hangszerelésű One Evening és a francia-popos Leisure Suite után már véget is ér a saját blokk – szerencsére azonban a feldolgozós oldal sem okoz csalódást. Az ütősök hangjai közepette kezdődő tradicionális When I Was A Young Girlben elképesztő az énekesi teljesítmény, nagyon ihletett Ron Sexsmith sokak által feldolgozott klasszikusának, a Secret Heartnak az átirata, akad egy helyes francia sanzon is (Tout doucement), a negyvenes évekbeli zongorás Dick Haymes-dal, a Now At Last pedig perfekt lezárás. Ami pedig az Inside And Out című Bee Gees-diszkószám funkba mártott verzióját illeti, hát az az év egyik legjobb feldolgozása!


9/10
Dömötör Endre
2004.11.30
|


Játék
A PanyolaFeszt arra törekszik, hogy a vidék hagyományait, értékeit csokorba gyűjtve megmutassa a helybélieknek és a faluba érkezőknek egyaránt.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.