Az élőhalottak éjszakája, A 13. rendőrőrs ostroma, Sötét utcák

A thriller zsánerének egyik legizgalmasabb oldalága a hetvenes évek hajnalán sarjadt ki, egyfajta válaszként az előző évtized paranoiaklasszikusaira: az úgynevezett ostromfilmek a bosszúthrillerek leglátványosabb fajtájából valók, ahol a csapdába szorult hősök kelletlenül szembefordulnak a fenyegető veszéllyel, kiaknázva a bennük szunnyadó ösztönlényt.


Eltekintve pár tiszta példától (Szalmakutyák, Gyilkos túra), ezek a filmek rokonműfajok határsávjában készülnek, így aztán előfordul, hogy a thrillerben működő feszültség átadja helyét mondjuk a nyílt borzalomnak - bizonyíték erre az olasz giallo vagy minden idők egyik rémklasszikusa, Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead, George A. Romero, 1968, CineTel) (16). A legendás horror-auteur párfilléres debütfilmje egy homályos okból feltámadó zombiseregtől fenyegetett vidéki tanyaházban szorult csoport kíméletlen kül- és belharcáról nem csupán átértelmezte műfaja szabályait és gyomorforgató effektjeivel az első sokkot jelentette a gótikus rémhagyományokhoz szokott nagyközönség számára, de dokumentarista stílusa (fekete-fehér képi világ, kézikamera), tagadhatatlan szimbolikája és keserű erkölcsi üzenete (homo homini zombi) felmutatta egy alábecsült műfaj lehetőségeit a zsigeri társadalombírálatra.


Hasonlóan szűk költségvetésből és erős műfaji elkötelezettségből született meg pár évvel később a kor másik kiemelkedő horroristájának első erőszakopusza is: A 13. rendőrőrs ostroma (Assault on Precinct 13, John Carpenter, 1976, Budapest Film) (16) egyenesen a Romero-mintadarab alapsztoriját ötvözi a leghíresebb ostromwesternnel, Hawks Rio Bravójával: egy felszámolásra váró nagyvárosi őrszobán rekedt fekete rendőr, pár irodistalány és néhány közveszélyes elítélt véres védekezését meséli el egy könyörtelen gettó-gerillahad bosszúhadjárata ellen - inkább a Hawks-féle kollektivitástudat optimizmusával, mint Romero sivár, illúzióvesztett nihilizmusát követve. Míg az élőhalottfilm erősségét a biztos kezű, gondolatgazdag zsánerrendezésen túl főként az eltérő összetételű kisközösség konfliktusainak hitelesen drámai ábrázolása adja, addig Carpenter a rá jellemző dinamikus és ötletes cselekményvezetéssel inkább pazar intenzitású élménytúrát kerekít a klausztrofób alapszituációból. Kétféle örökzöld verzió az ostromtematikára, két eltérő rendezői alkattól - de a kreatív, újító szellemű hozzáállás, a szakmai hozzáértés és a „csak a fejre lőni”-filozófia ugyanaz.
Célközönség: mindenki, kivéve várandós anyák és szívbetegek


A hetvenes évek thrillere nem csupán más műfajokkal keveredett liezonokba, de felelevenítette hajdani románcát a filmművészetet megreformáló modern elbeszélésmóddal is, amelyből annak idején a film noirok születtek. A korszak neo-noir hullámának éldarabjai közé tartozik az álomgyár talán legösszetettebb műfaj-polihisztorát jelentő Robert Aldrich egyik utolsó filmje: a Sötét utcák (Hustle, 1975, InterCom) (16) épp oly kiábrándult, kaotikus és céltalan zsaru-történet, mint Altman Hosszú búcsúja vagy Penn zseniális Éjszakai lépésekje, csak épp veterán zsánermestere nem próbálja látványos stíluselemekkel felhívni a figyelmet megkésett modernitására. A szimpla alapsztori ócska klisékből tákolt: megfáradt Los Angeles-i rendőr azon tűnődik, szakítson-e luxusprosti barátnőjével, akinek egyik nagymenő kuncsaftja sáros lett egy drogos pornókurva halálában, miközben az áldozat pszichotikus apja (koreai veterán!) felelősökre vadászik a mocskos éjszakában. A B-szériás szex-erőszak cuccokba illő mese azonban Aldrich kérges kezétől A-kategóriás sztárokat kap (Burt Reynolds oldalán a csodás Catherine Deneuve sokadik Nap Szépe-szerepében) és atmoszférikus, lassú folyású jellemtanulmánnyá szelídül tele eseménytelen epizódokkal és akkora narratív hézagokkal, amiken a Keresztapa egész stábja átférne - ezúttal nem a bűn oka és elkövetője fontos, hanem édeskés, rothadó légköre, ami a legacélosabb jellemet is berozsdállja és szétmállasztja.
Célközönség: kizárólag romantikus cinikusok és beteg szívek
vadalma
2005.11.11
|


Film premierek

A láthatatlan ember

amerikai-ausztrál horror, 124 perc, 2020

Zárójelentés

magyar filmdráma, 118 perc, 2020

10 nap anyu nélkül

francia vígjáték, 104 perc, 2020

A hegyek szigete

francia-német-román-svéd krimivígjáték, 97 perc, 2019

Sötét vizeken

amerikai életrajzi dráma, 126 perc, 2019
Játék
Mi van a bőrünk alatt? A kiállítás célja, hogy részletesen bemutassa testünk felépítését.
Filmek a TV-ben
H
24
K
25
Sze
26
18:05
Tolkien
amerikai életrajzi film, 2019
18:10
Gyengédség
olasz film, 2017
18:20
Nászutas rámálom
amerikai bűnügyi film, 2018
18:30
18:35
Játsz/ma
amerikai thriller, 1997
néha át lehet jönni Budára is - #pestiest helyett #budaiest
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.