Kedvenc helyek

James: Seven... The Live Concert

A manchesteri James együttes a Smithsszel egy időben indult a nyolcvanas évek elején, de csak a következő évtized hajnalán, a Happy Mondays és a Stone Roses fémjelezte Madchester színtér tündöklése idején futott be a Sit Down és Come Home című slágereket tartalmazó harmadik albumával, az 1990-es Gold Motherrel - aztán az 1992-es Seven még sikeresebbé tette a zenekart.


A Seven címe a James korabeli taglétszámára utal: Tim Booth énekes, Larry Gott gitáros és Jim Glennie basszista mellett ekkor már egy új dobos (David Baynton Power), egy billentyűs (Mark Hunter), egy gitárt, hegedűt és ütőhangszereket váltogató multiinstrumentalista (Saul Davies), továbbá egy trombitás (a Spaceheads nevű projektje révén Magyarországon is többször megfordult Andy Diagram) játszott. A hazai pályán rögzített - és most már DVD-n is hozzáférhető - koncertfilm a szó szoros értelmében lemezbemutató koncertet örökít meg: csak a Seven 11 dala hangzik el (igaz, a Protect Me kétszer is, egy szál akusztikus gitárral kísért és zenekari változatban egyaránt). A James csúcsformában játssza finom, intelligens, humánus és slágeres popzenéjét, melynek kissé túlpolírozott hangzását a korabeli kritikák a U2- és Simple Minds-féle stadionrock felé való csúszásként bírálták.

Ami aztán történt, persze rehabilitálta őket: Neil Young turnéra hívta őket, mire ők akusztikusra hangszerelték át magukat, majd ebben a hangulatban a U2 hangzásfelelősével, Brian Enóval 1993-ban megcsinálták Laid című csúcsalbumukat (amivel Amerikában is befutottak) és a Wah Wah című kísérleti dupla lemezt, majd 1997-ben a klasszikus hangzású Whiplash-t, The Best Of albumuk milliós sikere pedig 1998-ban ismét az élvonalba emelte őket hazájukban, hogy aztán két további album, az 1999-es Millionaires és a 2001-es Pleased To Meet You után leálljanak - hátuk mögött az brit popzene elmúlt két évtizedének egyik legpompásabb életművével, melynek hatása többek közt a Radiohead és a Coldplay együtteseknél is visszaköszön (Chris Martinék Speed Of Sound című aktuális slágerének zenei alapja például kísértetiesen hasonlít a Born Of Frustration című James-slágerre). A szólópályára lépett Tim Booth-nak időközben megjelent Bone című albuma, de egykori zenésztársai - akik a frontember 2001-es kilépésekor bejelentették, hogy új énekest keresnek és a régi néven folytatják - négy éve nem adtak semmi hírt magukról.
QQQQ

EXTRÁK:

Négy nem túl izgalmas korabeli videoklip (Born Of Frustration, Sound, Seven, Come Home - ez utóbbi még az eggyel korábbi album idejéről), továbbá két wallpaper a számítógépekhez.
QQQ

1991 Hossz: 59 perc Kiadó: Universal Hang: angol 5.1 + DTS
Déri Zsolt
2005.09.02
|


Játék
A PanyolaFeszt arra törekszik, hogy a vidék hagyományait, értékeit csokorba gyűjtve megmutassa a helybélieknek és a faluba érkezőknek egyaránt.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.