Kedvenc helyek

U2: Vertigo

olvasói
10/10 (1)
(Island / Universal)

A How To Dismantle An Atomic Bomb album beharangozó dala, a Vertigo nehezen született, de aztán csak sikerült belőle egy monstrum rockslágert nevelni.


A dal eredetileg a Native Son címet viselte, egy indián fiú és a rendőrség közti fegyveres összetűzésről szólt, és nem volt túl jó. Aztán a zenekar hívására színre lépett Steve Lillywhite producer (akinek nevéhez a U2 korai albumai fűződnek, és azóta is többször feltűnt a zenekar mellett), meglátta a demóban a kislemezsláger lehetőségét, keményebb dobhangzást kevert ki, rávette The Edge-et, hogy engedje el magát, Bonót meg arra, hogy írja át a szöveget. Hát így született meg a depolitizált Vertigo, mely első hallásra olyan, mintha egy öreg zenekar próbálna fiatal zenekarnak hallatszani – és lényegében sikerülne is neki.

Larry összeüti a dobverőit, The Edge elkezdi karistolni a gitárját, Bono pedig spanyolul számol be, de „egy-két-há`-négy” helyett azt kurjantja, hogy „egy-két-há`-tizennégy!”, ami elég idiótán hangzik – ez a rajongók szerint arra utal, hogy a How To Dismantle An Atomic Bomb a zenekar 14. lemeze (valójában csak a 11. stúdióalbum, de engedékenyebbek az Under A Blood Red Sky koncertfelvételt, a Wide Awake In America EP-t és a Passengers-korongot is beszámíthatják). Aztán a frontember – mintegy nagy kegyesen engedélyt adva a régóta várt rockolásra – még annyit mond a riffelgető gitárosnak, hogy „tekerd fel a volumét, Kapitány!”, pedig az addigra már rég feltekerte. A verze alatt csak dob meg basszus megy, a gitár csak bele-belenyal, a refrén így még nagyobbat tud robbanni: „hello hello (válasz spanyolul: „hola!”) / egy Vertigo nevű helyen vagyok (kérdés spanyolul: „hát az meg hol a...?”)...” Nos ez a Vertigo, ahol a szédítő buli zajlik, kábé olyan hely, mint a Tankcsapdánál a Pokol Bár. A második körben a verze és a refrén között van egy hergelős átmenet is nagy „ó-o-o-o-ó!” kiabálásokkal, aztán jön egy jó középrész, tipikus The Edge-minimálszólóval meg lihegős Bono-pszichodrámával, majd újra refrénhegyek, a végén sok „je-je-je!”, és három percnél vége is, ahogy kell. Egy eldobható popdal (bocsánat: rocksláger), de fenemód hatásos.

A Vertigo remixelését Jacknife Lee-nek, a punk-rock múltú dance-producernek adták ki, aki legfrissebb segéderő a U2 háza táján, és már az eredeti dalban is közreműködött szintetizátoron. A nálunk kapható maxin a Vertigo és remixe mellett a Neon Lights című Kraftwerk-szám finom feldolgozása is hallható, míg a DVD-single bónuszdala a tempós Are You Gonna Wait Forever?, mely még az All That You Can't Leave Behind album idején készült Brian Eno és Daniel Lanois produceri felügyeletével, de egész mostanáig dobozban maradt.


8/10
Déri Zsolt
2004.11.30
|


Játék
Egy nap Maggie, a tinédzser megkéri Sue Annt, a magányos nőt, hogy vegyen neki és pár barátjának piát, és Sue Ann kapva kap az esélyen, hogy szert tegyen pár gyanútlan, ám nála fiatalabb barátra.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.