Kedvenc helyek

Faithless: Forever Faithless – The Greatest Hits

olvasói
(0)
(Cheeky / Sony BMG)

A Magyarországon visszatérő vendégnek számító brit Faithless tíz év alatt masszív slágermennyiséget halmozott fel: négy sorlemezéről (Reverence – 1996, Sunday 8PM – 1998, Outrospective – 2001, No Roots – 2004) tucatnyi sikerszám került ki, javarészt house himnuszok, néhány finomabb darab, sőt még egy rockos dal is. A Forever Faithless válogatás (ami mellé klipgyűjtemény is megjelent az azonos című DVD-n) ezeket a kislemezdalokat fogja össze.


Egy stúdióguru (Rollo), egy billentyűsként is kompetens DJ-csaj (Sister Bliss), egy veterán buddhista MC (Maxi Jazz) és egy dalszerző-énekes hippi (Jamie Catto) – egy ilyen fura négyes (meg néhány további zenészhaver és családtag, például a stúdióguru hugicája, egy bizonyos Dido) készítette a kilencvenes évek közepének egyik legváltozatosabb tánczenei lemezét, a house számokkal befutottak, a reggae-s, dubos, triphopos, soulos dalokkal kielégítették az ínyenceket, aztán sikeres koncertzenekarrá nőttek, a hippi lelépett, a stúdióguru eltűnt a fotókról és visszabújt a stúdióba, az újabb és újabb vendégénekeseket kipróbáló együttes viszont egyre nagyobb sikereket aratott, s amikor már senki se várta, megcsinálták legjobb, legegységesebb lemezüket. Kábé ennyi a Faithless története, amit most a slágerek tükrében tekinthetünk át.

Két fájó hiánytól (If Lovin` You Is Wrong, Take The Long Way Home) eltekintve itt vannak mind a kislemezdalok: a nagy house manifesztumok (Insomnia, Salva Mea, God Is A DJ, We Come 1), Jamie gospeles száma (Don`t Leave), Maxi Jazz funk-soul tiszteletadása Muhammad Ali előtt, a Didóval közös One Step Too Far és a Nina Simone-hangmintát használó I Want More, no meg a rockos Mass Destruction. Az albumokat már birtokoló rajongók sem érezhetik becsapva magukat, ugyanis a dalok egy része eltérő kislemezverzióban hallható: a Reverence például a Dido és Pauline Taylor énekével kibővített korabeli rádióváltozatban, a God Is A DJ, We Come 1 és I Want More című house darabok meg három és fél perces formátumban (a két korai alapvetés, az Insomnia és a Salva Mea viszont megmaradtak a maguk 9-10 perces monumentalitásában). Az annak idején Boy George-dzsal írt és felvett Why Go? című atmoszférikus lassú számból pedig most felpörgetett tempójú új kislemezdal készült, melyben az énekesi posztot egy ifjú brit hiphop-R&B csaj, a 2004-ben The 18th Day... című albumával feltűnt Estelle vette át.

A borítóra ragasztott matrica a Why Go? mellett két további új dalt is ígér, de a 15 számos sztenderd albumváltozaton már csak az Ian Dury-hangmintára épített Reasons (Saturday Night) című funkos bulidalt találjuk újdonságként. A megoldás kulcsát a korlátozott példányszámú papírtokos verzió rejti, annak 16 száma között ugyanis tényleg van még egy harmadik új felvétel is: a Fatty Boo, melynek alapját egy hetvenes évek eleji reggae képezi.


8/10
Déri Zsolt
2005.06.15
|


Játék
Világszínvonalú programok, nemzetközi hírű fellépők és csodálatos helyszínek!
Ma 15:00-től Zurgó együttes a Mesterségek Ünnepén, 21:00-től meg táncház velük! @mestersegekunnepe #mestersegekunnepe #zurgoegyuttes #programajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.