Középkori freskók Gömörben - reneszánsz festészet a Felvidéken

A halál diadala

A könyv gazdag képanyagából és a rövid kísérőszövegből egyértelműen kiderül, hogy a XII. és XIV. században a nápolyi Anjou királyok uralma idején Gömörben az itáliai kapcsolatok a meghatározók. A XV. század elejétől Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt a nyugati művészet gazdagítja fokozottabban a helyi művészeti tevékenységet.

Az egymáshoz közeli községek csaknem egy időben készült falképdíszei több jelentős mester kezemunkáját dicsérik. A XV. Század első évtizedeiben három különböző jeles művészegyéniség dolgozott Gömörben Zsigmond király udvari méltóságainak megbízásából.

Szent László

Művészi színvonal tekintetében Karaszkó áll az első helyen. Az 1380-90-es években Zsigmond király országbírója, Szécsényi Frank megbízásából dolgozó kiváló művészt mélyen expresszív jellemábrázoló készég, tömör képszerkesztés és gazdag színskálára épülő festői kompozíciók jellemzik.

Pelsőcön, a Bebek család központjában a toszkán trecento ismerete jellemzi az 1370-80-as években, feltehetőleg Bebek Imre országbíró által hívatott művészt.

A kun lefejezése

Süvetén Jolsvai Lesták nádor festteti ki a templomot az 1380-90-es években. A mestert a tizennegyedik századi reneszánsz festészet síkszerűbb, dekoratívabb előadása ihlette. Ehhez a stílusirányzathoz kapcsolódtak a Rimabrézón, Gecefalván, Ochnitán és a kiétei szentélyben dolgozó mesterek.

A kötetben bemutatott tizenegy gömöri templom középkori falképdísze az ikonográfia területén is jelentősen gazdagítja a korszak európai művészetére vonatkozó ismereteinket.

Prokopp Mária: Középkori freskók Gömörben