Pesti Est: Mi volt az útja a PANKKK létrejöttének?

Lovasi András: Amikor még nagyon fiatal voltam és a Fekete Lyukban játszottunk, a néhánnyal előttünk lévő generáció próbálta ugyanilyen célok érdekében mozgósítani magát. Ebből akkor nem lett semmi. Csomó további kezdeményezésről tudok, amik ugyancsak elcsendesedtek. Aztán egy velem készült interjúban e problémákról beszéltem, és utána megkeresett a Fidesz akkori (később lemondott) kulturális államtitkára. Úgyhogy ez volt az első gesztus a politika részéről. Tehát benne volt a levegőben, hogy valamit lehetne változtatni. Ezt követte a kormányváltás után (két évvel ezelőtt) az „Idő van”, aminek már nagyobb visszhangja lett. Ez egy kérdésfeltevés volt a könnyűzenei kultúra támogatásáról (lásd: www.idovan.mentha.hu - a szerk.), ami kicsit rosszul időzítve ugyan, de valahogy megjelent. Az új kulturális vezetés nyitottnak mutatkozott, de persze jelezték, hogy mi nem beszélhetünk egy egész szakma nevében - ezt mi nem is állítottuk, pusztán annyit, hogy 150 aláírója van a petíciónak, és kizárólag azokat képviseljük -, viszont kérték, hogy szervezzük meg magunkat, és akkor folytassuk. Nekiálltunk a dolognak, de kiderült, hogy lehetetlen. Nagyon óvatos, sokfelé megosztott szakma a miénk...
Volt néhány súgónk, akik szerint, míg valaki nem lát politikai fantáziát ebben a dologban, addig nem lesz belőle semmi. Igazuk lett! A jelenlegi kormányzatban már partnerre találtunk.

PE.: Akkor ez most egy meglévő költségvetésből elkülönített pénzekből támogatott akció?

L. A.: Meglévő költségvetési források vannak némileg átnevezve, mondjuk úgy, hogy ezek talált pénzek, és mivel ez az egész komplett támogatási csomag egy viszonylag nagy vidéki színház éves költségvetésének felel meg jegybevételestül, azért ez nem egy hatalmas költségvetési teher. Gondolom ennek sokkal több akár politikai, akár egyéb haszna van, mint amennyibe kerül ez a dolog, hiszen a semmihez képest valami is nagyon látványos dolog, legalábbis nekünk. Itt nem feltétlenül a pénzről van szó, hanem arról, hogy deklaráltan az Aczéli kultúrpolitika talán most ért véget, olyan értelemben, hogy azt mondták, mi könnyűzenészek is a kultúra része vagyunk. Bizonyos értelemben azok voltunk korábban is, csak a mindenkori kulturális vezetés ezt sosem deklarálta. A fáziskésést jól érzékelteti az, hogy például a Beatles zenekar, ha jól tudom 1965-ben lett lovaggá ütve, az Illés pedig, akiket a magyar Beatles-nek aposztrofáltak csak kétezerben kapott Kossuth díjat.

PE.:Pontosan kit támogat ez a program?

L. A.: Miután nekiláttunk ezt kidolgozni egy hetvenegynéhány oldalas dokumentumot tettünk le az illetékesek asztalára. Többek közt azzal a céllal kezdtünk ezen dolgozni, hogy ne érhessen minket az a vád, hogy magunknak akarjuk a gesztenyét kikaparni. Mi egy rendszert szeretnénk pénzhez juttatni, ami a külföldi példák alapján működőnek bizonyult, ez pedig a legalja, a bázis, ahonnan indul, a rockzenélés, a klubélet, és a kiszenekarok. Azt gondoljuk, akár a nagyok által is megtermelt pénzeket így kell visszacirkuláltatni a legaljára, olyan módon, hogy ez a dolog meginduljon. Ehhez jön az Export Iroda ami viszont már nagyon égető volt, ugyanis az EU felé nem volt jogi személy aki a pályázatokon képviselte volna a magyar könnyűzenét.

A Pankkk-nak négy alapvető csapásiránya van, az egyik az Export iroda, a másik, hogy az NKA-ban most már van egy ideiglenes könnyűzenei szakkollégium, amihez bár kevés pénzre, de kimondottan pályázhatnak könnyűzenészek is, például kiadók első lemezes zenekarok kiadásának megkönnyítésére, együttesek próbahely kialakításra, illetve van még néhány dolog ezzel kapcsolatban. Aztán van a klubtámogatási rendszer, ami egy kvázi normatív támogatás, ami ha mint klub regisztráltatod magad és minimum évi 12. koncertet többet szervezel, ezekre a koncertekre alkalmanként maximum 100.000 Ft-ot lehet kapni. A negyedik pedig egy kedvezményes kölcsönügylet, amit klubok karbantartására, felújítására lehet kamatmentesen 20 éves futamidővel igénybe venni.

PE.: Hogy lehet ezt átláthatóvá tenni?

L.A.: Mivel a klubtámogatási rendszer a Pankkk-on belül az Artisjus-hoz került, ezt ők intézik, mivel nekik van némi nyilvántartásuk dalokról, helyekről stb. Az Artisjus átláthatósága más kérdés, de azt gondolom, hogy idővel kénytelenek lesznek ezt is teljesen átláthatóvá tenni.
Az Artisjus-nál és az EJI-nél is vannak pályázatok, például oda is megpróbálunk odahatni és lobbizni azért, hogy azok, akiknek szűkségük lenne ezekre a pénzekre (fiatal szerzők, zenészek) is tudjanak róla. Van egy vicces gondolat, hogy nem a punknak kell pályázni, hanem a pályázzon a punk menedzsere, vagy a helyi Művelődési ház, ahol a punk próbál, vagy ne pályázzon senki csak ne is sírjon ezután. Normatív pályázatnál részrehajlás nem igazán lehetséges, ugyanis az van, ha regisztráltatod magad a megfelelő feltételekkel a pénz automatikusan kell, hogy jöjjön. Tehát: számlát kell adnod, le kell jelentened az adott koncert dalait, be kell fizetned a kulturális járulékot, be kell fizetni a jegybevétel utáni ÁFÁ-t és szerzői jogdíjakat. Vannak ennek olyan feltételei, amik nem feltétlenül felel meg az a százezer forint, hiszen tudjuk, hogy ma Magyarországon eddig ez nagyjából nem történt meg. Nekünk, akik ezt kiötöltük, pont az volt a célunk azzal, hogy ne a zenekarokhoz jusson közvetlenül a pénz, hogy ne legyenek ezek az azonnal rátelepülő emberek és szituációk (amik azonnal ráülnek és megfojtják ezeket a forrásokat.

PE.: A Jövőben, hogy néz ki a PANKKK?

L.A.: Ez egy nagy kérdés. A jövő évben ennek a forrásai még biztosítva vannak, mivel abból egyenlőre valószínűleg nem lesz külön törvény ami automatizmussá tenné ennek a működését, egyenlőre ez a mindenkori kormányok jóindulatán, illetve elhatározásán múlik, hogy fog e ez működni. Ennek a programnak az előnye várhatóan hozzávetőleg öt-tíz év múlva fejti ki igazán a hatását, addigra megjelenik egy új generáció, amely már ilyen körülmények között tud zenélni, akkor dől majd el, hogy működőképes ez a dolog. Ez olyan országokban működik, akik ezt a nyolcvanas években kezdték el, a hollandok 1981-től működtetik, a svédek, és finnek kicsit később, de ezek mára mind pop exportőr országok, akik komoly bevételeket, nem beszélve az országimage-ről profitáltak abból, hogy a könnyűzenéjük meglehetősen prosperáló.