Kedvenc helyek

Ms Dynamite: Judgement Days

olvasói
(0)
(Polydor / Universal)

A kiskorú garage MC-ből idővel igazi énekesnővé lett Ms Dynamite (született: Niomi MacLean Daley, 1981) bemutatkozó hiphop/R&B albuma, az A Little Deeper a 2002 legjobb lemezei listák egyik nagy favoritja volt, lényegében a szóban forgó év legjobb női produkciója. „A brit Lauryn Hill” három év után most visszatért, és megjelentette a második albumát.


Hát igen, a második album mindig egy fontos és bonyolult dolog, elég nagy vízválasztó, sok mindent eldönthet. A debütáló lemeznél még él az újdonság varázsa, viszi a frissesség lendülete, a második albumnál viszont már e helyett ki kell találni valami hasonlóan hatásosat. Ms Dynamite ráadásul közel három évig csöndben volt, ami egy új, feltörekvő előadónál elég nagy luxus, főleg hiphop körökben. Persze nem unatkozott a fiatalasszony: első lemezéért átvehette a 2002-es év legjobb albumának járó Mercury Music Prize-t (két Brit Award és három MOBO-díj mellett), gyermeket szült, írt egy dalt Kylie Body Language albumára, büntetlenül megúszott egy éttermi pofozkodást, részt vett egy sor jótékonysági akcióban, fellépett például a Live 8-en is – és közben összerakta második albumát. Három év alatt a kislányból felnőtt nő lett. Az ifjú anyuka éretten, komolyan gondolkodik és nincs túl jó véleménye a világ jelenlegi állapotáról.

A Judgement Days a már korábban kislemezen megjelent Judgement Day című számmal indul, és ez a dal meg is adja az alaphangot az egész albumhoz. Ms Dynamite lassú és felelősségteljes, reggae-s beütésű hiphop alapokra építkezve fejti ki, hogy túl sok bűn van a világban, rabszolgaként használják ki a harmadik világ lakóit, a nőket verik, a gyermekek félelemben élnek, bizonyos kezekhez vér tapad, és majd az ítéletnap fog itt rendet tenni. A Judgement Day-t már az említett kislemezen is követő Father című dalban aztán már igazán dühös az énekesnő. Meg is lehet érteni: a dal egy üzenet édesapjának, aki távolról sem egy minta-családfő. Mint kiderül, Dinamit apuka eléggé rossz életű ember, gyermekei felcseperedése helyett lényegesen jobban izgatta bizonyos THC-tartalmú növények megfelelő növekedése, otthonról korán lelépett, magára hagyva a nélkülöző családot, aztán persze csak akkor jelentkezett újra, amikor kislánya már befutott és a tévében szerepelt. A harmadik szám, a Put Your Gun Away már viszonylag mozgalmasabb, itt épp az erőszak ellen prédikál az énekesnő, és ismét igaza van, ha bulizni megyünk, minek kézilőfegyvert vinni magunkkal, nincs is ezen mit vitatkozni. És ez így megy tovább. Megkapják még a magukét a korrupt üzletemberek, a tolakodó riporterek, az álszent papok, a drogárusok, a rasszisták és családon belül erőszakoskodók, sőt még maga a Blair-kormányzat is a Mr Prime Minister című zárószámban (a brit kiadás végére felkerült bónuszként még egy Bob Marley-feldolgozás is, a Live 8-en is előadott Redemption Song, amit talán jobb lett volna békén hagyni), plusz találunk a lemezen pár melankolikus szerelmes dalt is.

Ez rendben is van így, Ms Dynamite-nak igaza van, fontos témákat hoz fel, amikről tényleg beszélni kell. Csak hát végeredményben ez egy popalbum, és ami itt igazán számít az az, hogy az üzenetnek milyen a csomagolása. És az igazat megvallva, az lehetne egy kicsivel jobb is, de legalábbis változatosabb, izgalmasabb. A lemez pár szám után eléggé leül, az egyhangúságot csak a lemez vége felé a Gotta Let It Go frappáns easy-funkja töri meg kicsit, a Mr Prime Minister pedig leginkább az akusztikus hangszerelése miatt érdekes (a kíséret csupán egy gitár és egy kórus, a ritmusalapok is emberi szájból jönnek). Jól szól az album, néha kicsit reggae-s és gyakran borongós, mint az első, egy igazi nemzetközi brigád működik közre, Chink Santana amerikai producer mellett néhány dalban korábban Britney-lemezekre is bedolgozó profik segédkeztek (Reza Safinia és a már az A Little Deeperen is szereplő svéd Bloodshy), de van itt vendégként New Orleans-i rapper (Lil` Wayne), ifjú angol MC (Sincere) és jamaikai dancehall ceremóniamester (az Assassinnal felvett készült Self Destruct című szám a kontinentális Európában terjesztett albumverzióról lemaradt, de a Judgement Day/Father maxi bónuszdalaként nálunk is hozzáférhető), a Fall In Love Again című dalban remekül hangmintáztak egy 1968-as jamaikai slágerből, Ms Dynamite pedig tényleg fejlődött szövegileg és hangilag is. Nem is hiányzik szinte semmi. Csak mondjuk két olyan kaliberű sláger, mint amilyen az első lemezen volt az It Takes More és a Dy-na-mi-tee volt.


8/10
Fábián Titusz
2005.10.21
|


Játék
Fekete Jenő a hazai bluesélet veteránja, akit a nagy öregek közül mindenki ismer.
Fronton innen, fronton túl. Az első világháborúrol mindent a hosszú hétvégén Szentendrén a Skanzenben. @szentendreiskanzen . . . #frontoninnen #háború #kiallitasajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.