Kedvenc helyek

Roots Manuva – Új generáció

a Pesti Est kisinterjúja
Rodney Hylton Smith, azaz Roots Manuva egyike a világ legőrültebb embereinek. Erre már jóval a beszélgetés előtt is rájöhettünk volna, hiszen három eddigi albumának (Brand New Second Hand – 1999, Run Come Save Me – 2001, Awfully Deep – 2005) zenéje, dalszövegei és persze klipjei is mind-mind arról tanúskodnak, hogy a brit rapper egyáltalán nem veti meg a fanyar humort.

Kattints a képre!
Kattints a képre!

Amint arról a 2005-ös Sziget közönsége is meggyőződhetett, az élő fellépéseket tekintve Roots Manuva olyan a hiphopban, mint az Underworld vagy a Basement Jaxx az elektronikus zenében: zenekarával képes ezt a fesztiválokon nem éppen megszokott műfajt úgy elővezetni, hogy ne csak a rap elkötelezett hívei szórakozzanak. Interjúalanynak sem utolsó, lényegre törően őszinte mondatait viccelődéssel próbálja meg elrejteni. És addig nem kezdhetjük el az interjút, amíg a következő pohár brandy meg nem érkezik. Az első kérdés legfeltűnőbb ruhadarabjára vonatkozik.



- Ezt a nadrágot te saját magad csináltad?

- Nem, hanem a Lee. Voltam egy fesztiválon... hol is? Norvégiában, Oslóban. A Lee osztogatta ezeket a farmereket, aztán festékszóróval mindenki befújta a sajátját a maga ízlése szerint. Nem egy nagy dolog, adtak sablonokat is hozzá.

- A hiphop előadókhoz képest nagyon sokat játszol nagy fesztiválokon. Ezt nem érzed furcsának?


- Nem, mert már tíz éve mást sem teszek. Persze játszottam kis klubokban is, kétszáz ember előtt. Az egyik DJ haverom és én turnéztunk több Ninja Tune-os előadóval. Volt egy fesztiválsorozat, rajtunk kívül Mr Scruff és Mixmaster Morris léptek fel, meg csupa őrült elektronikus zenét játszó arc, és mi voltunk az egyetlen hiphopzenekar. Kicsi helyeken csináltunk óriási show-t. Később lett egy kis zenekarom, nagyjából öt zenésszel rajtam kívül. Nagyon nehéz volt összehozni, rengeteget próbáltunk, amíg az én egyszemélyes stúdióprojektemet sikerült átalakítani élő produkcióvá, a funk és a dub torzszülött gyermekévé.

- A szüleid Jamaikáról származnak, és bár a zenei gyökereid megjelennek a zenédben, mégsem dominálnak. Hogyan kötöttél ki a hiphopnál?

- Ezt a zenét tanultam. 15 éves korom óta a hiphoppal foglalkozom, valahogy számomra sokkal egyértelműbb volt akkor, hogy hangmintákat használok, és az, hogy amerikai hatású zenét csinálok. Az évek során rájöttem, hogy azok a hatások, amik kisgyerekkoromban értek, őszintébbek, sokkal jobb kiindulási alapot nyújtanak. Tízéves koromig csak reggae-t és gospelt hallottam, és most már az is benne van a dalokban.


- Ez az oka annak, hogy összehasonlítva az albumaidat, minden egyes alkalommal több dallam, melódia került a dalokba, és a dub hatások is erősödtek?

- Nem, mindig voltak dallamok a lemezeimen. Inkább annyi történt, hogy sikerült jobban feltérképeznem a hangomat. Még mindig nem tudok énekelni, de már nem félek attól, hogy idétlenül szól a hangom, meg hogy brekegek össze-vissza. Számomra minden egyes lemez egy küzdelem volt, ami arról szólt, hogy ki tudjak törni az előző lemezen általam alkotott világból.

- Miért telt el négy év a második és a harmadik nagylemez, az áttörést hozó Run Come Save Me és a vadonatúj Awfully Deep megjelenése között?

- Senki sem sürgetett, hogy csináljak új lemezt, így azt gondoltam, megvárom, amíg belső késztetést érzek. Persze ez nem történt meg. De a második lemezzel sok pénzt kerestem, és rögtön utána elkészült még a Dub Come Save Me című remixalbum is. Volt pénzem pezsgőre, vacsorákra, házibulikra és nyaralásra, házra, kocsikra – egyszerűen éltem az életem.


- Köztudott, hogy nem sok jót szoktál mondani brit kollégáidról, de azért vannak honfitárs hiphopperek, akikkel szívesen barátkozol?

- Ó, igen! Black Twang, Dizzee Rascal, Carl Hyme – egy csomóan. Nagyon büszke vagyok arra, amit az elmúlt pár évben sikerült véghezvinnünk. Arra, hogy a brit független zene, a fekete zene, a street music végre hatott a brit popzenére. Az amerikai feketékhez képest sokkal tovább tartott megvetni a lábunkat, megtalálni, hogy kik vagyunk valójában. Úgy érzem, most van egy új generáció, amelyik ki tudja fejezni magát, nagyon nemzetközi: sokkal inkább európai, mint brit. Mindenki összevissza utazik. Az egyik barátomnak Franciaországban van háza, néhánynak meg Budapesten. Mi a francot csinálnak Budapesten?!





interjú + fotó:
Kis Borsó Edit
2005.10.30
|


Játék
Az Oscar-díjas Robert Zemeckis rendezésében érkezik ez a merész, varázslatos és időszerű film, amely magával ragadó igaz történetet mesél el egy megtört férfiról, aki rádöbben, hogy a művészi kreativitás képes meggyógyítani a lelken esett sebeket.
Balatoni ajánlónk bióban! Badacsonyi futás (meg még sok más helyszínen is), gyenesdiási VW bogártalálkozó, Iszkiri zenekar a siófoki Plázson, Zamárdi B-my-lake és még sok sok program! #badacsony #dulorefutunk #iszkirizenekar #karavankemping #gyenesdias ##vwbogár #bogártalálkozó #bmylake
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.