Arthur Miller 1915-2005

Arthur Miller húszéves korától haláláig folyamatosan írt az összes létező műfajban: huszonhárom színdarabot, négy regényt, riportkönyveket, esszéket, filmforgatókönyveket.
Leginkább drámaíróként ismerik a világban, és több darabját is rendre előveszik a színházak (például Bűnbeesés után, Alku, Közjáték Vichyben, Édes fiaim), de igazából három művével írta be magát örökre a drámatörténet nagykönyvébe: Az ügynök halála (1949), A salemi boszorkányok (1953), Pillantás a hídról (1955). Nincsen olyan színházi évad Magyarországon, hogy e három darab közül legalább az egyiknek ne lenne bemutatója, és akárhányszor is találkozik velük az ember, mindig rácsodálkozik: milyen remek történet mindegyik, és milyen végtelenül egyszerű. Arthur Miller igazi írósztár volt, megkapott minden létező irodalmi díjat, csak éppen a Nobel-díjról csúszott le folyton.

A bulvársajtónak is adott témát, hiszen öt évig Marilyn Monroe férje volt (Miss Test és Mr. Agy házassága, ezt mondták róluk). Ezek a lexikonba, nekrológba való dolgok. A most végleg lezáruló életművet annak okán illeti tisztelet, amit több alkalommal is tapasztaltam: ötven évvel a megírásuk után nem vájtfülű, romlatlan közönséget elemi erővel képes megrázni a három „nagy” Miller-darab. Előfordul bennük narrátor, flashback, hogy mégse legyenek teljesen ódivatúak, de igazából ellentmondanak mindennek, amit a modern drámaelmélet állít, hiszen Arthur Miller darabjai minden trükk nélkül kérdeznek rá alapvető erkölcsi kérdésekre, és a színészek számára eljátszható, a közönség számára átélhető módon van bennük megírva a figurák sorsa.
baltazár
2005.03.24
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.